11. fejezet ~ Szülinap

Reggel igen kómás fejjel léptem ki az ajtón. Irtó fáradt voltam, a tegnapi buli miatt. A fiúk hajnali 4 – ig tomboltak. Én viszont már előbb elvonultam. Hamar el is aludtam.

Mikor leértem a konyhába, meglepődve láttam, hogy mindenki fent van, pedig még csak 11 óra volt. Akkor nem alhattak sokat. Közelebb mentem, hogy megnézem mit csinálnak. Valami komoly dologról beszéltek, de nem értettem pontosan, hogy miről.

Egyszer csak Louis emelte fel a fejét és észrevette, hogy ott állok. Azonnal intett a fiúknak, hogy hagyják abba a beszélgetést. Mindenki rá nézett. Ő csak biccentett felém. Ekkor már rám szegeződtek a szem párak.

- Sziasztok! – köszöntem nekik megilletődve.

- Jó Reggelt Kicsim! – jött oda hozzám Harry. – Nem vettük észre, hogy itt vagy.

- Jaa, most jöttem csak le.

- Nem vagy éhes?

- De igen. Azért is jöttem le.

- Akkor menjél vissza a szobánkba. Van egy kis meglepetésem. – azzal elkezdett tolni fel a lépcsőn.

Mit tehettem volna, visszasétáltam a szobába. Leültem az ágyra és vártam, hogy mi fog történni. Nemsokára lépéseket hallottam a folyosó felől. Nyitódott az ajtóm. Kíváncsian fordultam a mozgás irányába. Harry dugta be fejét a kis résen.

- Üljél fel és dőlj neki a támlának. – mondta sejtelmesen.

Úgy tettem, ahogyan mondta. Ezután Hazza bejött a kezében egy tálcával és rajta sok finomsággal és egy csésze forró teával.

- Oh, köszönöm! – mosolyogtam. – Igazán nem kellett volna.

- Nincs mit. Ez csak egy kis semmiség. – tette le elém a rengeteg ételt, majd arcomhoz hajolt és egy csókot nyomott ajkaimra.

Hirtelen a többiek is megjelentek az ajtóban.

- Tetszik az én külön ajándékom? – kérdezte Louis.

- Külön ajándék…. – néztem rá a tálcára. Szinte azonnal észrevettem a sok péksütemény között árválkodó répát.

- Jaaj, de aranyos vagy! Köszönööm! – nyújtottam felé kezemet. Ő odajött és szorosan megöleltem.

- Héé, nekünk nem jár ölelés?? – kérdezte felháborodottan Niall és Zayn. – A mi ötletünk volt, hogy ágyba legyen hozva a reggelid!! Harryé csak a kivitelezés volt.

- Jaj, gyertek ide ti is! – nevettem. Őket is jól megölelgettem.

Közben Liam szótlanul állt az ajtóban.

- Gyere ide te is! Ne maradj ki az ölelés-osztásból! – mondtam még mindig nevetve. Egy apró mosollyal odalépett az ágyamhoz és a karjaimba zártam.

Kissé zavartan lépett el tőlem. Nem tudtam mire vélni ezt a viselkedést.

Izgatottan vágtázott be hozzánk Mary. Egy nagy szatyrot hozott magával.

- Boldog, Boldog, Boldog Szülinapoot Sara!! – ugrott nyakba.

- Köszönööm! – nevettem.

Beviharzott a nappaliba és kiáltott a fiúknak. Amikor ők leértek intett egyet a fejével. Mindenki megindult a konyha felé, csak Zayn nem. Ő ott állt Maryvel szemben és lassan összeértették ajkukat. Egyre hevesebben csókolóztak. Aranyosak voltak. Miután elváltak egymástól Mary odajött hozzám és a karomnál fogva odarángatott az asztalhoz. Leültetett és rám parancsolt, hogy várjak. Ezután hamarosan előbukkantak a fiúk és egy hatalmas tortát tartottak a kezükben. Bejövetel közben a Happy Birthday – t énekelték.

- Úr Isten! – nevettem. – Igazán nem kellett volna.

- Boldog Szülinapot Kicsiim! – ölelt át Harry, majd megcsókolt.

- Köszönöm! – suttogtam, majd egy apró puszit nyomtam ajkaira.

Ezután mindenki odajött és elköszöntött. Utoljára Liam jött oda hozzám.

- Legyen még sok ilyen boldog szülinapod! – mondta.

- Okés. Igyekszem úgy alakítani a sorsot! – mosolyogtam, majd szorosan magamhoz szorítottam.

Miután Li távolodni kezdett egyre jobban megint előtört bennem az a fura érzés.

- Boldogoot Te 18 éves! – kabált Mary.

- Köcikee! – nevettem. Mary is körbefonta körülöttem a kezét.

- Valami baj van? – kérdezte.

- Nem, dehogy! Semmi baj. De miért kérded?

- Csak az előbb olyan fura fejet vágtál.

- Semmi, semmi…csak egy kicsit…fájt a hasam.

- Akkor nincs nagy gond. – mosolyodott el. – Tessék! Ez az ajándékod. – nyomott kezembe egy piros pappírral bekötözött csomagot.

- Jaj, hát ezt aztán már tényleg nem kellett volna.

Mikor megfosztottam az ajándékot a csomagolópapírtól egy női Superman póló tárult szemem elé.

- Ez tök jó! – röhögtem.

A fiúknak is elnyerhette a tetszését, mert ők is elkezdtek vigyorogni meg röhögni.

Később átmentük anyuékhoz is. Kivételesen, most itt volt a bátyám is. Már olyan régen nem láttam. Ugyanis ő a barátnőjével elköltözött Amerikába. A pakolásnál is csak azért volt ott, mert segíteni kellett.

- Szia bátyus! – ugrottam boldogan nyakába, amikor megláttam. Azt még nem is mondtam, hogy Jamessal igen szoros a kapcsolatunk. Mindig is felnéztem rá.

- Sara! De jó, hogy látlak! – ölelt át.

- Hát te? Hogy-hogy itthon vagy? – kérdeztem tőle.

- Mert gondoltam el kell jönnöm a kedvenc húgom szülinapjára. – a kedvenc szót suttogva mondta, ne hogy Heather meghallja.

Csak mosolyogtam. Ezek után beinvitáltam a fiúkat a nappaliba és bemutattam őket a többieknek. Heather majdnem összeesett, amikor megtudta, hogy a híres One Direction van a házunkban. Odáig volt. Egész idő alatt izgett-mozgott, fészkalódott. Kedveskedéssel próbálta magára felhívni a figyelmet. És miért? Mert Louisnak akart tetszeni. Egy kicsit már feltűnően produkálta magát, ezért kénytelen voltam leállítani.

Anyuék is készítettek nekem tortát. Irtó finom volt, úgy mint a másik. Jamestől kaptam egy nagy One Direction képet. Nevetve mutattam meg a fiúknak, akiknek szintén tetszett az ajándék. Anyától és Heathertől egy iPhone 10-et kaptam. Nagyon örültem mindkét ajándéknak.

Este nem tudtam elaludni. Csak forgolódtam az ágyban. Később úgy döntöttem inkább lemegyek és nézek valami filmet, nehogy felébresszem Harryt.

Belesüppedtem a kanapéba, majd bekapcsoltam a tévét. Mindenhol hülye horrorok mentek. Továbbkapcsoltam egy zenecsatornára. Éppen jó szám ment, úgyhogy nem nyomtam el.

Egyszer csak lépteket hallok a lépcső felől. Fejemet a hang irányába fordítottam és akkor megláttam…

* Liam szemszöge *

- Sara! Hogy-hogy még fent vagy?? Hiszen 1:23 van. – kérdeztem a televízió előtt ülő lánytól.

- Á…Liam! – mosolyodott el. – Már ennyi idő van?

- Igen. Miért nem aludsz még?

- Csak nem tudtam aludni és inkább lejöttem. Nem akartam felkelteni Harryt.

- Jaj…te lány! – nevettem.

- És te? Miért nem alukálsz? – artikulált.

- Nekem sem jött álom a szememre.

- Értem. Nem ülsz ide? – mutatott maga mellé.

- Ha szeretnéd. – mosolyodott el. – Előtte hozok magamnak valami innivalót. Nem iszol te is?

- De…ha lehet kérni teát. Hoznál nekem?

- Persze.

Kimentem a konyhába és csináltam mindegyikünknek egy csésze forró teát. Mikor visszamentem Sara éppen kikapcsolta a TV-t.

- Nem ment semmi érdekes. – szólalt meg. Odamentem és átnyújtottam neki a bögrét. – Köszönöm.

- Nincs mit. – mosolyogtam rá.

Leültem mellé és elkezdtünk beszélgetni teljesen értelmetlen dolgokról. Hirtelen ásított egy nagyot.

- Álmos vagy?

- Igen…most már kezdek fáradni. Eldőlhetek itt? Nem zavarom most már Harryt, had aludjon.

- Okés. Akkor én felkelek és… - kezdtem a mondatot, de ő közbevágott.

- Ne menj el! Légyszi! Nem szeretek egyedül lenni.

- Öhmm..hát…ha ezt szeretnéd. – jöttem zavarba.

- Nem baj ugye?

- Nem, dehogy! Ne hozzak neked egy plédet? – kérdeztem.

- Nem kell, így is melegem van.

- Jól van.

Elhelyezkedtünk a kanapén. Kicsit kellemetlen volt, de megérte.

- Jó éjt Li! – mondta nekem egy apró mosollyal a száján, majd nyomott egy puszit arcomra.

- Jó éjt Hercegnő! – nevettem és én is adtam neki egy puszit.

Ráhajtotta fejét mellkasomra és szinte azonnal elaludt.

Én még sokáig nem aludtam, mert egyszerűen képtelen voltam rá. Hiszen Sara feküdt mellettem. Csak néztem, ahogy békésen szuszog a szívem fölött. Mérhetetlen boldogság öntött el. Éreztem illatát is, ami olyan bódító volt. Egyszerre, mintha megszűnt volna körülöttünk a világ. Csak mi voltunk ott és senki más. 

1.      díjam :D

Nagyoon szépen köszönöm ~ adru.*.!! ♥♥♥♥♥

1.) Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról
2.) A jelölő minden kérdésére válaszolni kell!
3.) 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!
4.) 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás/ visszajelölés) 

1. Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról! 

- imádook zenét hallgatni

- Harry a kedvencem, de Liamat is szeretem

- szeretnék, majd kiköltözni Londonba

- a legelején utáltam az 1D-t -.-

- nagyoon szeretek olvasni

- most megyek 8.- ba

- Vas megyében élek

- Londonon kívül nagy kedvencem még Párizs és LA.

- az iskolámban tagja vagyok a színjátszó körnek

- ha felnövök, szívesen foglalkoznék állatokkal J

- szeretem a vigjátékokat :DD

 2.) 11 kérdére kell válaszolni.

1.Hány éves vagy? 13 és fél J

2.Ki a kedvenced az 1D-ből? Harry *______*

3.Ha tehetnéd, akkor kivel cserélnél szerepet egy napra? Pontosan nem tudom megmodani, de valaki olyannal, akinek halál nyugodt az élete. :D

4.Mióta vagy Directioner? Kb. fél éve

5.Van tesód? Kettő. A szüleim már régen elváltak, most mindegyikőjük felől van egy öcsim. :D

6.Több blogot is írsz? Nem…

7.Kedvenc dal? Van több is. Jelenleg a One Direction számok…Flo Rida – Whistle és Carly Rae Jepsen – Call me maybe J

8.Kedvenc szín? Pink, lila és a király kék, de szeretem a citromot és a világos kéket is.

9.Kedvenc hangszer?/nem baj ha nem játszol semmin/ Szeretem a zongorát és a gitárt, de szaxofon is nagyon jó.

10.Szerencse számod? 5, 8, 18 és még talán a 7.

11. Példaképed? Anyukáám *o*

3.)11 kérdést kell felrakni a jelölteknek. 

- Hány éves vagy?

- Hol laksz?

- Van tesód?

- Hova mennél el szívesen nyaralni és miért?

- Kedvenc filmed/sorozatod?

- Mit próbálnál ki szívesen?

- Van háziállatod?

- Horoszkópod?

- Ha tehetnéd, kivel cserélnél szerepet egy napra?

- Milyen könyvet olvastál el utoljára?

- Kedvenc országod?

4.) 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás/visszajelölés) 

1. Etus.▲ 

2. Kirájjány

3. Aramisz

Csak őket tudom jelölni…Bocsi. De a tiédet is nagyoon szeretem ~ adru.*

Kitérő


Siess a kövivel ~adru.*.!! Szeretlek.! <3 És mindenkit kérek arra, hogy nézzetek be az oldalára.! http://azalomelkezdodik.blogspot.hu/

10. fejezet ~ Az új otthon

Már korán felkeltem, ugyanis nem tudtam aludni. Mégy egy jó darabig feküdtem az ágyban, míg végre meg nem elégeltem a semmittevést. Úgy döntöttem, hogy már most el kezdek pakolni.

Lassan kikecmeregtem a mosdóba, majd magamra rántottam egy keki  színű rövid nacit meg egy barna izompólót és megindultam a szekrény felé. Kinyitottam a szekrényt és…még soha nem tűnt ilyen soknak a cuccom. De muszáj volt elkezdeni a rakodást.

Kb. 2 órán keresztül rakosgattam a cuccaimat a bőröndökbe. De miután végeztem elégedetten néztem végig az üres polcokon. Azonban még hátravoltak a „kacatjaim”. Azokat, amelyekre mindenképpen szükségem van, azokat eltettem, a többit meg ott hagytam a helyén. Mindezek után levágtáztam a konyhába, hiszen már fél 9 fele járt az idő.

- Szia Kincsem! – köszöntött anyu, mikor leértem a lépcsőn. – Hogy aludtál?

- Szia! Jól. – válaszoltam. – Gyorsan be kell dobnom valamit, mert mindjárt itt lesz Harry.

És lássanak csodát! Épp, mikor kimondtam, hogy „Harry”, abban a pillanatban csengettek. Nem is kell mondanom, hogy ki volt az.

- Szia Édesem! – ölelt meg Hazza.

- Szia Harry! – nyomtam egy puszit arcára.

- Készen vagy?

- Persze. Éppen most akartam nekiállni a reggelinek.

- Ja. Jól van. Akkor, ha megmutatod a szobádat, én lehozom a cuccaidat, te pedig eszel addig.

- Köszi. – mosolyogtam rá szélesen.

Megmutattam neki, merre találja a szobámat, majd nekiálltam kajálni.

Hirtelen lábdobogást hallottam fentről. Fejemet a hang irányába fordítottam és megláttam Heathert.

- Jó reggelt mindenkinek. Ez meg ki? – mutatott rá az éppen mellette elhaladó Harryre.

- Ő a barátom! – nevettem.

- Ja…tényleg! – csapta magát homlokon. – Emlékszem rá. De miért kifelé a bőröndjeidet.

- Mert éppen most készülök elköltözni.

- Micsoda?? – sikítozott. – Elköltözöl??

- Igen! Jól hallottad nővérkém! – nevettem ismét.

- Hogy-hogy én nem tudtam erről?

- Túl sokáig voltál buliban! Ugyanis tegnap beszéltük meg anyával a dolgokat.

- Ez igaz? – nézett most már szeretett édesanyánkra.

- Igen! De ez most miért olyan nagy dolog? – kérdezte.

- Hát…hát csak azért! Még nem is ismerem a barátodat! – fordult felém. – Hogy hívják??

Éppen ekkor lépett be Harry is az ajtón.

- Szia! Harry vagyok. – nyújtotta kezét Heather felé.

- Örvendek! Én Heather vagyok. – mosolyodott el.

- Na ezzel is meg volnánk. Indulni kéne, nem? – kérdeztem egy sokat mondó pillantás mellett Harrytől.

- De! A fiúk már nagyon várnak.

- Milyen fiúk? – kérdezte nővérem.

- Csak a haverok! – mondta Harry.

Kikísértek minket a kapuig. Hosszasan búcsúzkodtunk. Anyu még pityergett is egy kicsit. Majd beszálltunk a kocsiba és elhajtottunk.

Mikor beléptem újdonsült otthonomba, egyszeriben üvöltözés és lábdobogás hangzott fel. Elsőnek Louis ért el hozzám. Hirtelen felkapott és megforgatott. Majd a többiekkel együtt a magasba dobtak. Közben azt kiabálták, hogy:

- Éljen az új lakótárs!

Én meg csak nevettem. Nagyon aranyos volt tőlük ez az egész.

Miután véglegesen letettek a földre, Harry megfogta a kezemet és felvitt az emeletre. Megmutatta a szobáját.

Elkezdtek bennem kavarogni az emlékek. Hiszen jártam már itt ezelőtt is. Amikor felelsz vagy merszeztünk és fel kellett jönnünk Hazzával egy fél órára.  Milyen távolinak tűnik ez az élmény…

- Ide pakolhatod a cuccaidat. – mondta Harry, felébresztve engem ezzel merengésemből.

- Oké, köszi! – válaszoltam, mire ő egy apró csókocskát lehelt ajkaimra.

Hosszasan pakolásztam. Először azt hittem rengeteg cuccom be se fér majd a szekrénybe. De egy külön gardróbot is kaptam, úgy hogy simán be tudtam pakolni mindent.

A „cuccaim elhelyezése” után lesétáltam a fiúkhoz.

- Olyan jó, hogy itt vagy! – ujjongott Louis.

- Igen! Isteni kajákat tudsz főzni! – szólalt meg Niall is.

- Köszi! – nevettem el magamat.

Zayn és Liam is borzasztóan örültek.

- Mi lenne, ha bulit tartanánk Sara tiszteletére. – adott hangot Li a gondolatának.

- Jaj, ugyan! Ezért igazán nem kell. – mondtam.

- De! Ez jó ötlet! – helyeselt Zayn is.

- Na jó! Rendben. – adtam be derekamat.

- Oké, de legyen valami kaja is! – kacsintott az ír fiú.

Már nagyon vártam, hogy elújságolhassam Marynek a nagy hírt. Este alkalmam nyílt rá.

- Mary, Mary, Mary, Mary! – szaladtam elé a kapuba.

-  Szia Sara! – ölelt meg. – Ilyen korán itt voltál??

- Igen, mert…Képzeld Harry megkért, hogy költözzek hozzá és most itt lakom! – ujjongtam.

- Neeeeeee! – Mary teljesen ledöbbent. – Ez most komoly??

- Persze! És nekem adnak most egy bulit egy „ Jó, hogy ideköltöztél! ” felirat alatt. – nevettem.

- De jóó! – nevetett Mary is.

- De inkább menjünk be. – azzal kézen fogva beugráltunk a házba.

Üvöltött a zene. Vadul buliztunk. Ha anyu ezt tudná…. E fiúk elhatározták, hogy mindegyikük fog velem táncolni. Egy amolyan beavatás kedvéért.

Harryvel táncoltam legelőször. Olyan aranyos volt, ahogy rázta azt a kis fürtös fejét.

Majd Niall is felkért egy táncra. Eszméletlen volt amit művelt. Nagyon cuki volt.

Louis követte őt a sorban. Ő most is hozta a formáját. A rock zene ellenére keringőzni kezdett velem. Én meg majdnem megszakadtam a röhögésben.

Zaynnel nem sokáig táncoltam. Nem akarta, hogy esetleg Mary féltékeny legyen. Szerintem biztos nem lett volna az.

Aztán….Liam jött. Ő végig a szemeimbe nézett és valami furcsa érzés lett bennem úrrá. Nagyon furcsa. Olyan jó volt vele táncolni.

* Liam szemszöge *

Éreztem azt az édes illatát. Felbecsülhetetlen volt az élmény.

Láttam rajta, hogy furcsa érzések kavarognak benne. Arra gondoltam, hogy talán…érez valamit irántam. Ez nagyon jól esett, de… Tudtam, hogy ő az egyik legjobb barátom barátnője és azt nem tehettem meg volna Harryvel, hogy elveszem tőle Sarat.

Inkább szóltam a szőke szépségnek, hogy kimegyek a konyhába egy kicsit, mert szomjas vagyok. Minél távolabb akartam lenni tőle.

* Sara szemszöge *

Miután Liam kiment azonnal a fürdő felé vettem az irányt. Fel kellett, hogy frissítsem magamat! Még mindig bennem volt az a fura érzés. Nem tudtam szabadulni tőle.

A fürdőben jó alaposan megmostam arcomat. Ennek hatására a sminkem elmosódott.

Remek! Most csinálhatom meg újra.

- Jól vagy Sara? – hallottam Harry hangját.

- Persze! – nevettem. – Csak megmostam az arcomat és lejött a sminkem. Úgy hogy inkább most ne gyere be, mert megijednél!

- Okés! De siess, már most hiányzol! – nevetett. – Szeretlek!

Ennek a szónak a hatására egyszerre elszállt a fura érzésem.

- Én is! – válaszoltam. – Örökké! 

9. fejezet ~ Ez most komoly?

Irtó klassz volt a tegnap este. A buli sokáig tartott, éjjel 3 órakor indultunk haza. Mikor végre otthon voltunk, mindenki azonnal belevetődött puha ágyába és nyomban elaludt.

Délután fél 2 körül ébredtem meg. Ezután egy darabig még feküdtem és a plafont bámultam. Majd kikászálódtam ágyamból és a szekrényem felé vettem az irányt. Magamra rántottam egy csíkos pólót meg egy rövidebb cicanacit és lebaktattam a konyhába.

- Jó napot kicsim! – fordult felém anyu, mikor leértem a lépcsőn.

- Jó reggelt! – köszöntöttem egy bágyadt mosollyal.

- Reggelt?? Ez most vicc?! Hiszen lassan 14 óra lesz. – nevette el magát.

- Jól van na, de olyan soká aludtam el miután megjöttünk és oltári fáradt vagyok. 

- Akkor egyél valamit és dőlj vissza pihenni.

- Ez egy remek ötlet.

Ettem pár kanál levest, meg rántott húst rizzsel, majd siettem is vissza, hogy minél hamarabb elfekhessek.

Mikor végre bebújhattam takaróm alá és lehunyhattam szememet abban a pillanatban megcsörrent a telefonom.

- Halló! – szóltam bele nyúzottan.

- Szia Drágám! Felébresztettelek? – hallottam Harry édes hangját.

- Nem! Csak éppen most akartam visszaaludni. Na de mondd csak, miért hívtál?

- Szeretném megkérdezni, hogy át tudsz-e jönni ma úgy 5-6 óra között?

- Persze. Miért?

- Csak szeretnék kérdezni valamit. De ez nem telefontéma.

- Rendben. Akkor úgy fél 6 körül érkezek.

- Már várlak. – azzal letette a telót.

Úr Isten! Késésben vagyok!

Fél hat után két perccel léptem ki házunk kapuján. Bringára pattantam, hogy minél előbb odaérjek.

- Ne haragudj, hogy késtem! – mondtam Harrynek, mikor beléptem a bejárati ajtón.

- Rád nem lehet haragudni! – válaszolt egy édes mosollyal az arcán, majd egy csókot lehelt ajkaimra.

A nappaliba érve az a látvány fogadott, hogy Louis éppen kardcsatát vív saját magával és a répa a kard, Liam és Zayn vicces videókat les és a földön fetrengenek a röhögéstől, Niall meg…hát gondolhatjátok mit csinált! Megint tömte a fejét. Azonban amikor megláttak, egyszerre abbahagyták azt, amit éppen csináltak.

- Szia Sara! – köszöntött egy széles mosollyal Li.

- Hali skacok! - kacsintottam feléjük.

- Szióka! – köszöntek a többiek is.

Ezután mindenki csak Hazzát és engem nézett. Nem tudtam miért!

- Mi ez a néma csönd?? – kérdeztem.

- Harry! Nyögd már ki! – nevetett Loui.

- Mit kell elmondani? – érdeklődtem tovább.

- Szóval Sara… - fogta meg a kezemet szerelmem. – Arra gondoltam, hogy ha nem bánod – és anyukád is megengedi – akkor esetleg…ideköltözhetnél hozzánk.

A meglepettségtől alig bírtam megszólalni.

- Sara! Sara! Jól vagy? – hallottam Harry hangját.

- I-igen! – meg kellett kapaszkodnom valamiben. A legközelebb álló szilárd test egy szék volt. Jó erősen meg is szorítottam. – Ezt…ezt most komolyan gondolod?

- Persze! –mosolygott rám és mélyen szemembe nézett.

- Hát a válaszom egyértelműen…igen. – nevettem.

Harry majd’ kiugrott a bőréből. Felkapott, megpörgetett a levegőben és hosszan megcsókolt. Miután eleresztett magamhoz szorítottam.

- Már csak anyával kell megbeszélni. – szólaltam meg kis idő múlva egy kicsit komoran.

Érezte, hogy ezzel a komolyabb hangnemmel arra akarok célozni, hogy mi lesz, ha nem engedi meg.

- Ne aggódj! – emelte fel fejemet az államnál fogva. – Ha neked nem engedne, akkor majd én megpróbálok rá hatni. Rendben?

- Imádlak! – nevettem, majd egy puszit nyomtam ajkaira.

- Ezt akkor vehetem egy igennek? – kérdezte, mire én csak bólintottam. – Remek! Az lenne a legjobb, ha hazakísérnélek és ott meg is beszélnénk anyukáddal.

- Oké. – mosolyodtam el.

Mikor beléptem az ajtón a szívem hevesebben kezdett dobogni. Harry ott lépdelt mögöttem csuklyával és napszemüveggel a fején. A nappaliba érve láttam, hogy anyu egy szappanoperát néz.

- Hahó anya! Heather itthon van? – kérdeztem.

- Szia! Nincs itthon. Egy buliban van. – válaszolt, majd felhúzta a szemöldökét. – Hogy-hogy ilyen korán hazajöttél? Csak összevesztetek Harryvel?

- Jaj neem! Épp ez az! Ő is itt van. – erre betoltam az ajtón.

Anyu meg felugrott a kanapéról, leporolta egy kicsit ruháját, majd elindult felénk.

- Szervusz fiam. Molly vagyok. Örülök, hogy megismertelek. – köszöntötte barátomat egy széles mosollyal, majd egy puszit nyomott arcára.

- Jó estét! – viszonozta anyám kedves mosolyát. – Harry Styles vagyok. Én is örvendek.

- Gyertek beljebb! – szólalt meg ismét anya. – Foglaljatok helyet a kanapén vagy a fotelben.

Ezután kisietett a konyhába.

- Nagyon aranyos az anyukád. – vigyorgott Hazza.

Csak mosolyogtam.

Édes jó anyám 3 teli tálcával tért vissza, melyeken sütemények sorakoztak.

- Anyu?! Honnan van ennyi sütink?? – kérdeztem röhögve.

- Csak unatkoztam és megéheztem egy kis sütire. – nevetett. – De szerencse, hogy csináltam valamit, mert különben nem lenne most mivel megkínálni titeket.

Megkóstoltuk a süteményt. Mondhatom igen-igen finom volt. Beszélgettünk még egy darabig.  De azután már rátértem a tárgyra.

- Anyu, lenne itt valami, amiről beszélnünk kéne. .kezdtem bele mondandómba.

- Hallgatlak.

- Szóval…az a helyzet, hogy szeretnénk összeköltözni Harryvel! Mármint én oda költöznék hozzájuk.

Amikor drága anyucim meghallotta ezt a mondatot, majdnem elkezdett fuldokolni.

- Tessék? – kérdezett vissza. – Ez most komoly?

- Igen. – kicsit feszült lett a hangulat.

- Nem gondoljátok, hogy egy kicsit korai még! – mondta egy ici-picit ingerülten.

- Háát…nem… - hebegtem-habogtam.

- Mrs. Prewitt! – vette át a szót Harry. – Én nagyon szeretem a lányát. Mindennél jobban. És szeretném, ha minden időmet vele tölthetném. Vele ébredhetnék, vele kelhetnék. Kérem, had költözzön hozzám Sara.

- Harry…látom rajtad, hogy tényleg nagyon szereted őt. Ezért hát nyugodtan költözzetek össze.

- Ez most komoly?! – kiáltottam. Anyu meg csak biccentett egy széles mosoly kíséretében. – Juuj, te vagy a világ legjobb anyukája.

Odamentem hozzá és magamhoz szorítottam, majd egy óriási puszikát nyomtam arcára. Ő meg csak kacagott. Utána Harryhez rohantam. Szorosan hozzábújtam. Egy kis csókot is kaptam tőle.

Harold későn mennt haza. Megbeszéltük, hogy holnap korán ide jön, hogy segítsen pakolni és cipekedni.

Izgatottan feküdtem le és vártam, hogy minél előbb holnap legyen.