Sara's love story *-*

7. fejezet ~ Ijedtség

Szombat volt. Megbeszéltük Maryvel, hogy ma egy csajos napot fogunk tartani és az egész napot együtt fogjuk tölteni.

Reggel – mivel irtó meleg volt – egy lenge ruhát kaptam magamra. Majd szemembe nyomtam óriási kék napszemüvegemet és már kész is voltam.

Maryvel a házunk előtt találkoztunk. Első utunk a plázához vezetett. Az egész délelőttünket ott töltöttük el. Össze-vissza vásároltunk mindent. Mary vett magának 3 magassarkút meg 2 ruhát, én meg 2 cipőt, 2 pólót meg 1 ruhát.

Utána a Burger Kingbe ugrottunk be. Barátnőm Röffencs Burgert, én Nuggets Burgert ettem, majd mindketten Pepsivel öblítettünk.

Egy kora délutáni Twilight 4 nézés volt a következő napirendi pont egy moziban. Mikor odaértünk, 2 liter Colát és 5 l popcornt vettünk. Ezután egy kis fagyizás és pizzázás következett volna.

Már éppen indulni akartunk, amikor megcsörrent a telefonom. Harry hívott.

- Szia! Mi újság?

- Szia Kicsim! Hol vagy?

- Maryvel moziban voltunk, most indulnánk fagylaltozni.

- Légy szíves azonnal gyere ide! Mary is jöhet.

- Mért mi történt? – kérdeztem ijedten.

- Liam…elájult! Miután magához tért, azóta csak azt kérdezgeti, hogy „Hol van Sara?” meg „Mikor jön már Sara?”.

- Úr Isten! Remélem nem lett nagy baja. Azonnal indulunk.

- Oh, köszönöm.

- Ez csak természetes, mivel egy barátról van szó. Akkor sietünk. Szia!

- Szia!

- Sara! Mi folyik itt?! – kérdezte Mary is aggódva.

- Sss…majd útközben elmesélek mindent.

- Hála Istennek, hogy megérkeztetek! – mondta Zayn, miután beengedett minket.

- Merre van Liam? – kérdeztem tőle ingerülten.

- Fent van a szobájában. Niall, Louis és Harry próbálják megnyugtatni.

Azonnal elindultam a lépcső felé. Kettesével szedtem a fokokat. A folyosón végig rohantam, majd megálltam Li szobája előtt. Kopogtattam. Nemsokára megjelent az ajtóban Louis és Niall.

- Jaj, de jó, hogy itt vagy! – mondták egyszerre.

Erre már Harry is kidugta a fejét.

- Úgy örülök, hogy megjöttél! – látszott rajta, hogy megkönnyebbül.

- Oké, oké, de most már had menjek be hozzá.

Kifele jövet kaptam egy pici csókot az én Haroldomtól.

- Sok sikert! – súgta fülembe, melyre egy apró mosoly volt a válaszom.

- Liam. Én vagyok az. Sara. Bejöhetek?

Óvatosan benyitottam a szobába. Nagy volt odabent a felfordulás. Az ágyon a párnák egymás hegyén-hátán sorakoztak. Egy csomó ruha ki volt szórva a gardróbból és ott fetrengtek a földön. Liam az egyik bőr fotelében kuporgott. Mikor meglátott felállt, oda lépett hozzám és szorosan megölelt. Én is átkaroltam és a hátát simogattam. Olyan jó Liam illata volt.

Miután elengedett, leültem és beszélgetni kezdtem vele.

- Hogy vagy?

- Most már jobban. – felelte.

- Mi történt? Miért ájultál el?

- Hirtelen egy szorongató érzés kerített hatalmába és egyre nehezebben kaptam levegőt. Leültem egy székre. A fiúk is észrevették, hogy nem stimmel velem valami. Kérdezgetni kezdtek, de ekkor már olyan állapotban voltam, hogy nem is hallottam őket. Ezután elsötétült minden.

- Értem. És hogy-hogy engem kerestél?

- Nem tudom! Az agyam azt diktálta, hogy téged hívjalak.

- És szerinted mért engem „diktált”?

- Valószínűleg azért, mert melletted biztonságban érzem magam. És őszintén megmondva azért te gondoskodóbb is vagy, mint a fiúk. – nevetett.

- Hát ebben lehet, hogy van valami igazság. – nevettem én is.

Pár percig csendben ültünk és néztük, ahogy a napsugarak táncolnak a falon.

- Jó újra a régi Liamat látni. – szólaltam meg, mire ő csak egy huncut mosollyal válaszolt.

Óriásit ásítottunk mindketten.

- Le kéne feküdnöd egy kicsit pihenni. Látszik rajtad, hogy ki vagy merülve.

- Rád is rád férne az alvás.

- Na ja. De én a film miatt álmosodtam el.

- Ilyen unalmas volt.

- Nem, de hogy. Csak a sötét és az a sok ülés fárasztott le.

- Ledőlhetsz a kanapéra vagy az én ágyamban is alhatsz, ha szeretnél.

- Nem, nem pihenjél csak egyedül. Én lemegyek, mert a fiúk már biztosan kíváncsiak arra, hogy mi történt veled valójában.

- Rendben.

Felálltunk. Li befeküdt az ágyba, én betakartam.

- Jó éjt! – mondtam, majd egy apró puszit leheltem homlokára.

- Köszönöm, hogy ennyit foglalkozol velem.

- Ez csak természetes. Hisz barátok vagyunk. – mosolyogtam, majd kimentem és halkan becsuktam magam után az ajtót.

* Liam szemszöge *

Én hülye! Itt volt az alkalom, hogy bevalljam neki hogy érzek iránta. Ehelyett, csak össze-vissza hordtam neki mindent. Bár talán jobb is, hogy nem mondtam el. Hiszen ő Hazza barátnője. Örülök is neki, hogy összejöttek, mert szépek együtt. Bár jobban örülnék, ha én csókolhatnám minden egyes nap.

Sokáig gondolkoztam még ezeken a dolgokon. Végig simítottam a homlokomon ott, ahol Sara puszit adott nekem. Még mindig éreztem a bőrömön puha ajkai érintését.