Sara's love story *-*

1.fejezet~ A költözés

Állok házunk udvarán és nézem, ahogy anyuék hordozzák a nagy csomagokat, dobozokat. Nem gondoltam volna, hogy ez a nap is eljön egyszer és itt kell hagynom Chelmsfordot. A sok-sok emlék és a barátok mind idekötnek. De most, hogy apa elhagyott minket, anyámnak munkába kellett állnia. Londonban talált munkát. Tudom, hogy ott is jó lesz, de fáj, hogy el kell menni.

- Sara! Sara! Kérlek segíts! – kiálltott anyu.

Odasiettem és átvettem tőle a családi fényképeinket rejtő dobozt. Beraktam a kocsi hátuljába és elindultam bejárati ajtó felé. Ekkor megjelent az ajtóban nővérem, Heather.

- Ez volt az utolsó csomag! – mondta boldogan.

-  Akkor indulhatunk! – jelentette ki anya.

Beszálltunk az autóba. Éreztem, hogy elindulunk. Még sokáig néztem távolodó házunk körvonalait, míg teljesen el nem tűnt a szemem elől.

Másfél órán keresztül utaztunk, míg végre megérkeztünk Londonba. Olyan dugó volt a városban, hogy csak fél óra múlva érkeztünk meg új lakásunkhoz. Én még nem láttam csak anyu, a bátyám, James és Heather. Amikor kiszálltam a kocsiból, majdnem elájultam. Ez a ház sokkal nagyobb volt, mint a chelmsfordi és sokkal szebb is.

 Amikor beléptem az ajtón egy hatalmas előszoba, majd egy nappali tárult szemem elé.  Aztán megpillantottam a konyhát. Utána pedig anyu szobáját a külön fürdővel. A mi szobáink az emeleten voltak. Azok közül is messze az enyém volt a legjobb. 

Hirtelen azt hittem, hogy egy álomvilágba csöppentem. Leszaladtam a lépcsőn, hogy felhozzam a cuccaimat. Hamar berendezkedtem és utána elnyúltam kényelmes ágyamon.

Egyszer csak hallom, hogy csöngetnek. Mivel a többiek még pakoltak, nekem kellett kinyitni az ajtót.

- Szia! Mi vagyunk a szomszédotok. Én Margaret Carter vagyok, ő pedig itt a férjem, John Carter. És persze a lányunk, Mary. Örülünk, hogy megismerhetünk.

  - Jó napot! Én Sara Priwett vagyok. Kérem várjanak egy percet, szólok anyukámnak. Addig foglaljanak itt helyet.

Felszaladtam a lépcsőn és szóltam anyukámnak. Ő és a tesóim lementek, hogy bemutatkozzanak. Az új szomszédok nagyon kedvesek voltak, még süteményt is hoztak. Leginkább Mary volt szimpatikus, vele kezdtem el beszélgetni.

- Szia! Mary vagyok. - mondta.

- Szia! Én meg Sara.

Egymásra mosolyogtunk. Sokáig trécseltünk. Megkérdezte honnan jöttünk, hány éves vagyok       stb. Kérdezte, szeretem-e a One Directiont.

- Mégis mit gondoltál?! – válaszoltam nevetve.

- Neked ki a kedvenced?

- Szerintem a legcukibb….Harry. – itt egy kicsit elpirultam. – És neked?

- Zayn! Ő olyan macsó.

Nevettünk.

- Szerintem mindegyik helyes! – mondtam, majd mind a ketten kuncogni kezdtünk.

Ekkor Mrs. Carter szólt Marynek, hogy indulni kéne haza.

- Holnap még beszélünk! – kiáltott utánam újdonsült barátnőm.

Válaszképpen rámosolyogtam.

Anyu kikísérte őket, majd hozzám fordult.

- Milyen aranyosak Carterék, nem??

- De igen.

- Látom jól kijössz Maryvel! Örülök neki!

Már későre járt. Elmentem fürdeni, majd bebújtam az ágyamba és elnyomott az álom.