13. fejezet ~ Hawaii.

- Siessetek emberek. Mindenki bepakolt mindent? – hallottam Louis hangját.

- Igen!! – kiáltott mindenki egyszerre.

- Akkor hívok taxit. – mondta Lou és már pötyögni is kezdett a telóján.

Hát igen. Ez az a nap, amikor elindulunk Hawaiira. Nagyon izgulok. Még sosem ültem repülőn. Na meg az a sok baleset….Kiráz tőlük a hideg.

Mikor megérkeztek a taxik(kettőt hívott Loui, hogy mindenki és a csomagok is elférjenek), sietve beszálltunk. Az az csak próbáltunk volna. Ugyan is mindenki őrült ember módjára üvöltözött, kiabált. Nem tudtuk eldönteni ki hova szálljon be. Végül én, Harry, Zayn és Mary ültünk egy kocsiba, a többiek meg a másikba.

- Lépjen a gázra! – nevetett Harold, majd egy puszit nyomott arcomra. - Még ma el szeretnénk jutni Hawaiira.

9 : 30 – kor indult a repülő. Szerencsére időben odaértünk. Elfoglaltuk helyünket és vártuk, hogy elinduljunk.

Nemsokára felszállt a gép. Most már nincs vissza út.

Reggel korán keltem, fáradt voltam, ezért lecsuktam szemeimet és elbóbiskoltam.

- Sara ébredj, mindjárt ott vagyunk. – hallottam Harry hangját.

Mikor felnéztem láttam, hogy már mindenki pakolódik, öltözködik.

- Jaj, így elrepült az idő. – csodálkoztam.

- Látod. –mosolygott rám Niall.

- Jó volt ez a kis alvás. – ásítottam.

- Kár, hogy emiatt nem láttad, milyen örömmel vette elő és harapott bele Louis a tartalék répájába. – nevetett Liam.

- Az vicces lehetett. – mosolyogtam én is.

- Kérem foglalják el helyüket és kapcsolják be öveiket. Megkezdjük a leszállást. – szólalt meg a rádióból a pilóta hangja.

Mindenki úgy cselekedett, ahogyan mondták. Nemsokára landoltunk és megállt a gép.

- Köszöntünk mindenkit Honoluluban. – hallatszott ismét a pilóta hangja.

Felálltunk és elkezdtünk az ajtó felé menni.

Hawaii. Csodálatos egy hely. Az emberek amikor csak lehet, az azúrkék tenger hullámai közt hancúroznak, és kihasználják a meseszép tengerpart adta összes örömöt. Mi is ezt fogjuk csinálni.

A repülőtér előtt vártunk már egy jó ideje, de csak nem jöttek a hülye taxik.

- Ennyi idő alatt már rég ott lettünk volna a szállodánál gyalog is. – bosszankodott Zayn.

- Már éhes vagyok. – mondta Niall.

- Majd, ha odaértünk kapsz valamit. Oké? – kérdezte nevetve Mary. – Egyébként is, 10 perce ettél meg egy egész zsemlét.

- Pff. Na és? – dobta be a durcit az ír fiú.

- Embereek! – kiáltott egyszer csak fel Loui. – Ott jön a taxi.

Mindenki egyszerre felkapta a fejét. Végre!! – gondoltuk.

Mikor megérkeztünk a hotelhoz elállt a lélegzetem. A Hilton Waikiki Hotel lesz egy darabig az otthonunk.

- Micsoda hely! – ámultam el.

- Örülök, hogy tetszik. – mondta Harry és egy csókot nyomott ajkaimra. – Akkor menjünk beljebb.

Belülről még csodálatosabb volt. El sem hittem, hogy ott vagyok.

* Zayn szemszöge *

Tényleg jól választottunk a fiúkkal. Ez egy igazán baró hely. És amint látom, Saranak is nagyon tetszik.

Mindenki elment a szobájába pakolni, én is így tettem. Amikor benyitottam Mary éppen letörölt egy könnycseppet az arcáról.

- Mary! Mi történt? – szaladtam oda hozzá.

- Semmi. Semmi. – láttam, hogy valami nyomasztja őt, de még sem mondja el.

- De tudom, hogy van valami.

- Tényleg jól vagyok.

- Hát…te tudod. – adtam fel. – De sose felejtsd el, hogy : szeretlek.

- Igen? IGEN? – kérdezte Mary magából kikelve. – Akkor mér van az, hogy Harry már rég megkérte Sarat, hogy költözzön hozzá. Még egy rohadt drága kiruccanást is tervezett neki. Te meg….! Meg sem kérdezted tőlem, hogy nem akarok-e együtt lakni veled. Semmi.

- Mary?! – a döbbenettől alig bírtam megszólalni.

- NA MI AZ?? – kérdezte tőlem szinte már ordítva. Már nem sírt, csak mérges volt.

- Én…

- Hagyj egy kicsit most magamra, jó?? – azzal fogta magát és kiment a szobánkból.

Nem értettem mi akart ez lenni. Még sosem láttam ilyennek Maryt.

* Sara szemszöge *

Este Harryvel kiültünk az erkélyre és néztük a naplementét.

- Úgy örülök, hogy itt lehetek….veled, veletek. – mondtam mosolyogva.

- Én pedig annak, hogy te boldog vagy. – válaszolt.

- Sosem hittem volna, hogy egyszer itt leszek. Pedig szerettem volna eljönni.

- Látod. Én mindent tudok, hogy mi kell neked. – nevetett.

- Várjunk csak! – kiáltottam fel. – Te beszéltél anyuval, ugye??

- Bevallom, igen. Most lebuktam. – nevetett még jobban.

- Te kis csaló. – mosolyogtam huncutul.

Egy darabig csendben ültünk ott és csak néztük, hogyan száll egyre lejjebb a nap. Fejem az ő vállán nyugodott. Hirtelen megszólalt Harry.

- Sara! – nézett mélyen szemeimbe. - Szeretném, hogy tudd én nagyon szeretlek téged. Sosem akarnálak téged elveszíteni. Örökké szeretni foglak.

- Az jó, mert én is. – mosolyodtam el.

Ekkor Harry magához húzott. Szorosan átölelt és megcsókolt.

* Zayn szemszöge *

Már régen sötét volt, de én még nem feküdtem le. Igaz fáradt voltam, de mégsem húzott magához az ágy. Sőt! Mintha inkább taszított volna. Nem tudtam, mit tegyek. Mármint Maryvel kapcsolatban. Nem értem, miért akar annyira odaköltözni hozzám. Szerintem ez egy kicsit korai lenne.

Ezek a gondolatok jártak a fejemben, mígnem valaki mellém nem  ült és megszólított.

- Zayn! Nem zavarok. – Mary volt az.

- Persze, hogy nem. Te soha. – mosolyogtam rá.

- Figyelj! Szeretnék bocsánatot kérni ezért a kirohanásomért. Nem tudom mi ütött belém. Ugye nem haragszol rám?

- Én eddig sem haragudtam rád Mary. – néztem bele gyönyörű barna szemeibe.

- Jaj, de én úgy szégyellem magamat.

- De nem kell. Megértem az érzéseidet.

- Tudod azt hittem, hogy ha nem költözünk össze, akkor kicsit jobban eltávolodunk egymástól. És én ezt nem akarom.

- Én sem, de nem is fog megtörténni. Ha gondolod ezután szervezhetünk több közös programot. Oké??

- Rendben. – mosolygott végre ő is.

- Szeretlek. Ezt tudnod kell. – hajoltam felé és egy csókot leheltem ajkaira.

- Én is téged. És tudom.

Végre minden vissza került a régi kerékvágásba. Pár percig csendben néztük egymást.

- Mary? Nem vagy álmos? – kérdeztem tőle, mert én is kezdtem érezni, hogy jó lenne már eltenni magunkat holnapra.

- De. Mindjárt indulhatunk akkor a szobánkhoz, csak előbb még el kell intéznem valamit.

Tudtam, hogy valamit akar, csak azt nem, hogy mit. Gyorsan el is szaladt, de 2 percen belül már vissza is jött.

- Mehetünk. – karolt belém mosolyogva.

Mikor levetettem magamat az ágyra valami bökősre feküdtem rá.

- Ááá! – kiáltottam fel, majd próbáltam valahogy megsimogatni fájós hátamat.

Felkeltem, hogy megnézzem mi az ami így „elbánt” velem. Nagyon meglepődtem, mikor egy borítékot találtam az ágyamon. Kezembe vettem és alaposan szemügyre vettem. Nekem volt címezve, ezért felbontottam. Benne egy lánc volt, melyen egy kulcsot ábrázoló medál függött. A nyaklánc mellett még egy kis cetli is volt, amin ez állt : Szerelmemnek. 

12. fejezet ~ Meglepetés.

* Liam szemszöge *

Hamar felkeltem. Mikor megláttam, hogy Sara ott fekszik mellettem akaratlanul elmosolyodtam. Még „kora” volt, senki sem volt fent. Gyorsan és óvatosan megpróbáltam felkelni Sara mellől. Nem akartam felébreszteni. És azt sem akarta, hogy esetleg meglásson minket Harry…hátha valami rosszra gondolna...

Kibattyogtam a konyhába és csináltam magamnak egy csésze kávét. Miután kész lett megittam és kimentem a nappaliba. Egy utolsó pillantást vetettem Sarara, majd elindultam fel a szobám felé.

* Harry szemszöge *

Bágyadtan nyitottam ki szemeimet. Kezem azonnal a mellettem lévő hely felé tartott. Ám ott nem volt senki. Felültem az ágyban és körülnéztem. Kikászálódtam a paplan alól és elindultam a fürdő ajtaja felé. Bekopogtam. Semmi válasz. Mikor benyitottam akkor sem láttam senkit ott bent. Nem tudtam, hova tűnhetett el Sara.

Kicsivel később úgy döntöttem, hogy lemegyek megnézni, fent vannak-e a többiek. Ugyanis beszélnünk kellene egy-két dologról…

Mikor leléptem az utolsó lépcsőfokról is, észre vettem, hogy valaki fekszik a kanapén. Elindultam az alak felé. Mikor odaértem meglepődve láttam, hogy nem más fekszik ott, mint Sara. Éppen ébredezett.

* Sara szemszöge *

- Á, Harry! – szólaltam meg. – Hát te?

- Hát én? Én lejöttem, mert….De nem az a fontos, hogy én miért vagyok itt, hanem, hogy te miért vagy itt!

- Hát én tegnap éjjel nem tudtam aludni és inkább lejöttem és TV-t néztem Li…. – ekkor megláttam, hogy a háttérben Liam össze-vissza hadonászik.

- Li…? – kérdezett vissza Hazza.

- Öööö…hát…limonádé ivás közben…igen. – próbáltam improvizálni.

- Éjjel limonádét csináltál?? – nézett nagyot a kis fürtös.

- Igen. – nevettem. De mit is akartál itt csinálni?

- Háát csak…szomjas voltam, meg kíváncsi voltam, hogy felébredtek-e már a többiek. –hablatyolt.

- Aha… értem. – tudtam, hogy titkol előlem valamit.

- Kérsz egy kávét vagy valamit?

- Esetleg egy csésze teát…

- Rendben, mindjárt hozom. – azzal kiment a konyhába.

5 perce ültem a kanapén, mikor váratlanul megcsörrent a telefonom. Üzenetem jött…anyutól. Azt kérte, mennyek át hozzá, mert beszélnünk kell.

Mikor Harry kihozta az italomat gyorsan megittam, aztán felvágtáztam átöltözni.

- El kell mennem anyuhoz, nemsokára jövök. – nyomtam egy puszit szerelmem arcára lent az előszobában.

- Oké. Már most hiányzol! – csókolt meg, majd elengedett és elindultam.

Hazafelé tartottam, amikor hirtelen el kezdett zuhogni az eső.

- Na tessék! Még ez is! – mérgelődtem. Már így is eléggé feldúlt voltam.

Apuról beszélt nekem anya. Ugyanis fülébe jutott a hír, hogy valami hülyeséget csinált és a rendőrségen kötött ki. Hihetetlenül mérges lettem. Apura nem vallt ez a viselkedés. Mindig is példamutatóan tanult, dolgozott, viselkedett, rendezett volt az élete. Ez a válás is olyan váratlanul jött…Valami nincsen rendben vele!

Mikor odaértem a mesés „ kastélyunkhoz” észrevettem, hogy valakinek a biciklije belülről neki van támasztva a kapunak. Ahogy közelebb értem rájöttem, hogy ez Mary biciklije. Úgy rohantam fel a lépcsőn, be a házba.

- Mary? – kérdeztem az előszobában, majd besiettem a nappaliba.

Bent a kanapén ülve találtam Harryt, Louist, Niallt és Liamat. A fotelben pedig Zayn ölében Mary foglalt helyet. Mikor megláttak engem, azonnal elhallgattak.

- Sara??? – kérdezte tátott szájjal Niall. – Hát te?

- Hogy-hogy „ Hát te?” ? Én itt lakom. – mondtam feszülten.

- Milyen hamar hazaértél. – mondta Harry.

- Baj? – kérdeztem kicsit szomorúan.

- Nem, de hogy…csak…

- Csak…? – talán most elmondja, hogy mi ez a nagy titkolózás.

- Semmi…semmi.

- Aha. Én meg hülye vagyok. – szólaltam meg most már mérgesen. – Tudom, hogy valamit titkoltok előttem.

- Mi nem, nem. – mondta Mary, de nem hittem neki.

- Miért nem tudjátok elmondani, hogy mi ez a nagy titok, amiről nem szabadna tudnom? Látjátok, hogy feszült vagyok, nem?? Miért húzzátok még jobban az agyamat? – kiabáltam magamból kikelve.

- Sara nyugodj meg! – próbált csitítani Liam és Harry.

- Nem! Hagyjatok békén! Elegem van! – zártam le ezt a beszélgetést.

Felkaptam a táskámat, majd elindultam a bejárati ajtó felé.

- Sara várj! – hallottam még Harry hangját, de nem törődtem vele. Becsaptam az ajtót és elindultam valamerre. Nem láttam az utat könnyes szememtől.

 * Harry szemszöge *

- El kell neki mondanunk! – mondtam határozottan a többieknek. Ők csak biccentettek, hogy menjek már utána.

Sebesen futottam kifele. Út közben felkaptam egy esernyőt, hogy ne ázzak el.

Nehezen találtam meg Sarat. Messze elkóborolt, egy hídnál találtam rá.

- Sara! –kiáltottam utáni, mikor észrevettem. Ő hátrafordult, de nem foglalkozott velem. Tovább ment.

Gyorsabban kezdtem el futni. Mikor odaértem mellé, megfogtam kezét és feje fölé tartottam az esernyőt. Teljesen el volt ázva.

- Sara, figyelj rám! – fordítottam fejét magam felé.

- Figyelek. – szólalt meg unottan.

- Először is : szeretlek. Nagyon-nagyon.

- Igen? – jelent meg arcán egy mosoly.

- Igen. Halálosan komolyan mondom. Másodszor : gyere vissza velem és elmondunk mindent. Oké?

- Rendben.

- De te is mond el, hogy miért vagy ilyen feszült.

- Majd elmondom….hazafelé.

- Szeretlek! – mosolyodtam el, majd egy csókot leheltem ajkaira.

Kézen fogtam és elindultunk haza. Érdekes, hogy pont mikor megcsókoltam egy szivárvány tűnt fel az égen.

* Sara szemszöge *

Kicsit ideges voltam, hátha mérgesek rám a többiek, a furcsa viselkedésem miatt. De szerencsére kellemesen csalódtam.

Amikor beléptem az ajtón egyszerre mindenki a nyakamba ugrott.

- Jaj, Sara, úgy örülünk, hogy megint itt vagy! – ölelt magához Mary.

- Én is! – mosolyodtam el.

- Képzeld el Sara, hogy amíg nem voltál itthon, Niall olyan feszült volt, hogy még enni sem tudott. – mondta röhögve Zayn.

- Kajak? – kérdeztem megütközve.

- Igen. Ez így volt. De ami volt, az elmúlt! Most minden visszakerül a régi kerékvágásba. – mondta Niall nevetve.

- Jaaj te! – szakadtam.

- Elmondta Harry, hogy mi a nagy terv? – kérdezte Liam.

- Nem, még nem. De kíváncsi vagyok.

- Szóval… - vezetett be a nappaliba és ültetett le egy fotelba Harry. – Úgy gondoltuk a fiúkkal, hogy a mi ajándékunk számodra egy utazás lesz. Ezt beszélgettük meg.

- Tényleg? – csodálkoztam. De aranyosak vagytok!

- És úgy állapodtunk, meg… - folytatta Loui. – Hawaiira megyünk.

- Wáá…Hawaiira!! – kiabáltam. Ez most komoly?

- Persze! Már meg vannak a jegyek is. – mutatta fel őket Liam.

- Azta! – ujjongtam.

- Holnap, az induláskor akartuk elmondani. De hát ez nem jött össze. – vette át a szót ismét Harry.

- Úúú, tényleg?? Ne haragudjatok! Csak egyszerűen ki vagyok bukva apám miatt.

- Miért, mi történt? – kérdezte Niall.

- Hosszú történet, majd el mondom. De akkor most lelőttem a meglepit? – kérdeztem szomorúan.

- Háát…végül is. De nem baj. Mi ettől függetlenül nagyon szeretünk. – kacsintott rám Mary.

Hát ennek nagyon örültem.

Este mindent szépen összekészítettem a holnapi utazáshoz. Még mindig nem hiszem el ezt az egészet! Wáááá!

VIGYÁZZ HAWAII, HOLNAP MEGHÓDÍTALAK! MUHAHAHA!