15.
fejezet ~ Utolsó nap Hawaiin.
* Harry szemszöge *
Felugrottam a székből.
- Baj?? Milyen baj?? – néztem Sarara aggódóan. Odasiettem
hozzá és átöleltem. – Valami nagyon rossz történt?
- Jaj nem…nem annyira rossz… csak az van, hogy a rajongóid
„tüntetnek” a ház előtt, mert valamelyik lap írt rólunk egy cikket.
- Cikket?? – kerekedtek ki a szemeim. – Hogyan? Mi alapján?
- Hát gondolom, amikor bulizni voltunk és megjelentek a
fotósok, akkor lefényképeztek minket aztán puff, megjelentették a cikket.
Ráadásul a címlapon.
Tátva maradt a szám. Nem gondoltam volna, hogy ennyit
kihoznak az emberek abból a fényképből.
- Az előbb azt hogy értetted, hogy „a rajongók tüntetnek”??
- Hát a házunk előtt tobzódik a nép. Valaki nem akarja a
szerelmünket, valaki azért van ott, hogy gratuláljon. Anyu múltkor el akarta
őket küldeni, de inkább majdnem megtaposták.
- Istenem!
Nem hittem ezt az egészet. Csak annyit akartam hogy távol
legyünk egy kicsit az emberektől és egy nyugis helyen nyaraljunk.
- Anyu szerint haza kéne jönnünk. Nagyon sajnálja ő is és én
is, de muszáj lesz visszautazni Londonba. – közölte velem Sara.
Közben a többiek a háttérben döbbenten hallgatták végig a
storyt.
- Most akkor tényleg haza kell mennünk? – kérdezte szomorúan
Niall.
- Sajnálom….de igen! – válaszoltam lehajtott fejjel.
- Gyerekek! – kiáltott Zayn. – Mi lenne, ha csak holnap
mennénk haza és akkor ma tudnánk egy olyan „utolsó napi” bulit! Nem??
- Jó ötlet! – helyeselt Louis. – Meghívhatnánk Haleyt is!
- Oké! – lelkesült fel Sara is. – Fel is hívom!
* Sara szemszöge *
Tök jó, hogy Zaynnek eszébe jutott ez a ötlete! Most
mindenki maga alatt lenne és alig szólnánk egymáshoz, hogy ha nem kéne a buli
szervezésével foglalkozni. Mindenki sürög-forog. Ez a buli igazából nem is
olyan zenés lesz, hanem hülyüléssel nevetéssel teli.
Felhívtam Haleyt. Azt mondta szívesen eljön hozzánk bulizni.
A többiek is örültek ennek a hírnek…különös
képpen Liam. Nem értettem, hogy miért várja annyira, hogy megjöjjön Haley.
Este 8 órakor gyülekeztünk a ház előtt, majd elindultunk le
a partra. Vittünk magunkkal székeket, napozóágyakat, törülközőt, matracokat.
Ugyanis azt terveztük, hogy egész éjjel kint leszünk és kint is alszunk.
Miután letelepedtük tüzet gyújtottunk és nekiálltunk
beszélgetni. Sokat nevettünk, viccelődtünk.
- Nem üvegezünk? – tette fel a kérdést Harry egy kaján
vigyorral az arcán.
Már kezdtem volna ellenkezni, de rajtam kívül mindenki
egyszerre üvöltötte, hogy : DEE!
Bele kellett törődnöm, hogy mindenképpen üvegezni fogunk.
Harry kezdett. Maryre mutatott a flakon.
- Mary! Felelsz vagy mersz?
- Felelek! – mondta Mary.
- De gyáva vagy! – röhögött Hazza. – Akkor ha a csapatból
választanod kellene Liam és Louis között, melyik fél mellett döntenél.
- Háát…nem tudom…nem szeretnék megbántani senkit, meg
igazából nem is tudnék közülük választani.
- Te tudod… - rántotta meg a vállát Harry. – Akkor pörgess.
- Liam, felelsz vagy mersz?
- Természetesen merek! – tolta ki a mellét.
- Rendben! Akkor vonulj félre Haleyvel 10 percre.
Liam csak kacsintott, majd felsegítette a törölközőn ülő
lányt és elmentek.
Nagyon rossz érzés fogott el. Nem tudtam mit fognak
csinálni, vagy mit sem. Miről beszélgethetnek és miről nem. Hirtelen Loui
hangjára lettem figyelmes :
- Sara! Sara! Te pörgetsz!
- Én? – nyíltak nagyra a szemeim.
- Igen. Te. – nevetett.
- De miért? – értetlenkedtem tovább.
- Mert Liam elment és te mellette ültél, úgy hogy rád
hárítódik a pörgetés.
- Okés? Akkor…. Niall, felelsz vagy mersz?
- Merek! – felelte határozottan.
- Hehe! Menj oda Zaynhez és nyald meg az arcát.
Mindenki felröhögött. A kis ír manó nem is zavartatta magát
egy ilyen feladaton! Odament a csapattársához és hosszan megnyalta az arcát.
Még jobban röhögtünk. Miután valamennyire lehalkultunk Harry fülébe súgtam egy „Mindjárt
jövök!”-öt. Bólintott, majd sebes léptekkel elindultam Liamék irányába. Mikor
már közel voltam hozzájuk leguggoltam egy bokor mögé és hallgatóztam. Semmit
nem hallottam. Kinéztem a bokor mögül és mit látok : Liam és Haley nagyban
csókolóznak.
Majd’ felrobbantam mérgemben. Legszívesebben odamentem volna
Liamhez és jól behúztam volna neki egyet. Türtőztetnem kellett magamat, úgy
hogy vissza mentem a tűzhöz. Mérgesen ültem le Harry mellé.
- Mi az kicsim? – nézett rám értetlenül.
- Semmi! – legszívesebben mindenkit felpofoztam volna.
- De látom, hogy valami bánt! Naa…
- SEMMI BAJOM SINCSEN! – ordítottam.
Mindenki rám nézett. Hirtelen beugrott, hogy mit csináltam
az előbb. Harryre néztem akinek tátva maradt a szája a döbbenettől.
- Ne haragudj! – bújtam hozzá. – Majd elmondom, oké?
- Persze! – mosolygott rám, majd megcsókolt. – Csak ne
idegeskedj!
Letellett a 10 perc. Visszajöttek Haleyék. A lány csak úgy
sugárzott. Mikor Liam is elfoglalta a helyét mellette arrébb csusszantam. Li
először értetlenül nézett, majd előrefordult és egy önelégült vigyor jelent meg
az arcán. Nem tudtam mire vélni ezt már megint.
Míg én majdnem szét robbantam az idegességtől, addig a
többiek remekül érezték magukat. Lounak bele kellett mennie a vízbe, Niallnak
meg kellett fogadni, hogy egy teljes NAPIG nem eszik sokat. Ez nagy szó tőle,
hisz mindannyian tudjuk, hogy mennyire szeret enni.
Egyszer csak nálam állt meg az üveg szája.
- Sara, felelsz vagy mersz? – kérdezet Zayn.
- Felelek.
- Kire vagy ideges?
- Tök mindegy…
- Sara! Meg kell mondanod! – unszoltak engem a többiek,
kivéve Liamat.
- Jóó! Liamre haragszok.
- Miért? – kérdezte felhúzott szemöldökkel Loui.
- Az végképp nem mondom el! Inkább pörgetek!
Pörgettem. Lehet, hogy Isten is úgy akarta, hogy Liamnél álljon
meg az üveg, mert bizony ott álltam.
- Liam! Felelsz vagy mersz?
Kicsit hezitált, majd végül mégis csak a merés mellett
döntött.
- Gyere velem, mert beszélni akarok veled! – szinte kiabáltam.
Ő szó nélkül felállt és követett. Harrynek még intettem,
hogy „majd jövök” és „ne aggódj, nem lesz semmi baj”, aztán elindultam be a
bokrok mögé Liammal.
Miután biztos voltam benne, hogy nem jön utánunk senki és
nem is hall minket senki letámadtam Lit :
- Hogy képzeled ezt mi??
- Mégis mit…?? – vágott értelmetlen fejet.
- Tudod te jól, hogy mire gondolok….
- Esküszöm, hogy nem tudom…
- Hát arra te szemét, hogy hogyan szórakozol Haleyvel.
- Micsodaa?? Én nem szórakozok vele.
- De láttam amikor megcsókoltad! Jól teszed, ha leszállsz
róla! Nem kell tönkretenni mások szívét!
Liam gondolkodni kezdett, majd hirtelen rájött valamire,
mert egy huncut mosoly jelent meg az arcán.
- Most meg mit mosolyogsz?? – kérdeztem tőle enyhén
zavartan.
- Tudod megfejtettelek…mikor megláttál Haleyvel felment
benned a pumpa, mert…féltékeny vagy!
- Mi?? Micsoda?? Pff. Ne beszélj már hülyeségeket! –
motyogtam zavarodottan.
- Sara! – lépett hozzám közelebb Liam. – Nem baj, ha
szeretsz engem…
- Én szeretlek is…de csak….barátként….
- Nem hiszem el neked! Tudom, hogy mást is érzel irántam,
mint barátság.
- Nem! Én…Harryt szeretem….- mondtam úgy magamnak.
Elfordultam Litől. Nem akartam a szemébe nézni.
Hirtelen a vállamon éreztem a kezét. Gyengéden megfordított,
hogy lássa az arcomat.
- Szeretlek Sara! – nézett mélyen szemeimbe.
Nem tudom miért, de úgy éreztem így kell válaszolnom :
- Én is szeretlek Liam! – végre a szemébe mertem nézni. Jól
esett kimondani ezt. Már régóta éreztem, hogy valami nincsen rendben, ha Liam
is ott van a közelemben, de nem tudtam, hogy ez a valami mi.
A szavaim után elmosolyodott, majd végigsimított az
arcomon. Egyre jobban közeledett felém, egyre jobban hajolt felém, de nem
tudtam ellenállni neki. Kezeimet nyaka köré fontam és vártam a pillanatot. Végül
összeértek ajkaink és hosszasan csókolózni kezdtünk…..
