2012. július 6., péntek



1.fejezet~ A költözés

Állok házunk udvarán és nézem, ahogy anyuék hordozzák a nagy csomagokat, dobozokat. Nem gondoltam volna, hogy ez a nap is eljön egyszer és itt kell hagynom Chelmsfordot. A sok-sok emlék és a barátok mind idekötnek. De most, hogy apa elhagyott minket, anyámnak munkába kellett állnia. Londonban talált munkát. Tudom, hogy ott is jó lesz, de fáj, hogy el kell menni.
- Sara! Sara! Kérlek segíts! – kiálltott anyu.
Odasiettem és átvettem tőle a családi fényképeinket rejtő dobozt. Beraktam a kocsi hátuljába és elindultam bejárati ajtó felé. Ekkor megjelent az ajtóban nővérem, Heather.
- Ez volt az utolsó csomag! – mondta boldogan.
-  Akkor indulhatunk! – jelentette ki anya.
Beszálltunk az autóba. Éreztem, hogy elindulunk. Még sokáig néztem távolodó házunk körvonalait, míg teljesen el nem tűnt a szemem elől.

Másfél órán keresztül utaztunk, míg végre megérkeztünk Londonba. Olyan dugó volt a városban, hogy csak fél óra múlva érkeztünk meg új lakásunkhoz. Én még nem láttam csak anyu, a bátyám, James és Heather. Amikor kiszálltam a kocsiból, majdnem elájultam. Ez a ház sokkal nagyobb volt, mint a chelmsfordi és sokkal szebb is.





 Amikor beléptem az ajtón egy hatalmas előszoba, majd egy nappali tárult szemem elé.  Aztán megpillantottam a konyhát. Utána pedig anyu szobáját a külön fürdővel. A mi szobáink az emeleten voltak. Azok közül is messze az enyém volt a legjobb. 




Hirtelen azt hittem, hogy egy álomvilágba csöppentem. Leszaladtam a lépcsőn, hogy felhozzam a cuccaimat. Hamar berendezkedtem és utána elnyúltam kényelmes ágyamon.

Egyszer csak hallom, hogy csöngetnek. Mivel a többiek még pakoltak, nekem kellett kinyitni az ajtót.
- Szia! Mi vagyunk a szomszédotok. Én Margaret Carter vagyok, ő pedig itt a férjem, John Carter. És persze a lányunk, Mary. Örülünk, hogy megismerhetünk.
  - Jó napot! Én Sara Priwett vagyok. Kérem várjanak egy percet, szólok anyukámnak. Addig foglaljanak itt helyet.
Felszaladtam a lépcsőn és szóltam anyukámnak. Ő és a tesóim lementek, hogy bemutatkozzanak. Az új szomszédok nagyon kedvesek voltak, még süteményt is hoztak. Leginkább Mary volt szimpatikus, vele kezdtem el beszélgetni.
- Szia! Mary vagyok. - mondta.
- Szia! Én meg Sara.
Egymásra mosolyogtunk. Sokáig trécseltünk. Megkérdezte honnan jöttünk, hány éves vagyok       stb. Kérdezte, szeretem-e a One Directiont.
- Mégis mit gondoltál?! – válaszoltam nevetve.
- Neked ki a kedvenced?
- Szerintem a legcukibb….Harry. – itt egy kicsit elpirultam. – És neked?
- Zayn! Ő olyan macsó.
Nevettünk.
- Szerintem mindegyik helyes! – mondtam, majd mind a ketten kuncogni kezdtünk.
Ekkor Mrs. Carter szólt Marynek, hogy indulni kéne haza.
- Holnap még beszélünk! – kiáltott utánam újdonsült barátnőm.
Válaszképpen rámosolyogtam.
Anyu kikísérte őket, majd hozzám fordult.
- Milyen aranyosak Carterék, nem??
- De igen.
- Látom jól kijössz Maryvel! Örülök neki!
Már későre járt. Elmentem fürdeni, majd bebújtam az ágyamba és elnyomott az álom.


3 megjegyzés: