2012. július 6., péntek


2.fejezet ~ A fiúk



Arra ébredtem, hogy a nap süti a szememet. Az óra  7 : 27 – t mutatott. Hosszasan feküdtem még az ágyban, de erőt vettem magamon és kivánszorogtam a fürdőbe. Rendbe szedtem rakoncátlan hajtincseimet, magamra kaptam egy kényelmes ruhát és lementem a konyhába. Anyu már elkészítette a kedvenc reggelinket: goofrit pudinggal.
- Jó reggelt! Hogy aludtál kincsem? – kérdezte.
- Kössz, jól. És te?
- Nagyon jól! – s ezt egy széles mosollyal is bizonyította. – Frissen és üdén keltem.
- Azt látom! – mosolyogtam vissza.
Éppen neki akartam állni falatozni, amikor észrevettem egy cédulát a tányérom mellett.
- Hát ez mi?? – vontam kérdőre anyát.
- Ja, azt Mary küldte.
- Azt írja, hogy 9 : 30 -ra mennyek ki a házunk elé, mert mutatni szeretne valamit.
- Felőlem mehetsz.
- Köszi!
Ekkor észrevettem, hogy mennyi is az idő.
- Ó, már negyed 10 van?? Sietnem kell.
Gyorsan befejeztem a kajálást, elköszöntem anyámtól és már kint is voltam. Mary már várt rám.
- Hello csajszi! – köszöntött széles vigyorral a száján.
- Szijja!
- Indulhatunk??
- De még is hová? – kérdeztem tőle.
- Azt majd meglátod! – válaszolt nevetve. 

Ismeretlen utcákon át haladtunk. Egyszer csak egy ismerősnek látszó házat pillantottam meg. Ám mikor közelebb mentünk hamar rájöttem, hogy….
 - Úr Isten!! – kiáltottam fel.
 - Mi az? – kérdezte meglepve barátnőm.
 - De hisz ez…Harry Styles és Louis Tomlinson háza!!
 - Ugye milyen káprázatos?
 - Igen…Várjunk csak! Te ezt akartad nekem megmutatni?! – ugrottam ujjongva a nyakába.
 - Részben igen….., de tartogatok még egy dolgot a tarsolyomban.
Azzal megfogta kezem és keresztül vonszolt engem fákon, bokrokon. Végül megállt egy nagy kerítésnél és azt mondta:
- Itt ez a két fa. Az egyikre te kapaszkodsz fel, a másikra én, így be tudunk kukkantani.
Felmásztunk a fákra és vártunk, hátha meglátjuk őket. Nem is kellett sokáig várakozni, mert lassan előbukkant egy fej, majd a hozzá tarozó test. Úgy láttam Niall volt az. Ez után szépen sorjában mindannyian előkerültek. Mi meg csak néztük őket sóvárgó tekintettel, ahogy egy szál fürdőgatyában táncolnak meg bohóckodnak az udvaron.

Hirtelen, nagy reccsenést hallottam és úgy éreztem, mintha kicsúszott volna a lábam alól a föld és zuhanni kezdtem. Nagy puffanással értem földet.
 - Nem esett semmi bajod? – kérdezte aggódva Mary, mikor sikerült lemásznia az ágról.
- Semmi bajom, csak fáj a fejem és…… - mondtam, de hirtelen akkora fájdalmat éreztem a lábamban, hogy felsikoltottam.
- Jézusom Sara! Mi fáj ennyire? – kérdezte rémülten, mert akkor még nem vette észre a bal lábamon éktelenkedő, kb. 15 cm nagyságú sebet.
Ekkor lábdobogást hallottunk és a kerítés fölött megjelent öt fej. Teljesen leblokkoltunk. De olyan szinten, hogy el is felejtettem, mennyire fáj a lábam.
- Jól vagytok? – kérdezte Louis.
- Én jól vagyok…, de-de a barátnőm leesett a fáról és meg-megvágta a lábát. – dadogta.
- Az nem jó! – mondta Zayn. – Valahogy be kéne juttatni ide őt, hogy be tudjuk kötözni a lábát.
- Hátul van egy kapu…ott be tudnátok jönni. – javasolta Liam.
- Rendben. – szólaltam meg. Megpróbáltam felállni, de a lábam nem bírt el. – Képtelen vagyok felállni, túl gyenge a lábam.
- Akkor én kimegyek érted. – ajánlotta fel Harry és már el is tűnt a fal mögött.
2 perc sem tellett bele, mire oda ért hozzánk. Felkapott és a karjában vitt. Éreztem azt a csodálatos, bódító illatot, ami tőle származott. Csak vitt és vitt. Titkon azt reméltem, hogy soha többé nem enged el. De hirtelen lerakott, Liam gyengéden megfogta lábamat és próbálta lefertőtleníteni a sebet. Nem volt egy könnyű menet. De amikor végzett mindennel, így szólt:
- Nagyobb sérüléseket is szerezhettél volna.
- Mily megnyugtató…- mondtam fintorogva, mire mindenki nevetésben tört ki.
- Amúgy mi járatban vagytok errefele?? – kérdezte Harry.
- Hááát…ööö…izé…tudod csak így sétálgattunk.
- Aha. Értem. – mondta, de láttam rajta, hogy nem igazán hitte el.
- Mind1. Gyertek, ebédeljünk! – jelentette ki Niall.
- Jaj, te!! – mondtam röhögve. – Csak erre tudsz gondolni?!
- Neem, de már olyan éhes vagyok!
- Te mikor nem! – szólalt meg Louis is.

Ebéd után kijelentettem, hogy felhívom anyát; jöjjön értünk. Erre mindenki morogni kezdett, hogy minek akarok ilyen korán hazamenni. Engedtem nekik, de megmondtam; 4 órakor szólok anyámnak. Így mindenkinek jó volt.
Igazából én sem akartam haza menni, de…Na mind1. Olyan jól érzem magam a fiúkkal és Mary is elvan. Sőt! Zaynnel van egyfolytában, és ahogy látom a fiút ez egyáltalán nem zavarta.
Harry végig rám figyelt, ennek nagyon örültem. Elvégre is…Ő Harry Styles. A csajozós. A cuki. De legfőképp…álmaim pasija. Úgy éreztem, már most úgy tekint rám, mint egy barátra.
Telefonszámot cseréltünk, és megígérték, hogy amint tudnak találkoznak velünk.

Sajnos 4 óra is eljött, így búcsúzni kellett. Anyám a sarkon állt meg, nehogy nagy feltűnést keltsünk. Mikor hazaértünk, mindent elmeséltem neki tövirül hegyire. Este egész végig Harry járt az eszemben és az, amikor a karjaiban vitt. Még mindig éreztem illatát orromban.

Mielőtt elaludtam volna azon gondolkodtam, mikor találkozunk legközelebb, vagy egyáltalán találkozunk-e még valaha. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése