2.fejezet
~ A fiúk
Arra ébredtem, hogy a nap
süti a szememet. Az óra 7 : 27 – t mutatott.
Hosszasan feküdtem még az ágyban, de erőt vettem magamon és kivánszorogtam a
fürdőbe. Rendbe szedtem rakoncátlan hajtincseimet, magamra kaptam egy kényelmes
ruhát és lementem a konyhába. Anyu már elkészítette a kedvenc reggelinket: goofrit
pudinggal.
- Jó reggelt! Hogy aludtál
kincsem? – kérdezte.
- Kössz, jól. És te?
- Nagyon jól! – s ezt egy széles mosollyal is bizonyította. –
Frissen és üdén keltem.
- Azt látom! – mosolyogtam vissza.
Éppen neki akartam állni falatozni, amikor észrevettem egy
cédulát a tányérom mellett.
- Hát ez mi?? – vontam kérdőre anyát.
- Ja, azt Mary küldte.
- Azt írja, hogy 9 : 30 -ra mennyek ki a házunk elé, mert mutatni
szeretne valamit.
- Felőlem mehetsz.
- Köszi!
Ekkor észrevettem, hogy mennyi is az idő.
- Ó, már negyed 10 van?? Sietnem kell.
Gyorsan befejeztem a kajálást, elköszöntem anyámtól és már
kint is voltam. Mary már várt rám.
- Hello csajszi! – köszöntött széles vigyorral a száján.
- Szijja!
- Indulhatunk??
- De még is hová? – kérdeztem tőle.
- Azt majd meglátod! – válaszolt nevetve.
Ismeretlen utcákon át haladtunk. Egyszer csak egy ismerősnek
látszó házat pillantottam meg. Ám mikor közelebb mentünk hamar rájöttem, hogy….
- Úr Isten!! –
kiáltottam fel.
- Mi az? – kérdezte meglepve
barátnőm.
- De hisz ez…Harry
Styles és Louis Tomlinson háza!!
- Ugye milyen
káprázatos?
- Igen…Várjunk csak! Te
ezt akartad nekem megmutatni?! – ugrottam ujjongva a nyakába.
- Részben igen….., de
tartogatok még egy dolgot a tarsolyomban.
Azzal megfogta kezem és keresztül vonszolt engem fákon,
bokrokon. Végül megállt egy nagy kerítésnél és azt mondta:
- Itt ez a két fa. Az egyikre te
kapaszkodsz fel, a másikra én, így be tudunk kukkantani.
Felmásztunk a fákra és vártunk, hátha meglátjuk őket. Nem is
kellett sokáig várakozni, mert lassan előbukkant egy fej, majd a hozzá tarozó test.
Úgy láttam Niall volt az. Ez után szépen sorjában mindannyian előkerültek. Mi
meg csak néztük őket sóvárgó tekintettel, ahogy egy szál fürdőgatyában
táncolnak meg bohóckodnak az udvaron.
Hirtelen, nagy reccsenést hallottam és úgy éreztem, mintha kicsúszott
volna a lábam alól a föld és zuhanni kezdtem. Nagy puffanással értem földet.
- Nem esett semmi
bajod? – kérdezte aggódva Mary, mikor sikerült lemásznia az ágról.
- Semmi bajom, csak fáj a fejem és……
- mondtam, de hirtelen akkora fájdalmat éreztem a lábamban, hogy
felsikoltottam.
- Jézusom Sara! Mi fáj ennyire? –
kérdezte rémülten, mert akkor még nem vette észre a bal lábamon éktelenkedő,
kb. 15 cm
nagyságú sebet.
Ekkor lábdobogást hallottunk és a
kerítés fölött megjelent öt fej. Teljesen leblokkoltunk. De olyan szinten, hogy
el is felejtettem, mennyire fáj a lábam.
- Jól vagytok? – kérdezte Louis.
- Én jól vagyok…, de-de a barátnőm
leesett a fáról és meg-megvágta a lábát. – dadogta.
- Az nem jó! – mondta Zayn. –
Valahogy be kéne juttatni ide őt, hogy be tudjuk kötözni a lábát.
- Hátul van egy kapu…ott be
tudnátok jönni. – javasolta Liam.
- Rendben. – szólaltam meg. Megpróbáltam
felállni, de a lábam nem bírt el. – Képtelen vagyok felállni, túl gyenge a
lábam.
- Akkor én kimegyek érted. –
ajánlotta fel Harry és már el is tűnt a fal mögött.
2 perc sem tellett bele, mire oda
ért hozzánk. Felkapott és a karjában vitt. Éreztem azt a csodálatos, bódító
illatot, ami tőle származott. Csak vitt és vitt. Titkon azt reméltem, hogy soha
többé nem enged el. De hirtelen lerakott, Liam gyengéden megfogta lábamat és
próbálta lefertőtleníteni a sebet. Nem volt egy könnyű menet. De amikor végzett
mindennel, így szólt:
- Nagyobb sérüléseket is
szerezhettél volna.
- Mily megnyugtató…- mondtam
fintorogva, mire mindenki nevetésben tört ki.
- Amúgy mi járatban vagytok
errefele?? – kérdezte Harry.
- Hááát…ööö…izé…tudod csak így
sétálgattunk.
- Aha. Értem. – mondta, de láttam
rajta, hogy nem igazán hitte el.
- Mind1. Gyertek, ebédeljünk! –
jelentette ki Niall.
- Jaj, te!! – mondtam röhögve. –
Csak erre tudsz gondolni?!
- Neem, de már olyan éhes vagyok!
- Te mikor nem! – szólalt meg
Louis is.
Ebéd után kijelentettem, hogy
felhívom anyát; jöjjön értünk. Erre mindenki morogni kezdett, hogy minek akarok
ilyen korán hazamenni. Engedtem nekik, de megmondtam; 4 órakor szólok anyámnak.
Így mindenkinek jó volt.
Igazából én sem akartam haza
menni, de…Na mind1. Olyan jól érzem magam a fiúkkal és Mary is elvan. Sőt!
Zaynnel van egyfolytában, és ahogy látom a fiút ez egyáltalán nem zavarta.
Harry végig rám figyelt, ennek
nagyon örültem. Elvégre is…Ő Harry Styles. A csajozós. A cuki. De legfőképp…álmaim
pasija. Úgy éreztem, már most úgy tekint rám, mint egy barátra.
Telefonszámot cseréltünk, és
megígérték, hogy amint tudnak találkoznak velünk.
Sajnos 4 óra is eljött, így
búcsúzni kellett. Anyám a sarkon állt meg, nehogy nagy feltűnést keltsünk. Mikor
hazaértünk, mindent elmeséltem neki tövirül hegyire. Este egész végig Harry
járt az eszemben és az, amikor a karjaiban vitt. Még mindig éreztem illatát
orromban.
Mielőtt elaludtam volna azon
gondolkodtam, mikor találkozunk legközelebb, vagy egyáltalán találkozunk-e még
valaha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése