8. fejezet ~ Buli?!

Borús, enyhén hűvös volt a szerdai nap is. Az utcán nyüzsögtek az emberek, de most valahogy még is más volt, mint a többi átlagos nyári napon. Hiányzott valami a levegőből. Valami, ami mindi ott volt benne, de most mégsem; az élet. Nem lehetett hallani a vidám, munkába siető emberkék beszédét, zsivaját.  A madarak is csak néha füttyentettek egyet.

- Halló! – szóltam bele a telefonba. Valaki ismeretlen hívott.

- Szia Sara! Louis vagyok. – hallottam a vonal túlvégéről.

- Á, szia Lou!

- Nem zavarlak, ugye?

- Nem, egyáltalán nem.

- Akkor jó. Csak szeretnélek megkérdezni, hogy nincs-e kedved eljönni velünk egy buliba ma este? Maryvel már beszéltünk, ő jön. Tudod, egy kicsit kimozdulnánk, szórakoznánk. Mióta Liammal történt……ez a dolog, azóta olyan rossz a hangulat.

- Hát én is szívesen megyek. Akkor mikor találkozzunk?

- Este 8-kor nálunk?

- Jó.

- Okés. Akkor gyere, már várunk. Szia!

- Hali!

Éppen az ajtón léptem ki, mikor valaki hátulról befogta a szemem, majd óvatosan megfordított és egy csókot nyomott számra. Harry volt az.

- Szia Kicsim! Hiányoztál! – mondtam, majd hozzábújtam.

- Te is nekem, nagyon! – felemelte államat, majd mélyen szemembe nézett és ismét megcsókolt.

Miután elváltak ajkaink egymásétól, Harold hirtelen megforgatott és végignézett rajtam.

- Wáoo! De csini valaki. – szólt elismerően.

- Köszönöm! – pirultam el, miután végignéztem az összeállításomon, mely egy fekete kötött pulcsiból, egy farmer csőnaciból és egy fehér magassarkúból állt.

- Indulhatunk? – kérdezte ezután az én Hercegem.

- Persze.

Megfogta kezem és a kocsihoz vezetett. Kinyitotta előttem az ajtót, majd mélyen meghajolt.

- Jaj, ne csináld már! – nevettem, mire ő is elkezdett vigyorogni.

Hamar megérkeztünk a házukhoz. Mary már kinn állt a kapuban és várt rám. Mikor kiszálltam az autóból egyenesen a nyakamba ugrott.

- Hát téged meg mi lelt? – kérdeztem nevetve.

- Képzeld! Zayn adott nekem egy nyakláncot, amire az van ráírva, hogy Szeretlek.

- Naa Mary, az tök jó. De te hogy-hogy ilyen korán itt voltál?

- Jaa…ööö…csak előbb jöttem, hogy beszélgessek egy kicsit Zaynnel…igen.

- Érteem. – válaszoltam, de tudtam…vagyis inkább éreztem, hogy készülnek valamire. De hogy mire, azt nem tudtam.

- Naa, ne állj itt inkább gyere be! – fogta meg kezemet Harry.

Bevezetett a házba. Megkínált innivalóval, majd még beszélgettünk egy kicsit. A fiúk is felöltöztek és már készen is voltunk.

Gyalog mentünk, a biztonság kedvéért. Már messziről lehetett hallani a bömbölő zenét. Mi meg, mint a hülyék, az utcán elkezdtük rázni a fejünket meg ugráltunk. Aki elment mellettünk mind bolondnak nézett minket. De ez senkit nem izgatott.

- Menjünk be, inkább ott rázzuk magunkat! – röhögött Mary.

- Remek ötlet csajszi! Már úgyis éhes vagyok! – szólalt meg Niall is.

- Már megint?? – kérdezte Liam. – Hiszen otthon ettél elindulás előtt.

- Öreg! Az csak egy kis kenyér, meg szalámi volt.

- Ezt nem gondolod komolyan ugye?! 3 szeletet megettél belőle. – szólt bele Louis. – Amúgy is, itt nincs kaja.

- Na te csak ne szólj egy szót sem! Egyfolytában a répát zabálod.

Mindenki nevetett ezen a kis párbeszéden. De ennél az utolsó mondatnál a végletekig fokozódott a jókedv. Úgy röhögtünk, hogy közben már alig kaptunk levegőt. 

Mikor beléptünk az ajtón, Zayn egyszerre a parkett felé vette az irányt. Mary is vele tartott. Én meg a fiúkkal leültem egy sarokba, ott iszogattunk. Lassan barátnőmék is odajöttek hozzánk pihenni.

- Micsoda meleg van! – fújta ki magát Zayn.

- Én nekem pont jó. – mondtam. – De csak azért mert táncoltál.

- Akkor most neked is meleged lesz baby! – ragadta meg kezemet Harry és a beszáguldott velem a tömegbe.

Példánkat a többiek is követték. Teljes átéléssel rázták magukat. Harold udvariasságból felkérte táncolni Louist. Persze nem kézen fogva ropták, hanem külön külön.

Éppen néztem őket, mikor valaki hirtelen megfordított és….

* Liam szemszöge *

- Szabad egy táncra? – kérdeztem vigyorogva.

- Hát persze. – válaszolta arcán egy mosollyal.

Sokáig táncoltunk. Mikor rám pillantott azokkal a gyönyörű kék szemeivel úgy éreztem menten elolvadok. És az a szép mosolya…Hát azt nem lehet überelni.

Lassan véget ért a szám. Sara közölte velem, hogy igen jó volt táncolni és kaptam tőle egy puszit is. Azok a puha ajkak…áhh.

* Harry szemszöge *

Láttam, ahogy gyengéden egy puszit ad Sara Liamnek. Féltékeny lettem…de nagyon. Nem is tudtam valójában miért. Hiszen Li a barátom és nem venné el tőlem azt, ami az egyik legfontosabb nekem. De ezek a gondolatok sem nyugtattak meg. Beszélnem kellet Saraval!

Odaléptem hozzá és megkértem jöjjön ki velem, mert beszélnünk kell.

Mikor kiértünk azonnal kérdezősködni kezdtem:

- Sara, mi volt ez?

- Mégis mi? – kérdezte értetlenül.

- Hát az előbb…Liammal.

- Jaj Harry! Nincs köztünk semmi.

- De láttam hogy néz rád!

- Miért nem hiszel nekem? Tényleg az ég világon semmi nincs közöttünk. Csak barátok vagyunk. Ennyi! Én téged szeretlek. – mondta, majd egy puszit lehelt ajkaimra.

- Oké, oké. Csak tudod…mindennél fontosabb vagy nekem és nem akarlak elveszíteni.

- Tudom Kicsim! – mondta, majd szorosan átölelt.

Hosszasan öleltük egymást. Majd ismét egy csókban forrtunk össze. Ám hirtelen megzavart minket valami és egyszeriben rengeteg vaku kezdett el villogni.

* Sara szemszöge *

Éppen a fény forrása felé akartam fordítani fejemet, mikor Harry visszafordította fejemet és azt kiáltotta:

- Paparazzik!

Megfogta kezemet és rohanni kezdtünk. Siettünk, nehogy még több fotót készíthessenek rólunk. Hátra sem fordítottam fejemet, csak szaladtam.

A legközelebbi magas sövény közé ugrottunk be. Vártuk, hogy a fotósok alábbhagyjanak a keresésünkel.

5 perc múlva már semmi nyomuk nem volt „üldözőinknek”. Éppen mikor kiverekedtük magunkat a bokorból, akkor szólalt meg Hazza zsebében a telefon.

- Halló! – szólt bele.

- Szia Harry. Hol az ördögben vagytok?? Már mindenhol kerestünk titeket. – hallottam Louis hangját.

- Ne tudd meg! Paparazzik leptek el minket. De megmenekültünk előlük. Majd mindent elmesélünk. – nevetett.

- Oké de siessetek vissza. – ezt Niall mondta.

- Sietünk haver. – azzal letette a telefont, átkarolta a derekamat és elindultunk vissza a disco felé.

Kitérő

Ha szeretitek a One Directiont, akkor biztosan tetszeni fog nektek ez a két klassz blog :

 http://azalomelkezdodik.blogspot.hu/

 http://sweetlifewith1d.blogspot.hu/

Kukkantsatok be a blogjukba! Biztosan tetszeni fog!! : )

7. fejezet ~ Ijedtség

Szombat volt. Megbeszéltük Maryvel, hogy ma egy csajos napot fogunk tartani és az egész napot együtt fogjuk tölteni.

Reggel – mivel irtó meleg volt – egy lenge ruhát kaptam magamra. Majd szemembe nyomtam óriási kék napszemüvegemet és már kész is voltam.

Maryvel a házunk előtt találkoztunk. Első utunk a plázához vezetett. Az egész délelőttünket ott töltöttük el. Össze-vissza vásároltunk mindent. Mary vett magának 3 magassarkút meg 2 ruhát, én meg 2 cipőt, 2 pólót meg 1 ruhát.

Utána a Burger Kingbe ugrottunk be. Barátnőm Röffencs Burgert, én Nuggets Burgert ettem, majd mindketten Pepsivel öblítettünk.

Egy kora délutáni Twilight 4 nézés volt a következő napirendi pont egy moziban. Mikor odaértünk, 2 liter Colát és 5 l popcornt vettünk. Ezután egy kis fagyizás és pizzázás következett volna.

Már éppen indulni akartunk, amikor megcsörrent a telefonom. Harry hívott.

- Szia! Mi újság?

- Szia Kicsim! Hol vagy?

- Maryvel moziban voltunk, most indulnánk fagylaltozni.

- Légy szíves azonnal gyere ide! Mary is jöhet.

- Mért mi történt? – kérdeztem ijedten.

- Liam…elájult! Miután magához tért, azóta csak azt kérdezgeti, hogy „Hol van Sara?” meg „Mikor jön már Sara?”.

- Úr Isten! Remélem nem lett nagy baja. Azonnal indulunk.

- Oh, köszönöm.

- Ez csak természetes, mivel egy barátról van szó. Akkor sietünk. Szia!

- Szia!

- Sara! Mi folyik itt?! – kérdezte Mary is aggódva.

- Sss…majd útközben elmesélek mindent.

- Hála Istennek, hogy megérkeztetek! – mondta Zayn, miután beengedett minket.

- Merre van Liam? – kérdeztem tőle ingerülten.

- Fent van a szobájában. Niall, Louis és Harry próbálják megnyugtatni.

Azonnal elindultam a lépcső felé. Kettesével szedtem a fokokat. A folyosón végig rohantam, majd megálltam Li szobája előtt. Kopogtattam. Nemsokára megjelent az ajtóban Louis és Niall.

- Jaj, de jó, hogy itt vagy! – mondták egyszerre.

Erre már Harry is kidugta a fejét.

- Úgy örülök, hogy megjöttél! – látszott rajta, hogy megkönnyebbül.

- Oké, oké, de most már had menjek be hozzá.

Kifele jövet kaptam egy pici csókot az én Haroldomtól.

- Sok sikert! – súgta fülembe, melyre egy apró mosoly volt a válaszom.

- Liam. Én vagyok az. Sara. Bejöhetek?

Óvatosan benyitottam a szobába. Nagy volt odabent a felfordulás. Az ágyon a párnák egymás hegyén-hátán sorakoztak. Egy csomó ruha ki volt szórva a gardróbból és ott fetrengtek a földön. Liam az egyik bőr fotelében kuporgott. Mikor meglátott felállt, oda lépett hozzám és szorosan megölelt. Én is átkaroltam és a hátát simogattam. Olyan jó Liam illata volt.

Miután elengedett, leültem és beszélgetni kezdtem vele.

- Hogy vagy?

- Most már jobban. – felelte.

- Mi történt? Miért ájultál el?

- Hirtelen egy szorongató érzés kerített hatalmába és egyre nehezebben kaptam levegőt. Leültem egy székre. A fiúk is észrevették, hogy nem stimmel velem valami. Kérdezgetni kezdtek, de ekkor már olyan állapotban voltam, hogy nem is hallottam őket. Ezután elsötétült minden.

- Értem. És hogy-hogy engem kerestél?

- Nem tudom! Az agyam azt diktálta, hogy téged hívjalak.

- És szerinted mért engem „diktált”?

- Valószínűleg azért, mert melletted biztonságban érzem magam. És őszintén megmondva azért te gondoskodóbb is vagy, mint a fiúk. – nevetett.

- Hát ebben lehet, hogy van valami igazság. – nevettem én is.

Pár percig csendben ültünk és néztük, ahogy a napsugarak táncolnak a falon.

- Jó újra a régi Liamat látni. – szólaltam meg, mire ő csak egy huncut mosollyal válaszolt.

Óriásit ásítottunk mindketten.

- Le kéne feküdnöd egy kicsit pihenni. Látszik rajtad, hogy ki vagy merülve.

- Rád is rád férne az alvás.

- Na ja. De én a film miatt álmosodtam el.

- Ilyen unalmas volt.

- Nem, de hogy. Csak a sötét és az a sok ülés fárasztott le.

- Ledőlhetsz a kanapéra vagy az én ágyamban is alhatsz, ha szeretnél.

- Nem, nem pihenjél csak egyedül. Én lemegyek, mert a fiúk már biztosan kíváncsiak arra, hogy mi történt veled valójában.

- Rendben.

Felálltunk. Li befeküdt az ágyba, én betakartam.

- Jó éjt! – mondtam, majd egy apró puszit leheltem homlokára.

- Köszönöm, hogy ennyit foglalkozol velem.

- Ez csak természetes. Hisz barátok vagyunk. – mosolyogtam, majd kimentem és halkan becsuktam magam után az ajtót.

* Liam szemszöge *

Én hülye! Itt volt az alkalom, hogy bevalljam neki hogy érzek iránta. Ehelyett, csak össze-vissza hordtam neki mindent. Bár talán jobb is, hogy nem mondtam el. Hiszen ő Hazza barátnője. Örülök is neki, hogy összejöttek, mert szépek együtt. Bár jobban örülnék, ha én csókolhatnám minden egyes nap.

Sokáig gondolkoztam még ezeken a dolgokon. Végig simítottam a homlokomon ott, ahol Sara puszit adott nekem. Még mindig éreztem a bőrömön puha ajkai érintését.

6.fejezet ~ Boldog Szülinapot 1D!   

  A konyhában ültem és éppen sütit majszoltam, mikor vadul dörömbölni kezdtek a bejárati ajtónkon.

  - Kinyitom! – kiáltottam.

  - Szia Sara! – köszönt Mary.

  - Szió! Hát te?? – kérdeztem csodálkozva.

  - Képzeld el! Tudod milyen nap van ma??

  - Öö….hétfő. - válaszoltam kicsit meglepetten.

  - Nem, te kis buta! Ma állt össze két éve a One Direction.

  - Ó, tényleg.

  - Van is egy jó ötletem, hogyan ünnepeljük meg.

  - Naa?

  - Szóval elhívnánk hozzánk őket és ott lenne egy kis buli. Mit szólsz?

  - Szerintem jó ötlet! – mosolyogtam.

  - Oké! Akkor te felhívod őket, hogy jöjjenek el hozzám én meg előkészítek mindent.

  - Jó, de mi lesz, ha nem érnek rá?

  - Biztos vagyok benne, hogy ráérnek valamikor.

  - Akkor fel is hívom őket.

Tárcsáztam Harry számát. Hamar kicsöngött.

- Szia Sara! Liam vagyok. – szólt bele a telefonba.

- Szia Li!

- Harryt most nem tudom adni, éppen fürdik.

- Nem baj, veled is meg tudom beszélni a dolgot.

- Jól van.

- Szóval szeretnénk meghívni titeket estére Maryhez egy kis bulira.

- Rendben, szólok a fióknak, hogy készüljenek. De sajnos csak 9-re tudunk menni, mert szerepelünk egy esti műsorban.

- Oké! Várunk titeket! Majd mondd meg Harrynek hogy hiányzik nekem. Puszii! Szia!

- Szia!

Átszaladtam Maryhez, hogy közöljem vele a tényeket. Utána nekiláttunk takarítani, majd elszaladtunk boltba üdítőért meg kajáért. Megcsináltuk a tortájukat is. Gyorsan repült az idő, de még így is távolinak tűnt a 9 órai találkozás. Utána megcsináltam nekik az ajándékot, majd Mary tanácsát kértem a ruhaválasztásban.

- Szerinted melyiket válasszam: a kék ruhát fekete övvel és fekete magassarkúval, vagy inkább a sárga ruhát fekete cipővel?

 - Inkább a kéket vegyed fel!

 - Oké! És te mit veszel fel?

 - Én egy rózsaszín toppot meg fekete szoknyát.

 - Biztos csini leszel! – mosolyogtam rá.

21 : 01 kor kopogtattak Maryék ajtaján. Megjöttek a fiúk.

 - Sziasztok lányok! – köszöntek kórusban a kapucnis jövevények.

 - Hali emberek! – üdvözöltük őket mi is.

Bevezettük és leültettük őket a nappaliban. Niall egyszerre nekilátott zabálni. Láttam, hogy közelít felém Harry. Megragadta a derekamat, magához húzott és egy apró csókot lehelt ajkaimra. Mosolyogtam.

- Hiányoztál! – súgtam fülébe.

- Te is nekem! – mondta, majd ismét megajándékozott egy csókkal.

Eközben a szemem sarkából valami furcsát láttam. Liam…mintha kissé ideges lett volna, amikor Harryhez bújtam. Nem értettem, miért. Addig gondolkoztam ezen, míg nem szólt Mary, hogy hozzuk be a tortát.

- Boldog Évfordulót Fiók!! – kiabáltuk.

Mikor a fiúk meglátták a tortát, igen meghatódtak. Hát még mikor átnyújtottuk az ajándékokat. Először Mary adta oda a csomagját. Egy fotóalbum volt az, melyben a fiók legszebb pillanataik voltak beragasztva. Nagyon tetszett nekik. Utána én is átnyújtottam az ajándékukat.

- Csak egy kis apróság. – mondtam.

- Nahát Sara! Még hogy „egy kis apróság”! Ez gyönyörű! – ujjongott Louis, mikor meglátta a róluk készült rajzomat.

- Tényleg nagyon szép! Be kell kereteztetni és ki kell rakni a nappali falára, hogy mindenki lássa. – mondta Zayn.

- Ezt te rajzoltad? – kérdezte Niall.

- Igen. – válaszoltam.

- Fúú Sara, nagyon tehetséges vagy. – mosolygott Liam, majd egy elismerő pillantás kíséretében egy puszit nyomott arcomra.

Erre már tényleg nem tudtam semmit sem mondani. Nagyon boldog voltam, hogy mindenkinek ennyire tetszett a kép. Hirtelen egy kéz megfogott és egy csendesebb sarokba húzott.

 - Igazán gyönyörű lett a rajzod! – simított végig a hátamon Harry.

- Örülök, hogy tetszik nektek.

- Ma igen fáradt voltam és a műsor alatt is csak az tartotta bennem a lelket és azért nem aludtam el, mert végig rád gondoltam és arra, hogy lassan találkozunk. – mondta nekem.

Annyira jól estek a szavai. Mást nem is tudtam ezután egész éjjel csinálni, csak mosolyogni, mosolyogni, mosolyogni.

Ilyen a szerelem! Olyan bódító hatása van…És mindig vele szeretnél lenni, csak vele. Ölelnéd, csókolnád, kényeztetnéd egész végig. Sosem akarnád elengedni a kezét, nehogy valaki más fogja meg helyetted.

A fiúk végig jól mulattak. Zayn és Mary is félrehúzódtak egy kicsit. Harry és én Liammal, Louissal és Niallal beszélgettünk. Mivel a nasi, amit kitettünk Maryvel elfogyott, (nagyrészt Niall miatt) fogtam magam és kimentem a konyhába, hogy hozzak még. Éppen süteményt pakoltam a tálcára, mikor hallottam, hogy valaki jön, ezért megfordultam. Liam gyönyörű barna szemeivel néztem szemközt.

- Mit keres Liam?? – kérdeztem tőle meglepetten.

- Semmit, csak kijöttem, hogy segítsek neked. Szabad? – azzal kivette kezeimből a finomságokkal teli tálcákat.

- Igazán aranyos vagy. – mosolyogtam rá, mire ő csak egyet kacsintott.

5.fejezet ~ A randi.

Ott ült velem szemben Harry és várta, hogy válaszoljak kérdésére. Végül, miután magamhoz tértem, válaszoltam Harrynek.

- Igen. Szívesen elmegyek veled. – mondtam boldogan.

Harry vigyorgott, mint a tejbetök.

 - Akkor jó lesz neked…mondjuk holnap?

 - Hát persze!

 - Oké! Akkor este 7-re érted megyek, jó?

 - Az úgy jó lesz. –válaszoltam kérdésére mosolyogva.

18 : 13 – at mutatott az óra. Siettem öltözködni. Még mindig nem hittem el, hogy Harry randira hívott. Felvettem egy kényelmes és jól szellőző kis ruhát és egy fehér cipőt. Meg egy kis smink és kész is voltam. Lementem a nappaliba. Ott vártam, mikor megjelent Heather.

 - Hát te hova készülsz ilyen…csinosan? – kérdezte.

 - Ha tudni szeretnéd randevúra megyek. – válaszoltam egy kis huncut mosollyal a számon.

 - Igazán! – dobta le magát mellém. – És ki lesz a „pártner”??

 - Ááá…hagyjuk. – próbáltam terelni a beszélgetés témáját.

 - Na mondjad el! – kérlelt nővérem.

Ekkor csöngettek. Elindultam, hogy kinyissam az ajtót, de Heather gyorsabb volt. Irtózatos gyorsasággal kezdett el a szívem verni. Nem mintha eddig nem úgy vert volna…

- Hello! – köszönt Harrynek Heather.

- Öhm…Hello! – viszonozta nővérem köszönését. – Sarat keresem!

- Szia! – üdvözöltem, mikor az ajtóba értem.

- Indulhatunk? – kérdezte, mire én csak bólogattam.

- Szia Heather! – kiabáltam vissza neki az autóból, majd Harry is integetett neki.

Elindultunk.

- Hát ez rázós volt! – mondtam nevetve. – Azt hittem fel fog ismerni.

- Én is!  Még jó, hogy vettem fel egy szemüveget, meg egy kapucnis pólót.

Hamar megérkeztünk Harryék házához. Mikor bementünk, Harry azt kérte, hogy csukjam be a szemem. Éreztem, hogy kiértünk a kertbe.

- Kinyithatod a szemed! – mondta hirtelen.

Egy gyönyörűen megterített asztal várt minket. Körülötte gyertyák égtek.

- Harry…ez csodálatos. – mondtam, miközben közelebbről is szemügyre vettem.

- Örülök, hogy tetszik. – mosolygott. – Akkor megkérem a hölgyet, hogy foglaljon helyet.

Halkan felnevettem. Kihúzta nekem a széket és leültem. Neki velem szemben volt a helye.

Egyszer csak megjelent Niall pincérnek öltözve és hozta az ételt.

- Niall! De aranyos vagy! – nevettem, mire ő is elkezdett nevetni.

- Tudom! – jelentette ki. – Legközelebb azért had egyek a kajából, oké??

- Persze! – mosolyogtam.

A menü sült csirkemell volt zöldséges rizzsel. Igazán finom volt. Aztán megjelent Louis és Liam(szintén pincér ruhában). Ők a desszertet hozták, ami nem más, mint egy Coco Choco fagyikehely volt.

- Hmm…ez irtó jó! – mondtam elismerően.

- Tudtam, hogy ízleni fog! – válaszolt mosolyogva.

Vacsi után a medence széléhez sétáltunk. Leültünk a szélére és lábunkat belelógattuk a vízbe.

- Fantasztikus este volt! – mondtam.

- Örülök, hogy jól érezted magad! – válaszolta egy apró mosollyal a száján Harry.

Egy-két percig némán meredtünk magunk elé. Harry törte meg a csendet :

- Tudod, te nagyon különleges lány vagy. Amikor először megláttalak, olyan furcsát éreztem. Nem is tudom leírni azt az érzést.

- Ohh…Harry.- mondtam zavartan. – Ilyet még senki nem mondott nekem.

Nem tudtam mosolyomat elfojtani. Ekkor lassan elkezdett felém hajolni. A szívem irtózatos gyorsasággal kezdett el verni. Már majdnem egymáshoz ért a szánk, mikor…

- Hé, ez nem ér! – kiabáltam Liamnak, Niallnak és Louisnak nevetve. – Nem szabad kukkolni!!

- Bocsi, de nem bírtunk várni a fejleményekre. – kiabáltak vissza bűnbánóan.

- Ne is törődj velük! – szólt mosolyogva Harry. – Hol is tartottunk…ja, tudom már.

Ekkor lassan puha ajkait enyéimre tapasztotta. Még a lélegzetem is elállt. Egyszeriben hangos fütyülésre és tapsolásra lettünk figyelmesek.

- Hát…gratulálunk! – üvöltötték hangosan nevetve a fiúk.

Másnap reggel 6 : 10 perckor csengeni kezdett a telefonom. A képernyőn Mary neve villogott.

- Úr Isten Mary! Mi a fenét akarsz már most?! – szóltam bele a készülékbe feldúltan.

- Jaj, bocsi Sara! De életem legnagyobb vágya vált valóra! Zayn megkérte, hogy legyek a barátnője. – sikoltozott.

- Örülök, hogy örülsz! De muszáj volt ilyen hamar felkeltened.

- Már mondtam, hogy bocsi! De nem tudtam már tovább magamban tartani.

- Amúgy Harry meg én is együtt vagyunk.

- Ugye most hülyülsz! – ovációzótt tovább.

- Nem, ez komoly! – mondtam már én is nevetve.

- Akkor a tegnapi egy csodanap volt! – ujjongott Mary még mindig.

- Biztosan…de nem bánnám, ha ezt a beszélgetést inkább később folytatnánk, mert álmos vagyok és szükségem van pihenésre.

- Jól van na, te kis Álommanó! Alugyál csak szépen! Na szió! – köszönt el tőlem barátnőm.

- Puszi! Szia!

Végre ismét eldőlhettem és pihenhettem volna nyugodtan, mire berontott a szobámba Heather.

- Na mesélj, mi történt a randin?? – kérdezte kíváncsian.

- Semmi közöd nincs hozzá! Ez az én magánéletem. – válaszoltam neki felháborodottan.

- Naaa, akkor csak azt áruld el, hogy milyen volt. – mondta sóvárgóan.

- Nagyon jól éreztem magam. És most már kihúzhatsz a szobámból. – vágtam hozzá egy párnát.

- Jól van! Megyek már. – azzal kimasírozott a szobámból.

- Még ilyet! Senki nem akar engem békén hagyni! – fintorogtam.

Ez után végre mindenki nyugtot hagyott nekem és el tudtam aludni. 

4.fejezet ~ Medencés party

 - Sziasztok! – köszöntöttük Maryvel a fiúkat a kapuban.

Szombat volt és ahogy megbeszéltük velük ma is eljöttünk hozzájuk.

 - Sziasztok lányook! – kiabált Niall.

 - Félsz Niall, hogy így üvöltözöl? – kérdezte Liam, majd egy széles mosollyal üdvözölt minket.

 - Á, lányok! Hali! – hallottuk Louistól.

 - Harry és Zayn merre van? – kéredezte Mary.

 - De itthon vannak, csak előkészítenek valamit. – válaszolt sejtelmesen Liam.

Amikor beértünk a házba láttuk, amint a srácok csomagolnak valamit.

 - Hello! – köszöntem rájuk, mire elejtették a csomagot.

- Á…sziasztok! – mondta Harry zavartan.

- Mit csináltok? – tette fel a kérdést barátnőm Zaynnek.

- Mi semmit, semmit…. – magyarázott Zayn.

- Aha Zayn! Én meg most jöttem le a falvédőről. – igyekeztem gúnyos lenni.

- Csak a délutáni medencés partyra készülődünk!

- Mi…medencés party?! Jókor szóltok, nem is hoztunk bikinit! – hangomon érezni lehetett, hogy egy kicsit fel vagyok háborodva.

- Nyugi! Mi már megoldottunk mindent! – vigyorgott titokzatosan Harry.

Mary és én ültünk a kanapén. Egyszer csak betoppantak a fiúk…fürdőgatyában. Felénk              tartottak. Hozták a csomagokat is, majd mikor odaértek hozzánk kezünkbe nyomták a csomikat.

- Ez a tiétek! – mondták.

- Ohh...köszönjük! – válaszoltuk meglepetten.

Kibontottuk az ajándékokat. Először Mary nézte meg, mit rejt a csomagolópapír. Egy fehér alapon fekete pöttyös bikini volt az.

- Hűű, fiúk…nem találok szavakat…nagyon köszönöm! – ujjongott.

- Nincs mit! – mosolygott Zayn. – Sara, bontsd ki te is!

Az én ajándékom egy…Woow…egy gyönyörű rózsaszín, pánt nélküli bikini volt, melyet a alsó résznél két karika díszített.

- Srácok…Nagyon szépen köszönöm. – ujjongtam. – Ez csodálatos.

- Örülünk, hogy tetszik. – mondta Liam. – Harry választotta.

Harryre pillantottam és láttam, hogy elvörösödik kicsit.

- Mennyetek, vegyétek fel őket aztán húzzunk fürdeni! – jelentette ki Niall.

Elmentünk a fürdőbe átöltözni. Mikor kimentünk, mindegyik fiú úgy bámult minket, mintha még sosem láttak volna bikinis csajt.

- De csinik vagytok! – mondta Louis leesett állal.

         Válaszként rámosolyogtunk.

        Elindultunk a medencéhez. Mikor kiértünk a fiúk és Mary egyszerre belegázoltak a vízbe.  

- Sara! Nem jössz be?? Tök jó a víz! – kiabált oda nekem Mary.

- Majd kicsit később.

Lefeküdtem az egyik napozóágyra és lecsuktam a szemem. Nemsokára észrevettem, hogy valaki elmegy mellettem és a közvetlenül mellettem lévő napozóágyra heveredik le.

- Harry! Hogy-hogy kijöttél a vízből?

- Csak úgy…

- Értem.

- És te miért nem jöttél be a vízbe??

- Most nem volt kedvem.

- Ja…

- Képzeld! – kezdett bele egy izgalmasnak tűnő mondatba. – Zayn mondta, hogy megkérdezi ma Maryt, hogy mit érez iránta és ha azt mondja, hogy szereti, akkor azt is megkérdezi nem járna-e vele.

- Juuuj…Ez de jó! – ujjongtam.

    

*Harry szemszöge*

        Itt fekszik előttem és nem merem megmondani neki, hogy tetszik nekem. Ekkora egy barmot! 

        Ne legyél ilyen nyámnyila! Mondd már meg neki! Itt az alkalom!

        Ilyen gondolatok jártak az eszemben. Próbáltam erőt venni magamon. Nagy levegőt vettem és…

        - Sara…szeretnék mondani neked valamit……én…Inkább mennyünk be a házba.

        - Oké.

        Mikor beértünk leültettem a kanapéra.

        - Szóval…csak azt szeretném mondani, hogy…..nagyon tetszesz nekem.

*Sara szemszöge*

        Kővé váltam. Azt hiszem. Ez nem lehet igaz. Harry Styles azt mondta nekem, hogy tetszek neki?!

        - Háát…ez váratlanul ért! – mondtam zavartan.

        - De ha ez nem kölcsönös akkor inkább felejtsd el amit mondtam…nem szeretném, ha emiatt

        tönkremenne a barátságunk.

        - Hát Harry…ez kölcsönös..szóval..nem felejtem el, ha nem baj.

       Harry széles mosollyal nyugtázta, hogy nekem is jelent valamit ő.

        - Akkor nem bánod, ha elhívlak egy randira? – tette fel a nagy kérdést.

3.fejezet ~ Végre J

Már több, mint egy hete történt, hogy a fiúkkal megbeszéltük; amint tudunk találkozunk. Kicsit átverve éreztem magamat. Annak ellenére is, hogy tudom, mennyi dolguk van.

Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi. Telefonnal a kezemben komótosan leballagtam reggelizni és vártam, nem csörög-e.

 - Nem unod még, hogy minden percben ezt a vacakot bámulod? – kérdezte anya.

 - Te ezt nem érted anya….

 - Már hogy ne érteném. Olyasvalakik hívását várod, akiknek rengeteg dolguk van és ráadásul még irtó híresek is.

 - De sokat segítettél! – vágtam rá komoran.

 - Na jó! Tudod mit. Menny és mártsd bele magadat a vízbe. Attól majd felfrissülsz. Ja…és a telefonod nálam lesz.

Bólintottam, majd bevágtáztam a fürdőbe. Engedtem magamnak vizet s utána elmerültem a habokban. Kellemes érzés volt. Már-már kezdtem élvezni ezt az egészet, amikor hallottam, hogy csöng a telóm. Azonnal kiabálni kezdtem:

 - Anyuuu, hozd már ide légyszi.

 Gyorsan megtöröltem kezemet és mikor végre újra kezemben tarthattam a készüléket, gondolkodás nélkül felvettem.

 - Hallo! – szóltam bele reménykedve.  

  - Szia Sara! Mary vagyok. – hallottam a vonal túl végéről.

  - Á…csak te vagy az? – kérdeztem csalódottságomat kicsit sem leplezve.

  - Csak azért hívtalak, mert tudni szerettem volna, hogy téged hívtak-e már. De amint      hallom…..hát nem.

  - Sajnos nem. Téged?

  - Engem se.

  - Mind1. Úgy is megcsörgetlek, ha hívnak.

  - Okés. Puszi! Szia!

  - Szió!

Csalódottan csúsztam vissza a fürdőkádba. Ezután már nem is reménykedtem, hogy viszont látom őket.

Miután kiszálltam és megtörölköztem felbaktattam szobámba. Eldőltem ágyamon, elkezdtem egy csokit enni és közben Harryre gondoltam. Egyszerűen nem tudtam őt kiverni fejemből. Töprengésemből a telefoncsörgés riasztott fel. Először fel sem fogtam, hogy az enyém cseng.

- Hallo! – szóltam bele teli szájjal.

- Szia Sara! Harry vagyok. – hallottam egy fiú hangját.

- Harry! Tényleg te vagy az? – kérdeztem meglepetten, közben majdnem belefulladtam a csokiba. – Hogy-hogy felhívtál?

 - Csak szerettem volna megkérdezni, hogy ráértek-e ma délután. Eljöhetnétek hozzánk.

 - Persze, miért is ne! – válaszoltam boldogan. – És mikorra mennyünk?

 - Úgy 3 körül jó.

 - Rendben! Akkor majd megyünk. Szia! – köszöntem el tőle.

El sem hittem. Most komolyan találkozunk a fiúkkal?! Azonnal értesítettem barátnőmet is a találkozóról, majd kiabálva leszaladtam a nappaliba, hogy elújságoljam anyának is ezt a hírt.

Délután 2-kor elkezdtem készülődni. Egy kék ruhát és egy barna szandált kaptam magamra.

Egy kis sminket is raktam fel, majd elköszöntem az otthoniaktól és már indultunk is. Mary is kirittyentette magát. Biztos tetszeni akart Zaynnek.

A srácok széles vigyorral köszöntöttek minket. Bevezettek a házba és leültek a kanapéra.

 - Hogy van a lábad Sara? – kérdezte Louis.

 - Köszi, már jobban. Csak a helye látszik meg.

 - Akkor jó!

 - Mit csináljunk?? – kérdezte meg Zayn.

 - Felelsz vagy mersz? Azt szeretem. – mondta a barátnőm.

Mindenkinek tetszett az ötlet.

 - Ki kezd? – kérdeztem.

 - Majd én! – ajánlkozott Niall.

 Fogott egy colás üveget és pörgetett. Louisnél állt meg.

 - Lou, felelsz vagy mersz? – kérdezte.

 - Felelek. – mondta nevetve.

 - Hmm….Sarat vagy Maryt választanád inkább???

Nagy csönd állt be és nagyon kínosan éreztük magunkat.

 - Nem t’om. Mindegyikőjük szép. – válaszolt a kérdésre mosolyogva. – Na akkor én pörgetek…

 - Zayn felelsz vagy mersz?

 - Merek. – mondta határozottan.

 - Okké. Akkor mondd el mindenki előtt, amit tegnap mondtál nekem Maryről.

 - Mi?? – látszott, hogy elvörösödött. – Ezt most komolyan mondod.

 - Szerinted…

 - Oké… Sz-szóval azt mondtam, hogy…igen különleges lány és nagyon sz-szép.

Mary nagyon meglepődött és hamar elvörösödött.

 - Ó Zayn…. – kántálta Liam.

 - Jól van, jól van….hagyjuk ezt abba. Én jövök.

 - Harry, felelsz vagy mersz?

 - Én is merek.

 - Menj fel Saraval a szobádba fél órára. Ha nem csinálod meg le kell venned a pólódat.

 Háát…erre nem számítottam. Mért pont engem választott Zayn Harry mellé? Mit csinálunk fél órán keresztül ketten a szobában? De jó lesz vele kettesben lenni!!

