Sara's love story *-*

3.fejezet ~ Végre J

Már több, mint egy hete történt, hogy a fiúkkal megbeszéltük; amint tudunk találkozunk. Kicsit átverve éreztem magamat. Annak ellenére is, hogy tudom, mennyi dolguk van.

Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi. Telefonnal a kezemben komótosan leballagtam reggelizni és vártam, nem csörög-e.

 - Nem unod még, hogy minden percben ezt a vacakot bámulod? – kérdezte anya.

 - Te ezt nem érted anya….

 - Már hogy ne érteném. Olyasvalakik hívását várod, akiknek rengeteg dolguk van és ráadásul még irtó híresek is.

 - De sokat segítettél! – vágtam rá komoran.

 - Na jó! Tudod mit. Menny és mártsd bele magadat a vízbe. Attól majd felfrissülsz. Ja…és a telefonod nálam lesz.

Bólintottam, majd bevágtáztam a fürdőbe. Engedtem magamnak vizet s utána elmerültem a habokban. Kellemes érzés volt. Már-már kezdtem élvezni ezt az egészet, amikor hallottam, hogy csöng a telóm. Azonnal kiabálni kezdtem:

 - Anyuuu, hozd már ide légyszi.

 Gyorsan megtöröltem kezemet és mikor végre újra kezemben tarthattam a készüléket, gondolkodás nélkül felvettem.

 - Hallo! – szóltam bele reménykedve.  

  - Szia Sara! Mary vagyok. – hallottam a vonal túl végéről.

  - Á…csak te vagy az? – kérdeztem csalódottságomat kicsit sem leplezve.

  - Csak azért hívtalak, mert tudni szerettem volna, hogy téged hívtak-e már. De amint      hallom…..hát nem.

  - Sajnos nem. Téged?

  - Engem se.

  - Mind1. Úgy is megcsörgetlek, ha hívnak.

  - Okés. Puszi! Szia!

  - Szió!

Csalódottan csúsztam vissza a fürdőkádba. Ezután már nem is reménykedtem, hogy viszont látom őket.

Miután kiszálltam és megtörölköztem felbaktattam szobámba. Eldőltem ágyamon, elkezdtem egy csokit enni és közben Harryre gondoltam. Egyszerűen nem tudtam őt kiverni fejemből. Töprengésemből a telefoncsörgés riasztott fel. Először fel sem fogtam, hogy az enyém cseng.

- Hallo! – szóltam bele teli szájjal.

- Szia Sara! Harry vagyok. – hallottam egy fiú hangját.

- Harry! Tényleg te vagy az? – kérdeztem meglepetten, közben majdnem belefulladtam a csokiba. – Hogy-hogy felhívtál?

 - Csak szerettem volna megkérdezni, hogy ráértek-e ma délután. Eljöhetnétek hozzánk.

 - Persze, miért is ne! – válaszoltam boldogan. – És mikorra mennyünk?

 - Úgy 3 körül jó.

 - Rendben! Akkor majd megyünk. Szia! – köszöntem el tőle.

El sem hittem. Most komolyan találkozunk a fiúkkal?! Azonnal értesítettem barátnőmet is a találkozóról, majd kiabálva leszaladtam a nappaliba, hogy elújságoljam anyának is ezt a hírt.

Délután 2-kor elkezdtem készülődni. Egy kék ruhát és egy barna szandált kaptam magamra.

Egy kis sminket is raktam fel, majd elköszöntem az otthoniaktól és már indultunk is. Mary is kirittyentette magát. Biztos tetszeni akart Zaynnek.

A srácok széles vigyorral köszöntöttek minket. Bevezettek a házba és leültek a kanapéra.

 - Hogy van a lábad Sara? – kérdezte Louis.

 - Köszi, már jobban. Csak a helye látszik meg.

 - Akkor jó!

 - Mit csináljunk?? – kérdezte meg Zayn.

 - Felelsz vagy mersz? Azt szeretem. – mondta a barátnőm.

Mindenkinek tetszett az ötlet.

 - Ki kezd? – kérdeztem.

 - Majd én! – ajánlkozott Niall.

 Fogott egy colás üveget és pörgetett. Louisnél állt meg.

 - Lou, felelsz vagy mersz? – kérdezte.

 - Felelek. – mondta nevetve.

 - Hmm….Sarat vagy Maryt választanád inkább???

Nagy csönd állt be és nagyon kínosan éreztük magunkat.

 - Nem t’om. Mindegyikőjük szép. – válaszolt a kérdésre mosolyogva. – Na akkor én pörgetek…

 - Zayn felelsz vagy mersz?

 - Merek. – mondta határozottan.

 - Okké. Akkor mondd el mindenki előtt, amit tegnap mondtál nekem Maryről.

 - Mi?? – látszott, hogy elvörösödött. – Ezt most komolyan mondod.

 - Szerinted…

 - Oké… Sz-szóval azt mondtam, hogy…igen különleges lány és nagyon sz-szép.

Mary nagyon meglepődött és hamar elvörösödött.

 - Ó Zayn…. – kántálta Liam.

 - Jól van, jól van….hagyjuk ezt abba. Én jövök.

 - Harry, felelsz vagy mersz?

 - Én is merek.

 - Menj fel Saraval a szobádba fél órára. Ha nem csinálod meg le kell venned a pólódat.

 Háát…erre nem számítottam. Mért pont engem választott Zayn Harry mellé? Mit csinálunk fél órán keresztül ketten a szobában? De jó lesz vele kettesben lenni!!

Ilyen gondolatok jártak a fejemben, addig, ameddig észre nem vettem, hogy Harry már fogja a kezem és a többiek hujjognak utánunk. Válaszképpen megfordultam és kitoltam rájuk a nyelvemet. Mary nevetett.

Amikor beléptünk a szobába, ránkzárták az ajtót. Hihetetlenül kínosnak éreztem ezt a helyzetet.

 - Akkor mit csináljunk? – kérdeztem megszeppenve.

 - Hát tévézhetünk. – mondta.

 - Oké.

Éppen SpongyaBob kalandjai mentek a TV-ben. Leültünk az ágya elé és onnan néztük a mesét.  Hamar feloldódtunk a filmnézés alatt. Sokat nevettünk és viccelődtünk rajta. Egyszer láttam a szemem sarkából, hogy engem figyelt. Nem tudtam, miért. Talán elkenődött a sminkem? Vagy egy pattanást látott? Fogalmam sem volt. Tovább néztem a filmet. Egy vicces jeleneten nagyon sokat(és hangosan) nevettünk. Épp ekkor nyitott be Zayn.

 - Lejárt az idő.

Lementünk a nappaliba. Míg mi a szobában ücsörögtünk a többiek befejezték a játékot és koktélt készítettek. Megittuk a saját részünket és utána kimentünk az udvarra.

 - Lányok! – szólalt meg Liam. – Nincs kedvetek szombaton is átjönni, akkor nincsen semmi programunk.

 - Nekem jó! – mondtam.

 - Nekem is. – válaszolt Mary.

 - Remek! Akkor legalább az a napunk is jól fog telni. – mondta Louis.

 - Az biztos! – feleltem.