Ilyen gondolatok jártak a fejemben, addig, ameddig észre nem vettem, hogy Harry már fogja a kezem és a többiek hujjognak utánunk. Válaszképpen megfordultam és kitoltam rájuk a nyelvemet. Mary nevetett.

Amikor beléptünk a szobába, ránkzárták az ajtót. Hihetetlenül kínosnak éreztem ezt a helyzetet.

 - Akkor mit csináljunk? – kérdeztem megszeppenve.

 - Hát tévézhetünk. – mondta.

 - Oké.

Éppen SpongyaBob kalandjai mentek a TV-ben. Leültünk az ágya elé és onnan néztük a mesét.  Hamar feloldódtunk a filmnézés alatt. Sokat nevettünk és viccelődtünk rajta. Egyszer láttam a szemem sarkából, hogy engem figyelt. Nem tudtam, miért. Talán elkenődött a sminkem? Vagy egy pattanást látott? Fogalmam sem volt. Tovább néztem a filmet. Egy vicces jeleneten nagyon sokat(és hangosan) nevettünk. Épp ekkor nyitott be Zayn.

 - Lejárt az idő.

Lementünk a nappaliba. Míg mi a szobában ücsörögtünk a többiek befejezték a játékot és koktélt készítettek. Megittuk a saját részünket és utána kimentünk az udvarra.

 - Lányok! – szólalt meg Liam. – Nincs kedvetek szombaton is átjönni, akkor nincsen semmi programunk.

 - Nekem jó! – mondtam.

 - Nekem is. – válaszolt Mary.

 - Remek! Akkor legalább az a napunk is jól fog telni. – mondta Louis.

 - Az biztos! – feleltem.

2.fejezet ~ A fiúk

Arra ébredtem, hogy a nap süti a szememet. Az óra  7 : 27 – t mutatott. Hosszasan feküdtem még az ágyban, de erőt vettem magamon és kivánszorogtam a fürdőbe. Rendbe szedtem rakoncátlan hajtincseimet, magamra kaptam egy kényelmes ruhát és lementem a konyhába. Anyu már elkészítette a kedvenc reggelinket: goofrit pudinggal.

- Jó reggelt! Hogy aludtál kincsem? – kérdezte.

- Kössz, jól. És te?

- Nagyon jól! – s ezt egy széles mosollyal is bizonyította. – Frissen és üdén keltem.

- Azt látom! – mosolyogtam vissza.

Éppen neki akartam állni falatozni, amikor észrevettem egy cédulát a tányérom mellett.

- Hát ez mi?? – vontam kérdőre anyát.

- Ja, azt Mary küldte.

- Azt írja, hogy 9 : 30 -ra mennyek ki a házunk elé, mert mutatni szeretne valamit.

- Felőlem mehetsz.

- Köszi!

Ekkor észrevettem, hogy mennyi is az idő.

- Ó, már negyed 10 van?? Sietnem kell.

Gyorsan befejeztem a kajálást, elköszöntem anyámtól és már kint is voltam. Mary már várt rám.

- Hello csajszi! – köszöntött széles vigyorral a száján.

- Szijja!

- Indulhatunk??

- De még is hová? – kérdeztem tőle.

- Azt majd meglátod! – válaszolt nevetve. 

Ismeretlen utcákon át haladtunk. Egyszer csak egy ismerősnek látszó házat pillantottam meg. Ám mikor közelebb mentünk hamar rájöttem, hogy….

 - Úr Isten!! – kiáltottam fel.

 - Mi az? – kérdezte meglepve barátnőm.

 - De hisz ez…Harry Styles és Louis Tomlinson háza!!

 - Ugye milyen káprázatos?

 - Igen…Várjunk csak! Te ezt akartad nekem megmutatni?! – ugrottam ujjongva a nyakába.

 - Részben igen….., de tartogatok még egy dolgot a tarsolyomban.

Azzal megfogta kezem és keresztül vonszolt engem fákon, bokrokon. Végül megállt egy nagy kerítésnél és azt mondta:

- Itt ez a két fa. Az egyikre te kapaszkodsz fel, a másikra én, így be tudunk kukkantani.

Felmásztunk a fákra és vártunk, hátha meglátjuk őket. Nem is kellett sokáig várakozni, mert lassan előbukkant egy fej, majd a hozzá tarozó test. Úgy láttam Niall volt az. Ez után szépen sorjában mindannyian előkerültek. Mi meg csak néztük őket sóvárgó tekintettel, ahogy egy szál fürdőgatyában táncolnak meg bohóckodnak az udvaron.

Hirtelen, nagy reccsenést hallottam és úgy éreztem, mintha kicsúszott volna a lábam alól a föld és zuhanni kezdtem. Nagy puffanással értem földet.

 - Nem esett semmi bajod? – kérdezte aggódva Mary, mikor sikerült lemásznia az ágról.

- Semmi bajom, csak fáj a fejem és…… - mondtam, de hirtelen akkora fájdalmat éreztem a lábamban, hogy felsikoltottam.

- Jézusom Sara! Mi fáj ennyire? – kérdezte rémülten, mert akkor még nem vette észre a bal lábamon éktelenkedő, kb. 15 cm nagyságú sebet.

Ekkor lábdobogást hallottunk és a kerítés fölött megjelent öt fej. Teljesen leblokkoltunk. De olyan szinten, hogy el is felejtettem, mennyire fáj a lábam.

- Jól vagytok? – kérdezte Louis.

- Én jól vagyok…, de-de a barátnőm leesett a fáról és meg-megvágta a lábát. – dadogta.

- Az nem jó! – mondta Zayn. – Valahogy be kéne juttatni ide őt, hogy be tudjuk kötözni a lábát.

- Hátul van egy kapu…ott be tudnátok jönni. – javasolta Liam.

- Rendben. – szólaltam meg. Megpróbáltam felállni, de a lábam nem bírt el. – Képtelen vagyok felállni, túl gyenge a lábam.

- Akkor én kimegyek érted. – ajánlotta fel Harry és már el is tűnt a fal mögött.

2 perc sem tellett bele, mire oda ért hozzánk. Felkapott és a karjában vitt. Éreztem azt a csodálatos, bódító illatot, ami tőle származott. Csak vitt és vitt. Titkon azt reméltem, hogy soha többé nem enged el. De hirtelen lerakott, Liam gyengéden megfogta lábamat és próbálta lefertőtleníteni a sebet. Nem volt egy könnyű menet. De amikor végzett mindennel, így szólt:

- Nagyobb sérüléseket is szerezhettél volna.

- Mily megnyugtató…- mondtam fintorogva, mire mindenki nevetésben tört ki.

- Amúgy mi járatban vagytok errefele?? – kérdezte Harry.

- Hááát…ööö…izé…tudod csak így sétálgattunk.

- Aha. Értem. – mondta, de láttam rajta, hogy nem igazán hitte el.

- Mind1. Gyertek, ebédeljünk! – jelentette ki Niall.

- Jaj, te!! – mondtam röhögve. – Csak erre tudsz gondolni?!

- Neem, de már olyan éhes vagyok!

- Te mikor nem! – szólalt meg Louis is.

Ebéd után kijelentettem, hogy felhívom anyát; jöjjön értünk. Erre mindenki morogni kezdett, hogy minek akarok ilyen korán hazamenni. Engedtem nekik, de megmondtam; 4 órakor szólok anyámnak. Így mindenkinek jó volt.

Igazából én sem akartam haza menni, de…Na mind1. Olyan jól érzem magam a fiúkkal és Mary is elvan. Sőt! Zaynnel van egyfolytában, és ahogy látom a fiút ez egyáltalán nem zavarta.

Harry végig rám figyelt, ennek nagyon örültem. Elvégre is…Ő Harry Styles. A csajozós. A cuki. De legfőképp…álmaim pasija. Úgy éreztem, már most úgy tekint rám, mint egy barátra.

Telefonszámot cseréltünk, és megígérték, hogy amint tudnak találkoznak velünk.

Sajnos 4 óra is eljött, így búcsúzni kellett. Anyám a sarkon állt meg, nehogy nagy feltűnést keltsünk. Mikor hazaértünk, mindent elmeséltem neki tövirül hegyire. Este egész végig Harry járt az eszemben és az, amikor a karjaiban vitt. Még mindig éreztem illatát orromban.

Mielőtt elaludtam volna azon gondolkodtam, mikor találkozunk legközelebb, vagy egyáltalán találkozunk-e még valaha. 

1.fejezet~ A költözés

Állok házunk udvarán és nézem, ahogy anyuék hordozzák a nagy csomagokat, dobozokat. Nem gondoltam volna, hogy ez a nap is eljön egyszer és itt kell hagynom Chelmsfordot. A sok-sok emlék és a barátok mind idekötnek. De most, hogy apa elhagyott minket, anyámnak munkába kellett állnia. Londonban talált munkát. Tudom, hogy ott is jó lesz, de fáj, hogy el kell menni.

- Sara! Sara! Kérlek segíts! – kiálltott anyu.

Odasiettem és átvettem tőle a családi fényképeinket rejtő dobozt. Beraktam a kocsi hátuljába és elindultam bejárati ajtó felé. Ekkor megjelent az ajtóban nővérem, Heather.

- Ez volt az utolsó csomag! – mondta boldogan.

-  Akkor indulhatunk! – jelentette ki anya.

Beszálltunk az autóba. Éreztem, hogy elindulunk. Még sokáig néztem távolodó házunk körvonalait, míg teljesen el nem tűnt a szemem elől.

Másfél órán keresztül utaztunk, míg végre megérkeztünk Londonba. Olyan dugó volt a városban, hogy csak fél óra múlva érkeztünk meg új lakásunkhoz. Én még nem láttam csak anyu, a bátyám, James és Heather. Amikor kiszálltam a kocsiból, majdnem elájultam. Ez a ház sokkal nagyobb volt, mint a chelmsfordi és sokkal szebb is.

 Amikor beléptem az ajtón egy hatalmas előszoba, majd egy nappali tárult szemem elé.  Aztán megpillantottam a konyhát. Utána pedig anyu szobáját a külön fürdővel. A mi szobáink az emeleten voltak. Azok közül is messze az enyém volt a legjobb. 

Hirtelen azt hittem, hogy egy álomvilágba csöppentem. Leszaladtam a lépcsőn, hogy felhozzam a cuccaimat. Hamar berendezkedtem és utána elnyúltam kényelmes ágyamon.

Egyszer csak hallom, hogy csöngetnek. Mivel a többiek még pakoltak, nekem kellett kinyitni az ajtót.

- Szia! Mi vagyunk a szomszédotok. Én Margaret Carter vagyok, ő pedig itt a férjem, John Carter. És persze a lányunk, Mary. Örülünk, hogy megismerhetünk.

  - Jó napot! Én Sara Priwett vagyok. Kérem várjanak egy percet, szólok anyukámnak. Addig foglaljanak itt helyet.

Felszaladtam a lépcsőn és szóltam anyukámnak. Ő és a tesóim lementek, hogy bemutatkozzanak. Az új szomszédok nagyon kedvesek voltak, még süteményt is hoztak. Leginkább Mary volt szimpatikus, vele kezdtem el beszélgetni.

- Szia! Mary vagyok. - mondta.

- Szia! Én meg Sara.

Egymásra mosolyogtunk. Sokáig trécseltünk. Megkérdezte honnan jöttünk, hány éves vagyok       stb. Kérdezte, szeretem-e a One Directiont.

- Mégis mit gondoltál?! – válaszoltam nevetve.

- Neked ki a kedvenced?

- Szerintem a legcukibb….Harry. – itt egy kicsit elpirultam. – És neked?

- Zayn! Ő olyan macsó.

Nevettünk.

- Szerintem mindegyik helyes! – mondtam, majd mind a ketten kuncogni kezdtünk.

Ekkor Mrs. Carter szólt Marynek, hogy indulni kéne haza.

- Holnap még beszélünk! – kiáltott utánam újdonsült barátnőm.

Válaszképpen rámosolyogtam.

Anyu kikísérte őket, majd hozzám fordult.

- Milyen aranyosak Carterék, nem??

- De igen.

- Látom jól kijössz Maryvel! Örülök neki!

Már későre járt. Elmentem fürdeni, majd bebújtam az ágyamba és elnyomott az álom.

Szereplők :) 

Sara Prewitt, 17 éves 

Mary Carter, 17 éves

Molly Prewitt, 42 éves

Heather Prewitt, 19 éves     

James Prewitt, 21 éves  

Mr. és Mrs. Carter  

Harry Styles  

Liam Payne    

Zayn Malik  

Louis Tomlinson     

Niall Horan