15. fejezet ~ Utolsó nap Hawaiin.

* Harry szemszöge *

Felugrottam a székből.

- Baj?? Milyen baj?? – néztem Sarara aggódóan. Odasiettem hozzá és átöleltem. – Valami nagyon rossz történt?

- Jaj nem…nem annyira rossz… csak az van, hogy a rajongóid „tüntetnek” a ház előtt, mert valamelyik lap írt rólunk egy cikket.

- Cikket?? – kerekedtek ki a szemeim. – Hogyan? Mi alapján?

- Hát gondolom, amikor bulizni voltunk és megjelentek a fotósok, akkor lefényképeztek minket aztán puff, megjelentették a cikket. Ráadásul a címlapon.

Tátva maradt a szám. Nem gondoltam volna, hogy ennyit kihoznak az emberek abból a fényképből.

- Az előbb azt hogy értetted, hogy „a rajongók tüntetnek”??

- Hát a házunk előtt tobzódik a nép. Valaki nem akarja a szerelmünket, valaki azért van ott, hogy gratuláljon. Anyu múltkor el akarta őket küldeni, de inkább majdnem megtaposták.

- Istenem!

Nem hittem ezt az egészet. Csak annyit akartam hogy távol legyünk egy kicsit az emberektől és egy nyugis helyen nyaraljunk.

- Anyu szerint haza kéne jönnünk. Nagyon sajnálja ő is és én is, de muszáj lesz visszautazni Londonba. – közölte velem Sara.

Közben a többiek a háttérben döbbenten hallgatták végig a storyt.

- Most akkor tényleg haza kell mennünk? – kérdezte szomorúan Niall.

- Sajnálom….de igen! – válaszoltam lehajtott fejjel.

- Gyerekek! – kiáltott Zayn. – Mi lenne, ha csak holnap mennénk haza és akkor ma tudnánk egy olyan „utolsó napi” bulit! Nem??

- Jó ötlet! – helyeselt Louis. – Meghívhatnánk Haleyt is!

- Oké! – lelkesült fel Sara is. – Fel is hívom!

* Sara szemszöge *

Tök jó, hogy Zaynnek eszébe jutott ez a ötlete! Most mindenki maga alatt lenne és alig szólnánk egymáshoz, hogy ha nem kéne a buli szervezésével foglalkozni. Mindenki sürög-forog. Ez a buli igazából nem is olyan zenés lesz, hanem hülyüléssel nevetéssel teli.

Felhívtam Haleyt. Azt mondta szívesen eljön hozzánk bulizni.  A többiek is örültek ennek a hírnek…különös képpen Liam. Nem értettem, hogy miért várja annyira, hogy megjöjjön Haley.

Este 8 órakor gyülekeztünk a ház előtt, majd elindultunk le a partra. Vittünk magunkkal székeket, napozóágyakat, törülközőt, matracokat. Ugyanis azt terveztük, hogy egész éjjel kint leszünk és kint is alszunk.

Miután letelepedtük tüzet gyújtottunk és nekiálltunk beszélgetni. Sokat nevettünk, viccelődtünk.

- Nem üvegezünk? – tette fel a kérdést Harry egy kaján vigyorral az arcán.

Már kezdtem volna ellenkezni, de rajtam kívül mindenki egyszerre üvöltötte, hogy : DEE!

Bele kellett törődnöm, hogy mindenképpen üvegezni fogunk. Harry kezdett. Maryre mutatott a flakon.

- Mary! Felelsz vagy mersz?

- Felelek! – mondta Mary.

- De gyáva vagy! – röhögött Hazza. – Akkor ha a csapatból választanod kellene Liam és Louis között, melyik fél mellett döntenél.

- Háát…nem tudom…nem szeretnék megbántani senkit, meg igazából nem is tudnék közülük választani.

- Te tudod… - rántotta meg a vállát Harry. – Akkor pörgess.

- Liam, felelsz vagy mersz?

- Természetesen merek! – tolta ki a mellét.

- Rendben! Akkor vonulj félre Haleyvel 10 percre.

Liam csak kacsintott, majd felsegítette a törölközőn ülő lányt és elmentek.

Nagyon rossz érzés fogott el. Nem tudtam mit fognak csinálni, vagy mit sem. Miről beszélgethetnek és miről nem. Hirtelen Loui hangjára lettem figyelmes :

- Sara! Sara! Te pörgetsz!

- Én? – nyíltak nagyra a szemeim.

- Igen. Te. – nevetett.

- De miért? – értetlenkedtem tovább.

- Mert Liam elment és te mellette ültél, úgy hogy rád hárítódik a pörgetés.

- Okés? Akkor…. Niall, felelsz vagy mersz?

- Merek! – felelte határozottan.

- Hehe! Menj oda Zaynhez és nyald meg az arcát.

Mindenki felröhögött. A kis ír manó nem is zavartatta magát egy ilyen feladaton! Odament a csapattársához és hosszan megnyalta az arcát. Még jobban röhögtünk. Miután valamennyire lehalkultunk Harry fülébe súgtam egy „Mindjárt jövök!”-öt. Bólintott, majd sebes léptekkel elindultam Liamék irányába. Mikor már közel voltam hozzájuk leguggoltam egy bokor mögé és hallgatóztam. Semmit nem hallottam. Kinéztem a bokor mögül és mit látok : Liam és Haley nagyban csókolóznak.

Majd’ felrobbantam mérgemben. Legszívesebben odamentem volna Liamhez és jól behúztam volna neki egyet. Türtőztetnem kellett magamat, úgy hogy vissza mentem a tűzhöz. Mérgesen ültem le Harry mellé.

- Mi az kicsim? – nézett rám értetlenül.

- Semmi! – legszívesebben mindenkit felpofoztam volna.

- De látom, hogy valami bánt! Naa…

- SEMMI BAJOM SINCSEN! – ordítottam.

Mindenki rám nézett. Hirtelen beugrott, hogy mit csináltam az előbb. Harryre néztem akinek tátva maradt a szája a döbbenettől.

- Ne haragudj! – bújtam hozzá. – Majd elmondom, oké?

- Persze! – mosolygott rám, majd megcsókolt. – Csak ne idegeskedj!

Letellett a 10 perc. Visszajöttek Haleyék. A lány csak úgy sugárzott. Mikor Liam is elfoglalta a helyét mellette arrébb csusszantam. Li először értetlenül nézett, majd előrefordult és egy önelégült vigyor jelent meg az arcán. Nem tudtam mire vélni ezt már megint.

Míg én majdnem szét robbantam az idegességtől, addig a többiek remekül érezték magukat. Lounak bele kellett mennie a vízbe, Niallnak meg kellett fogadni, hogy egy teljes NAPIG nem eszik sokat. Ez nagy szó tőle, hisz mindannyian tudjuk, hogy mennyire szeret enni.

Egyszer csak nálam állt meg az üveg szája.

- Sara, felelsz vagy mersz? – kérdezet Zayn.

- Felelek.

- Kire vagy ideges?

- Tök mindegy…

- Sara! Meg kell mondanod! – unszoltak engem a többiek, kivéve Liamat.

- Jóó! Liamre haragszok.

- Miért? – kérdezte felhúzott szemöldökkel Loui.

- Az végképp nem mondom el! Inkább pörgetek!

Pörgettem. Lehet, hogy Isten is úgy akarta, hogy Liamnél álljon meg az üveg, mert bizony ott álltam.

- Liam! Felelsz vagy mersz?

Kicsit hezitált, majd végül mégis csak a merés mellett döntött.

- Gyere velem, mert beszélni akarok veled! – szinte kiabáltam.

Ő szó nélkül felállt és követett. Harrynek még intettem, hogy „majd jövök” és „ne aggódj, nem lesz semmi baj”, aztán elindultam be a bokrok mögé Liammal.

Miután biztos voltam benne, hogy nem jön utánunk senki és nem is hall minket senki letámadtam Lit :

- Hogy képzeled ezt mi??

- Mégis mit…?? – vágott értelmetlen fejet.

- Tudod te jól, hogy mire gondolok….

- Esküszöm, hogy nem tudom…

- Hát arra te szemét, hogy hogyan szórakozol Haleyvel.

- Micsodaa?? Én nem szórakozok vele.

- De láttam amikor megcsókoltad! Jól teszed, ha leszállsz róla! Nem kell tönkretenni mások szívét!

Liam gondolkodni kezdett, majd hirtelen rájött valamire, mert egy huncut mosoly jelent meg az arcán.

- Most meg mit mosolyogsz?? – kérdeztem tőle enyhén zavartan.

- Tudod megfejtettelek…mikor megláttál Haleyvel felment benned a pumpa, mert…féltékeny vagy!

- Mi?? Micsoda?? Pff. Ne beszélj már hülyeségeket! – motyogtam zavarodottan.

- Sara! – lépett hozzám közelebb Liam. – Nem baj, ha szeretsz engem…

- Én szeretlek is…de csak….barátként….

- Nem hiszem el neked! Tudom, hogy mást is érzel irántam, mint barátság.

- Nem! Én…Harryt szeretem….- mondtam úgy magamnak.

Elfordultam Litől. Nem akartam a szemébe nézni.

Hirtelen a vállamon éreztem a kezét. Gyengéden megfordított, hogy lássa az arcomat.

- Szeretlek Sara! – nézett mélyen szemeimbe.

Nem tudom miért, de úgy éreztem így kell válaszolnom :

- Én is szeretlek Liam! – végre a szemébe mertem nézni. Jól esett kimondani ezt. Már régóta éreztem, hogy valami nincsen rendben, ha Liam is ott van a közelemben, de nem tudtam, hogy ez a valami mi.

A szavaim után elmosolyodott, majd végigsimított az arcomon. Egyre jobban közeledett felém, egyre jobban hajolt felém, de nem tudtam ellenállni neki. Kezeimet nyaka köré fontam és vártam a pillanatot. Végül összeértek ajkaink és hosszasan csókolózni kezdtünk…..

14. fejezet ~ Élvezd a napsütést.!

* Liam szemszöge *

Este hamar lefeküdtem, így nem tudtam reggel sokáig aludni. Nem tudtam, hogy mit csináljak. A többiek még mindig az igazak álmát alusszák, én meg itt ülök az ágyon.

Hirtelen egy ötlet pattant ki a fejemből. Felkaptam magamra gyorsan egy farmert, meg egy pólót és már mentem is.

Az első virágárusnál megálltam és egy hatalmas csokor rózsát vásároltam, majd visszasiettem a hotelba. Odaraktam az ajándékot Harryék szobája elé.

* Sara szemszöge *

Mikor a köntösömben kivánszorogtam a folyosóra valami puhába ütköztek lábaim. Lenéztem és egy hatalmas virágcsokrot láttam a földön. Felvettem és megszagoltam. Irtó klassz illata volt. Egy mosoly kúszott arcomra. Bevittem az ajándékomat a szobába. Harry éppen ébredezett.

Mikor meglátta a csokrot tátva maradt a szája.

- Hát ezt meg kitől kaptad? – kérdezte féltékenységét kicsit sem leplezve.

- Nem tudom…Az ajtó előtt találtam rá. – simítottam végig az egyik bimbón.

- Valaki udvarol neked?! – folytatta tovább.

- Ne mondj ilyeneket, olyan buta vagy! – odamentem hozzá és egy apró puszit nyomtam arcára. – Miért vagy ilyen??

- Hááát….ééén….

- Várjunk csak! Te féltékeny vagy! – kiáltottam fel nevetve.

- Jól van na. Beismerem. De ne üvöltözz ennyire, mert még meghallják a többiek. – mondta durcásan.

- Jaj te maki! - nevettem tovább. – Hiszen tudod, hogy én CSAK téged szeretlek.

- Tudom. – mosolyodott el, majd megcsókolt. – Szeretlek.

- Én is téged! – bújtam karjai közé.

Délután úgy döntöttünk, hogy a hátra lévő időt a parton fogjuk tölteni. Vittünk magunkkal mindent, ami kellett. Letelepedtünk egy enyhén árnyékos helyen. A fiúk egyszerre belegázoltak a vízbe. Én és Mary viszont még egy darabig nem szándékoztunk bevizezni magunkat.

1 órája voltunk már lent a parton, mikor a vízből hirtelen előbukkant Liam és letelepedett mellém.

- Mizu Sara? – bökött oldalba.

- Áhh…semmi. – néztem a távolban úszkáló Harryre.

- Az nem sok… - nevetett.

- Hát nem. – nevettem én is, majd megláttam, hogy Niall tetőtől talpig homok apró szemcséi borították. Utána Harry megborzolta a haját. – Ugye milyen jó a kilátás?

- Bizony. -  hajtotta le kicsit a fejét Liam.

- Naa. – bokszoltam bele vállába. – Mért lettél szomorú?

- Csak…mert...készülök valamire….- sejtelmeskedett.

- Mire?? – néztem rá ijedten. Tudtam, hogy valamit velem akar csinálni.

- Hát arra, hogy…megcsikizlek!! – azzal rám vetette magát és elkezdte csiklandozni a hasamat.

- Jááááj, neee! – fulladoztam a nevetéstől.

Kb. 2 percig nevettetett. Ezek után még sokáig zsibbadt a hasam. Hirtelen egy aranyos ferde szemű lány lépett oda a szőnyegünkhöz.

- Sziasztok! Nem baj, ha letelepedek mellétek? Máshol alig van már hely.

- Szia! De hogy is! Nyugodtan foglalj helyet. – mutattam magam mellé.

- Köszönöm! – mosolyodott el. – Haley vagyok. Ti honnan jöttetek?

-  Sara. Londonból. – válaszoltam.

- Igazán? - csodálkozott. - Én is ott lakok, csak hazalátogattam a nagyszüleimhez.

- De jó! És mikor mész haza? – kérdeztem.

- Hát még holnap ott leszek, utána reggel mennem kell. És ti?

- Hát mi még határozatlan ideig tartózkodunk itt. – nevettem.

- És ti…- mutatott rám Liammal. – Ti…jártok.

Mindketten elvörösödtünk.

- Nem…mi…csak…- hebegtem, habogtam. – Csak barátok vagyunk.

- Jaj! Ne haragudjatok. Nem akartam tolakodó lenni.

- Semmi baj! Amúgy az én barátom ott van bent a vízben. – mutattam Hazzára.

- Ááá. Értem. – mosolygott, majd Liamhez fordult. – Olyan ismerős vagy te nekem! Nem láttuk már egymást valahol?

- Hát én a One Direction egyik tagja vagyok. Onnan ismerhetsz.

- Tényleg? – nyíltak tágra szemei. – Az tök jó!

Mindannyian elmosolyodtunk.

Később én is úgy döntöttem, hogy megmártózóm a vízben. Mikor meglátta Harry, hogy közeledek felé azonnal letámadott. Felkapott az ölébe és rohant velem a vízbe. Én csak becsuktam a szemem és….

Hirtelen eszembe jutott az a nap, amikor leestem a fáról és Harry az ölében vitt be a házba. Ismét elöntött az izgalom és a szerelem.

Nagy csobbanással értem a vízbe. Mikor sikerült végre kibukkannom a víz alól a fiúk röhögését hallottam meg, majd ajkak érintették számat. Egy gyönyörű zöld szempárral találtam szembe magamat.

- Ilyet többet ne csinálj! – nevettem.

- Soha többé! – kacsintott.

Nemcsak a vízben, hanem kint a parton is találtunk jó elfoglaltságokat. Kedvencem Zayn betemetése nyakig. Nem semmi volt. 15 percig tartott míg elkészült a remek mű. Először csináltunk egy óriási lyukat, majd beleültettük Zaynt. Aztán rászórtuk a homokot és TÁDÁ! Készen is voltunk.

Maryvel úgy döntöttünk, hogy este megnézzük a hula táncosokat. Még a fiúknak sem volt ellenvetésük, ők is kíváncsiak voltak az előadásra. Indulás előtt felvettem egy kék egybe ruhát és egy drapp magas sarkút. Mary fehér pólót és egy zöld rövid nacit vett fel fehér balerinacipővel. A srácok is puccba vágták magukat.

Az előadás egy kis színházteremben volt. Mi a 4. sorban foglaltunk helyet. Egyik oldalamon Hazza, mások oldalamon Liam foglalt helyet. Nemsokára el is kezdődött a műsor.

Mikor felvillantak a fények ismerős arcot véltem felfedezni a lányok között. Haley volt az. Ráadásul ő volt az egyik táncos. Leesett az állam.

- Liam! – szóltam megdöbbenve. – Ez Haley.

- Igen én is azt nézem! – látszott rajta, hogy ő is elcsodálkozott.

Most már még jobban érdekelt a tánc.

Már vége volt a műsornak és készültünk visszamenni a szállodába, amikor váratlanul egy fekete hajú lány állt meg előttem.

- Sara! – mondta boldogan Haley. – Te is eljöttél??

- Szia! Igen! És egyszerűen meg vagyok babonázva a táncotoktól! – mondtam neki elismerően.

- Köszi! – nevetett. – Örülök, hogy tetszett! Annyit készültünk rá.

- Sara! Ki ez a lány? – fordult felém érdeklődve.

- Ő Haley. A parton ismerkedtünk meg egymással ma délután.

Bemutattam újdonsült barátnőmet mindenkinek. Egyszerre megtalálta velük a közös hangot.

- Haley is Londonban lakik, csak hazalátogatott a nagyszüleihez? Igaz? – néztem a ferde szemű csajszira.

- Igen.

- Remek! – kiáltott fel Loius. – Akkor átjöhetsz majd hozzánk bulizni.

- Köszönöm! Élek a lehetőséggel! – nevetett ismét.

- Úgy ennék egy kis répás tortát! – közölte velünk Loui, mikor hazafelé menet elmentünk egy zöldséges előtt.

- Esetleg holnap! Ma már nem! – válaszoltam neki mosolyogva.

- Héé! Mi az, hogy ő egyszerre meg kapja a répás tortát?? – kérdezte felháborodottan Niall. – Én meg egy jó kis sertéslepényre vágyok!!

Mindenki röhögni kezdett.

- Majd ha hazamegyünk csináltatok anyával egy igazi angol sertéslepényt. Oké? – mondtam mosolyogva.

- Egy Angyal vagy Sara! – mondta vidáman a kis ír fiú és egy puszit nyomott arcomra.

- Az ÉN angyalom! – hangsúlyozta ki Harry az én szót, majd odalépett hozzám és szenvedélyesen megcsókolt.

Másnap  reggel későn keltem fel. A többiek már rég lementek az uszodába.

Feltápászkodtam, hát az ágyról is kivánszorogtam a mosdóba. Éppen a fogamat mostam, mikor megcsörrent a telefonom. Szaladtam érte. A kijelzőn anyu neve villogott. Felvettem és meghallottam anyám ideges hangját…

* Harry szemszöge *

Jól szórakoztunk a fiúkkal és Maryvel. Kár, hogy nem volt velünk Sara. De nem akartam felkelteni, este nagyon fáradt volt.

Hirtelen azonban lábdobogást hallottam az uszoda ajtaja felől. Nemsokára meg is jelent Sara.

- Ááá, kicsim! Hát felkeltél? – mosolyogtam rá.

- Harry! – szólt ingerülten. – Baj van!!!

Ő itt Haley Ling, 17 éves csajszi Londonból
És a táncuk, ha valakit esetleg érdekelne :)) :
http://www.youtube.com/watch?feature=fvwp&NR=1&v=Ts34dfD0QoM

13. fejezet ~ Hawaii.

- Siessetek emberek. Mindenki bepakolt mindent? – hallottam Louis hangját.

- Igen!! – kiáltott mindenki egyszerre.

- Akkor hívok taxit. – mondta Lou és már pötyögni is kezdett a telóján.

Hát igen. Ez az a nap, amikor elindulunk Hawaiira. Nagyon izgulok. Még sosem ültem repülőn. Na meg az a sok baleset….Kiráz tőlük a hideg.

Mikor megérkeztek a taxik(kettőt hívott Loui, hogy mindenki és a csomagok is elférjenek), sietve beszálltunk. Az az csak próbáltunk volna. Ugyan is mindenki őrült ember módjára üvöltözött, kiabált. Nem tudtuk eldönteni ki hova szálljon be. Végül én, Harry, Zayn és Mary ültünk egy kocsiba, a többiek meg a másikba.

- Lépjen a gázra! – nevetett Harold, majd egy puszit nyomott arcomra. - Még ma el szeretnénk jutni Hawaiira.

9 : 30 – kor indult a repülő. Szerencsére időben odaértünk. Elfoglaltuk helyünket és vártuk, hogy elinduljunk.

Nemsokára felszállt a gép. Most már nincs vissza út.

Reggel korán keltem, fáradt voltam, ezért lecsuktam szemeimet és elbóbiskoltam.

- Sara ébredj, mindjárt ott vagyunk. – hallottam Harry hangját.

Mikor felnéztem láttam, hogy már mindenki pakolódik, öltözködik.

- Jaj, így elrepült az idő. – csodálkoztam.

- Látod. –mosolygott rám Niall.

- Jó volt ez a kis alvás. – ásítottam.

- Kár, hogy emiatt nem láttad, milyen örömmel vette elő és harapott bele Louis a tartalék répájába. – nevetett Liam.

- Az vicces lehetett. – mosolyogtam én is.

- Kérem foglalják el helyüket és kapcsolják be öveiket. Megkezdjük a leszállást. – szólalt meg a rádióból a pilóta hangja.

Mindenki úgy cselekedett, ahogyan mondták. Nemsokára landoltunk és megállt a gép.

- Köszöntünk mindenkit Honoluluban. – hallatszott ismét a pilóta hangja.

Felálltunk és elkezdtünk az ajtó felé menni.

Hawaii. Csodálatos egy hely. Az emberek amikor csak lehet, az azúrkék tenger hullámai közt hancúroznak, és kihasználják a meseszép tengerpart adta összes örömöt. Mi is ezt fogjuk csinálni.

A repülőtér előtt vártunk már egy jó ideje, de csak nem jöttek a hülye taxik.

- Ennyi idő alatt már rég ott lettünk volna a szállodánál gyalog is. – bosszankodott Zayn.

- Már éhes vagyok. – mondta Niall.

- Majd, ha odaértünk kapsz valamit. Oké? – kérdezte nevetve Mary. – Egyébként is, 10 perce ettél meg egy egész zsemlét.

- Pff. Na és? – dobta be a durcit az ír fiú.

- Embereek! – kiáltott egyszer csak fel Loui. – Ott jön a taxi.

Mindenki egyszerre felkapta a fejét. Végre!! – gondoltuk.

Mikor megérkeztünk a hotelhoz elállt a lélegzetem. A Hilton Waikiki Hotel lesz egy darabig az otthonunk.

- Micsoda hely! – ámultam el.

- Örülök, hogy tetszik. – mondta Harry és egy csókot nyomott ajkaimra. – Akkor menjünk beljebb.

Belülről még csodálatosabb volt. El sem hittem, hogy ott vagyok.

* Zayn szemszöge *

Tényleg jól választottunk a fiúkkal. Ez egy igazán baró hely. És amint látom, Saranak is nagyon tetszik.

Mindenki elment a szobájába pakolni, én is így tettem. Amikor benyitottam Mary éppen letörölt egy könnycseppet az arcáról.

- Mary! Mi történt? – szaladtam oda hozzá.

- Semmi. Semmi. – láttam, hogy valami nyomasztja őt, de még sem mondja el.

- De tudom, hogy van valami.

- Tényleg jól vagyok.

- Hát…te tudod. – adtam fel. – De sose felejtsd el, hogy : szeretlek.

- Igen? IGEN? – kérdezte Mary magából kikelve. – Akkor mér van az, hogy Harry már rég megkérte Sarat, hogy költözzön hozzá. Még egy rohadt drága kiruccanást is tervezett neki. Te meg….! Meg sem kérdezted tőlem, hogy nem akarok-e együtt lakni veled. Semmi.

- Mary?! – a döbbenettől alig bírtam megszólalni.

- NA MI AZ?? – kérdezte tőlem szinte már ordítva. Már nem sírt, csak mérges volt.

- Én…

- Hagyj egy kicsit most magamra, jó?? – azzal fogta magát és kiment a szobánkból.

Nem értettem mi akart ez lenni. Még sosem láttam ilyennek Maryt.

* Sara szemszöge *

Este Harryvel kiültünk az erkélyre és néztük a naplementét.

- Úgy örülök, hogy itt lehetek….veled, veletek. – mondtam mosolyogva.

- Én pedig annak, hogy te boldog vagy. – válaszolt.

- Sosem hittem volna, hogy egyszer itt leszek. Pedig szerettem volna eljönni.

- Látod. Én mindent tudok, hogy mi kell neked. – nevetett.

- Várjunk csak! – kiáltottam fel. – Te beszéltél anyuval, ugye??

- Bevallom, igen. Most lebuktam. – nevetett még jobban.

- Te kis csaló. – mosolyogtam huncutul.

Egy darabig csendben ültünk ott és csak néztük, hogyan száll egyre lejjebb a nap. Fejem az ő vállán nyugodott. Hirtelen megszólalt Harry.

- Sara! – nézett mélyen szemeimbe. - Szeretném, hogy tudd én nagyon szeretlek téged. Sosem akarnálak téged elveszíteni. Örökké szeretni foglak.

- Az jó, mert én is. – mosolyodtam el.

Ekkor Harry magához húzott. Szorosan átölelt és megcsókolt.

* Zayn szemszöge *

Már régen sötét volt, de én még nem feküdtem le. Igaz fáradt voltam, de mégsem húzott magához az ágy. Sőt! Mintha inkább taszított volna. Nem tudtam, mit tegyek. Mármint Maryvel kapcsolatban. Nem értem, miért akar annyira odaköltözni hozzám. Szerintem ez egy kicsit korai lenne.

Ezek a gondolatok jártak a fejemben, mígnem valaki mellém nem  ült és megszólított.

- Zayn! Nem zavarok. – Mary volt az.

- Persze, hogy nem. Te soha. – mosolyogtam rá.

- Figyelj! Szeretnék bocsánatot kérni ezért a kirohanásomért. Nem tudom mi ütött belém. Ugye nem haragszol rám?

- Én eddig sem haragudtam rád Mary. – néztem bele gyönyörű barna szemeibe.

- Jaj, de én úgy szégyellem magamat.

- De nem kell. Megértem az érzéseidet.

- Tudod azt hittem, hogy ha nem költözünk össze, akkor kicsit jobban eltávolodunk egymástól. És én ezt nem akarom.

- Én sem, de nem is fog megtörténni. Ha gondolod ezután szervezhetünk több közös programot. Oké??

- Rendben. – mosolygott végre ő is.

- Szeretlek. Ezt tudnod kell. – hajoltam felé és egy csókot leheltem ajkaira.

- Én is téged. És tudom.

Végre minden vissza került a régi kerékvágásba. Pár percig csendben néztük egymást.

- Mary? Nem vagy álmos? – kérdeztem tőle, mert én is kezdtem érezni, hogy jó lenne már eltenni magunkat holnapra.

- De. Mindjárt indulhatunk akkor a szobánkhoz, csak előbb még el kell intéznem valamit.

Tudtam, hogy valamit akar, csak azt nem, hogy mit. Gyorsan el is szaladt, de 2 percen belül már vissza is jött.

- Mehetünk. – karolt belém mosolyogva.

Mikor levetettem magamat az ágyra valami bökősre feküdtem rá.

- Ááá! – kiáltottam fel, majd próbáltam valahogy megsimogatni fájós hátamat.

Felkeltem, hogy megnézzem mi az ami így „elbánt” velem. Nagyon meglepődtem, mikor egy borítékot találtam az ágyamon. Kezembe vettem és alaposan szemügyre vettem. Nekem volt címezve, ezért felbontottam. Benne egy lánc volt, melyen egy kulcsot ábrázoló medál függött. A nyaklánc mellett még egy kis cetli is volt, amin ez állt : Szerelmemnek. 

12. fejezet ~ Meglepetés.

* Liam szemszöge *

Hamar felkeltem. Mikor megláttam, hogy Sara ott fekszik mellettem akaratlanul elmosolyodtam. Még „kora” volt, senki sem volt fent. Gyorsan és óvatosan megpróbáltam felkelni Sara mellől. Nem akartam felébreszteni. És azt sem akarta, hogy esetleg meglásson minket Harry…hátha valami rosszra gondolna...

Kibattyogtam a konyhába és csináltam magamnak egy csésze kávét. Miután kész lett megittam és kimentem a nappaliba. Egy utolsó pillantást vetettem Sarara, majd elindultam fel a szobám felé.

* Harry szemszöge *

Bágyadtan nyitottam ki szemeimet. Kezem azonnal a mellettem lévő hely felé tartott. Ám ott nem volt senki. Felültem az ágyban és körülnéztem. Kikászálódtam a paplan alól és elindultam a fürdő ajtaja felé. Bekopogtam. Semmi válasz. Mikor benyitottam akkor sem láttam senkit ott bent. Nem tudtam, hova tűnhetett el Sara.

Kicsivel később úgy döntöttem, hogy lemegyek megnézni, fent vannak-e a többiek. Ugyanis beszélnünk kellene egy-két dologról…

Mikor leléptem az utolsó lépcsőfokról is, észre vettem, hogy valaki fekszik a kanapén. Elindultam az alak felé. Mikor odaértem meglepődve láttam, hogy nem más fekszik ott, mint Sara. Éppen ébredezett.

* Sara szemszöge *

- Á, Harry! – szólaltam meg. – Hát te?

- Hát én? Én lejöttem, mert….De nem az a fontos, hogy én miért vagyok itt, hanem, hogy te miért vagy itt!

- Hát én tegnap éjjel nem tudtam aludni és inkább lejöttem és TV-t néztem Li…. – ekkor megláttam, hogy a háttérben Liam össze-vissza hadonászik.

- Li…? – kérdezett vissza Hazza.

- Öööö…hát…limonádé ivás közben…igen. – próbáltam improvizálni.

- Éjjel limonádét csináltál?? – nézett nagyot a kis fürtös.

- Igen. – nevettem. De mit is akartál itt csinálni?

- Háát csak…szomjas voltam, meg kíváncsi voltam, hogy felébredtek-e már a többiek. –hablatyolt.

- Aha… értem. – tudtam, hogy titkol előlem valamit.

- Kérsz egy kávét vagy valamit?

- Esetleg egy csésze teát…

- Rendben, mindjárt hozom. – azzal kiment a konyhába.

5 perce ültem a kanapén, mikor váratlanul megcsörrent a telefonom. Üzenetem jött…anyutól. Azt kérte, mennyek át hozzá, mert beszélnünk kell.

Mikor Harry kihozta az italomat gyorsan megittam, aztán felvágtáztam átöltözni.

- El kell mennem anyuhoz, nemsokára jövök. – nyomtam egy puszit szerelmem arcára lent az előszobában.

- Oké. Már most hiányzol! – csókolt meg, majd elengedett és elindultam.

Hazafelé tartottam, amikor hirtelen el kezdett zuhogni az eső.

- Na tessék! Még ez is! – mérgelődtem. Már így is eléggé feldúlt voltam.

Apuról beszélt nekem anya. Ugyanis fülébe jutott a hír, hogy valami hülyeséget csinált és a rendőrségen kötött ki. Hihetetlenül mérges lettem. Apura nem vallt ez a viselkedés. Mindig is példamutatóan tanult, dolgozott, viselkedett, rendezett volt az élete. Ez a válás is olyan váratlanul jött…Valami nincsen rendben vele!

Mikor odaértem a mesés „ kastélyunkhoz” észrevettem, hogy valakinek a biciklije belülről neki van támasztva a kapunak. Ahogy közelebb értem rájöttem, hogy ez Mary biciklije. Úgy rohantam fel a lépcsőn, be a házba.

- Mary? – kérdeztem az előszobában, majd besiettem a nappaliba.

Bent a kanapén ülve találtam Harryt, Louist, Niallt és Liamat. A fotelben pedig Zayn ölében Mary foglalt helyet. Mikor megláttak engem, azonnal elhallgattak.

- Sara??? – kérdezte tátott szájjal Niall. – Hát te?

- Hogy-hogy „ Hát te?” ? Én itt lakom. – mondtam feszülten.

- Milyen hamar hazaértél. – mondta Harry.

- Baj? – kérdeztem kicsit szomorúan.

- Nem, de hogy…csak…

- Csak…? – talán most elmondja, hogy mi ez a nagy titkolózás.

- Semmi…semmi.

- Aha. Én meg hülye vagyok. – szólaltam meg most már mérgesen. – Tudom, hogy valamit titkoltok előttem.

- Mi nem, nem. – mondta Mary, de nem hittem neki.

- Miért nem tudjátok elmondani, hogy mi ez a nagy titok, amiről nem szabadna tudnom? Látjátok, hogy feszült vagyok, nem?? Miért húzzátok még jobban az agyamat? – kiabáltam magamból kikelve.

- Sara nyugodj meg! – próbált csitítani Liam és Harry.

- Nem! Hagyjatok békén! Elegem van! – zártam le ezt a beszélgetést.

Felkaptam a táskámat, majd elindultam a bejárati ajtó felé.

- Sara várj! – hallottam még Harry hangját, de nem törődtem vele. Becsaptam az ajtót és elindultam valamerre. Nem láttam az utat könnyes szememtől.

 * Harry szemszöge *

- El kell neki mondanunk! – mondtam határozottan a többieknek. Ők csak biccentettek, hogy menjek már utána.

Sebesen futottam kifele. Út közben felkaptam egy esernyőt, hogy ne ázzak el.

Nehezen találtam meg Sarat. Messze elkóborolt, egy hídnál találtam rá.

- Sara! –kiáltottam utáni, mikor észrevettem. Ő hátrafordult, de nem foglalkozott velem. Tovább ment.

Gyorsabban kezdtem el futni. Mikor odaértem mellé, megfogtam kezét és feje fölé tartottam az esernyőt. Teljesen el volt ázva.

- Sara, figyelj rám! – fordítottam fejét magam felé.

- Figyelek. – szólalt meg unottan.

- Először is : szeretlek. Nagyon-nagyon.

- Igen? – jelent meg arcán egy mosoly.

- Igen. Halálosan komolyan mondom. Másodszor : gyere vissza velem és elmondunk mindent. Oké?

- Rendben.

- De te is mond el, hogy miért vagy ilyen feszült.

- Majd elmondom….hazafelé.

- Szeretlek! – mosolyodtam el, majd egy csókot leheltem ajkaira.

Kézen fogtam és elindultunk haza. Érdekes, hogy pont mikor megcsókoltam egy szivárvány tűnt fel az égen.

* Sara szemszöge *

Kicsit ideges voltam, hátha mérgesek rám a többiek, a furcsa viselkedésem miatt. De szerencsére kellemesen csalódtam.

Amikor beléptem az ajtón egyszerre mindenki a nyakamba ugrott.

- Jaj, Sara, úgy örülünk, hogy megint itt vagy! – ölelt magához Mary.

- Én is! – mosolyodtam el.

- Képzeld el Sara, hogy amíg nem voltál itthon, Niall olyan feszült volt, hogy még enni sem tudott. – mondta röhögve Zayn.

- Kajak? – kérdeztem megütközve.

- Igen. Ez így volt. De ami volt, az elmúlt! Most minden visszakerül a régi kerékvágásba. – mondta Niall nevetve.

- Jaaj te! – szakadtam.

- Elmondta Harry, hogy mi a nagy terv? – kérdezte Liam.

- Nem, még nem. De kíváncsi vagyok.

- Szóval… - vezetett be a nappaliba és ültetett le egy fotelba Harry. – Úgy gondoltuk a fiúkkal, hogy a mi ajándékunk számodra egy utazás lesz. Ezt beszélgettük meg.

- Tényleg? – csodálkoztam. De aranyosak vagytok!

- És úgy állapodtunk, meg… - folytatta Loui. – Hawaiira megyünk.

- Wáá…Hawaiira!! – kiabáltam. Ez most komoly?

- Persze! Már meg vannak a jegyek is. – mutatta fel őket Liam.

- Azta! – ujjongtam.

- Holnap, az induláskor akartuk elmondani. De hát ez nem jött össze. – vette át a szót ismét Harry.

- Úúú, tényleg?? Ne haragudjatok! Csak egyszerűen ki vagyok bukva apám miatt.

- Miért, mi történt? – kérdezte Niall.

- Hosszú történet, majd el mondom. De akkor most lelőttem a meglepit? – kérdeztem szomorúan.

- Háát…végül is. De nem baj. Mi ettől függetlenül nagyon szeretünk. – kacsintott rám Mary.

Hát ennek nagyon örültem.

Este mindent szépen összekészítettem a holnapi utazáshoz. Még mindig nem hiszem el ezt az egészet! Wáááá!

VIGYÁZZ HAWAII, HOLNAP MEGHÓDÍTALAK! MUHAHAHA!

11. fejezet ~ Szülinap

Reggel igen kómás fejjel léptem ki az ajtón. Irtó fáradt voltam, a tegnapi buli miatt. A fiúk hajnali 4 – ig tomboltak. Én viszont már előbb elvonultam. Hamar el is aludtam.

Mikor leértem a konyhába, meglepődve láttam, hogy mindenki fent van, pedig még csak 11 óra volt. Akkor nem alhattak sokat. Közelebb mentem, hogy megnézem mit csinálnak. Valami komoly dologról beszéltek, de nem értettem pontosan, hogy miről.

Egyszer csak Louis emelte fel a fejét és észrevette, hogy ott állok. Azonnal intett a fiúknak, hogy hagyják abba a beszélgetést. Mindenki rá nézett. Ő csak biccentett felém. Ekkor már rám szegeződtek a szem párak.

- Sziasztok! – köszöntem nekik megilletődve.

- Jó Reggelt Kicsim! – jött oda hozzám Harry. – Nem vettük észre, hogy itt vagy.

- Jaa, most jöttem csak le.

- Nem vagy éhes?

- De igen. Azért is jöttem le.

- Akkor menjél vissza a szobánkba. Van egy kis meglepetésem. – azzal elkezdett tolni fel a lépcsőn.

Mit tehettem volna, visszasétáltam a szobába. Leültem az ágyra és vártam, hogy mi fog történni. Nemsokára lépéseket hallottam a folyosó felől. Nyitódott az ajtóm. Kíváncsian fordultam a mozgás irányába. Harry dugta be fejét a kis résen.

- Üljél fel és dőlj neki a támlának. – mondta sejtelmesen.

Úgy tettem, ahogyan mondta. Ezután Hazza bejött a kezében egy tálcával és rajta sok finomsággal és egy csésze forró teával.

- Oh, köszönöm! – mosolyogtam. – Igazán nem kellett volna.

- Nincs mit. Ez csak egy kis semmiség. – tette le elém a rengeteg ételt, majd arcomhoz hajolt és egy csókot nyomott ajkaimra.

Hirtelen a többiek is megjelentek az ajtóban.

- Tetszik az én külön ajándékom? – kérdezte Louis.

- Külön ajándék…. – néztem rá a tálcára. Szinte azonnal észrevettem a sok péksütemény között árválkodó répát.

- Jaaj, de aranyos vagy! Köszönööm! – nyújtottam felé kezemet. Ő odajött és szorosan megöleltem.

- Héé, nekünk nem jár ölelés?? – kérdezte felháborodottan Niall és Zayn. – A mi ötletünk volt, hogy ágyba legyen hozva a reggelid!! Harryé csak a kivitelezés volt.

- Jaj, gyertek ide ti is! – nevettem. Őket is jól megölelgettem.

Közben Liam szótlanul állt az ajtóban.

- Gyere ide te is! Ne maradj ki az ölelés-osztásból! – mondtam még mindig nevetve. Egy apró mosollyal odalépett az ágyamhoz és a karjaimba zártam.

Kissé zavartan lépett el tőlem. Nem tudtam mire vélni ezt a viselkedést.

Izgatottan vágtázott be hozzánk Mary. Egy nagy szatyrot hozott magával.

- Boldog, Boldog, Boldog Szülinapoot Sara!! – ugrott nyakba.

- Köszönööm! – nevettem.

Beviharzott a nappaliba és kiáltott a fiúknak. Amikor ők leértek intett egyet a fejével. Mindenki megindult a konyha felé, csak Zayn nem. Ő ott állt Maryvel szemben és lassan összeértették ajkukat. Egyre hevesebben csókolóztak. Aranyosak voltak. Miután elváltak egymástól Mary odajött hozzám és a karomnál fogva odarángatott az asztalhoz. Leültetett és rám parancsolt, hogy várjak. Ezután hamarosan előbukkantak a fiúk és egy hatalmas tortát tartottak a kezükben. Bejövetel közben a Happy Birthday – t énekelték.

- Úr Isten! – nevettem. – Igazán nem kellett volna.

- Boldog Szülinapot Kicsiim! – ölelt át Harry, majd megcsókolt.

- Köszönöm! – suttogtam, majd egy apró puszit nyomtam ajkaira.

Ezután mindenki odajött és elköszöntött. Utoljára Liam jött oda hozzám.

- Legyen még sok ilyen boldog szülinapod! – mondta.

- Okés. Igyekszem úgy alakítani a sorsot! – mosolyogtam, majd szorosan magamhoz szorítottam.

Miután Li távolodni kezdett egyre jobban megint előtört bennem az a fura érzés.

- Boldogoot Te 18 éves! – kabált Mary.

- Köcikee! – nevettem. Mary is körbefonta körülöttem a kezét.

- Valami baj van? – kérdezte.

- Nem, dehogy! Semmi baj. De miért kérded?

- Csak az előbb olyan fura fejet vágtál.

- Semmi, semmi…csak egy kicsit…fájt a hasam.

- Akkor nincs nagy gond. – mosolyodott el. – Tessék! Ez az ajándékod. – nyomott kezembe egy piros pappírral bekötözött csomagot.

- Jaj, hát ezt aztán már tényleg nem kellett volna.

Mikor megfosztottam az ajándékot a csomagolópapírtól egy női Superman póló tárult szemem elé.

- Ez tök jó! – röhögtem.

A fiúknak is elnyerhette a tetszését, mert ők is elkezdtek vigyorogni meg röhögni.

Később átmentük anyuékhoz is. Kivételesen, most itt volt a bátyám is. Már olyan régen nem láttam. Ugyanis ő a barátnőjével elköltözött Amerikába. A pakolásnál is csak azért volt ott, mert segíteni kellett.

- Szia bátyus! – ugrottam boldogan nyakába, amikor megláttam. Azt még nem is mondtam, hogy Jamessal igen szoros a kapcsolatunk. Mindig is felnéztem rá.

- Sara! De jó, hogy látlak! – ölelt át.

- Hát te? Hogy-hogy itthon vagy? – kérdeztem tőle.

- Mert gondoltam el kell jönnöm a kedvenc húgom szülinapjára. – a kedvenc szót suttogva mondta, ne hogy Heather meghallja.

Csak mosolyogtam. Ezek után beinvitáltam a fiúkat a nappaliba és bemutattam őket a többieknek. Heather majdnem összeesett, amikor megtudta, hogy a híres One Direction van a házunkban. Odáig volt. Egész idő alatt izgett-mozgott, fészkalódott. Kedveskedéssel próbálta magára felhívni a figyelmet. És miért? Mert Louisnak akart tetszeni. Egy kicsit már feltűnően produkálta magát, ezért kénytelen voltam leállítani.

Anyuék is készítettek nekem tortát. Irtó finom volt, úgy mint a másik. Jamestől kaptam egy nagy One Direction képet. Nevetve mutattam meg a fiúknak, akiknek szintén tetszett az ajándék. Anyától és Heathertől egy iPhone 10-et kaptam. Nagyon örültem mindkét ajándéknak.

Este nem tudtam elaludni. Csak forgolódtam az ágyban. Később úgy döntöttem inkább lemegyek és nézek valami filmet, nehogy felébresszem Harryt.

Belesüppedtem a kanapéba, majd bekapcsoltam a tévét. Mindenhol hülye horrorok mentek. Továbbkapcsoltam egy zenecsatornára. Éppen jó szám ment, úgyhogy nem nyomtam el.

Egyszer csak lépteket hallok a lépcső felől. Fejemet a hang irányába fordítottam és akkor megláttam…

* Liam szemszöge *

- Sara! Hogy-hogy még fent vagy?? Hiszen 1:23 van. – kérdeztem a televízió előtt ülő lánytól.

- Á…Liam! – mosolyodott el. – Már ennyi idő van?

- Igen. Miért nem aludsz még?

- Csak nem tudtam aludni és inkább lejöttem. Nem akartam felkelteni Harryt.

- Jaj…te lány! – nevettem.

- És te? Miért nem alukálsz? – artikulált.

- Nekem sem jött álom a szememre.

- Értem. Nem ülsz ide? – mutatott maga mellé.

- Ha szeretnéd. – mosolyodott el. – Előtte hozok magamnak valami innivalót. Nem iszol te is?

- De…ha lehet kérni teát. Hoznál nekem?

- Persze.

Kimentem a konyhába és csináltam mindegyikünknek egy csésze forró teát. Mikor visszamentem Sara éppen kikapcsolta a TV-t.

- Nem ment semmi érdekes. – szólalt meg. Odamentem és átnyújtottam neki a bögrét. – Köszönöm.

- Nincs mit. – mosolyogtam rá.

Leültem mellé és elkezdtünk beszélgetni teljesen értelmetlen dolgokról. Hirtelen ásított egy nagyot.

- Álmos vagy?

- Igen…most már kezdek fáradni. Eldőlhetek itt? Nem zavarom most már Harryt, had aludjon.

- Okés. Akkor én felkelek és… - kezdtem a mondatot, de ő közbevágott.

- Ne menj el! Légyszi! Nem szeretek egyedül lenni.

- Öhmm..hát…ha ezt szeretnéd. – jöttem zavarba.

- Nem baj ugye?

- Nem, dehogy! Ne hozzak neked egy plédet? – kérdeztem.

- Nem kell, így is melegem van.

- Jól van.

Elhelyezkedtünk a kanapén. Kicsit kellemetlen volt, de megérte.

- Jó éjt Li! – mondta nekem egy apró mosollyal a száján, majd nyomott egy puszit arcomra.

- Jó éjt Hercegnő! – nevettem és én is adtam neki egy puszit.

Ráhajtotta fejét mellkasomra és szinte azonnal elaludt.

Én még sokáig nem aludtam, mert egyszerűen képtelen voltam rá. Hiszen Sara feküdt mellettem. Csak néztem, ahogy békésen szuszog a szívem fölött. Mérhetetlen boldogság öntött el. Éreztem illatát is, ami olyan bódító volt. Egyszerre, mintha megszűnt volna körülöttünk a világ. Csak mi voltunk ott és senki más. 

1.      díjam :D

Nagyoon szépen köszönöm ~ adru.*.!! ♥♥♥♥♥

1.) Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról
2.) A jelölő minden kérdésére válaszolni kell!
3.) 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!
4.) 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás/ visszajelölés) 

1. Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról! 

- imádook zenét hallgatni

- Harry a kedvencem, de Liamat is szeretem

- szeretnék, majd kiköltözni Londonba

- a legelején utáltam az 1D-t -.-

- nagyoon szeretek olvasni

- most megyek 8.- ba

- Vas megyében élek

- Londonon kívül nagy kedvencem még Párizs és LA.

- az iskolámban tagja vagyok a színjátszó körnek

- ha felnövök, szívesen foglalkoznék állatokkal J

- szeretem a vigjátékokat :DD

 2.) 11 kérdére kell válaszolni.

1.Hány éves vagy? 13 és fél J

2.Ki a kedvenced az 1D-ből? Harry *______*

3.Ha tehetnéd, akkor kivel cserélnél szerepet egy napra? Pontosan nem tudom megmodani, de valaki olyannal, akinek halál nyugodt az élete. :D

4.Mióta vagy Directioner? Kb. fél éve

5.Van tesód? Kettő. A szüleim már régen elváltak, most mindegyikőjük felől van egy öcsim. :D

6.Több blogot is írsz? Nem…

7.Kedvenc dal? Van több is. Jelenleg a One Direction számok…Flo Rida – Whistle és Carly Rae Jepsen – Call me maybe J

8.Kedvenc szín? Pink, lila és a király kék, de szeretem a citromot és a világos kéket is.

9.Kedvenc hangszer?/nem baj ha nem játszol semmin/ Szeretem a zongorát és a gitárt, de szaxofon is nagyon jó.

10.Szerencse számod? 5, 8, 18 és még talán a 7.

11. Példaképed? Anyukáám *o*

3.)11 kérdést kell felrakni a jelölteknek. 

- Hány éves vagy?

- Hol laksz?

- Van tesód?

- Hova mennél el szívesen nyaralni és miért?

- Kedvenc filmed/sorozatod?

- Mit próbálnál ki szívesen?

- Van háziállatod?

- Horoszkópod?

- Ha tehetnéd, kivel cserélnél szerepet egy napra?

- Milyen könyvet olvastál el utoljára?

- Kedvenc országod?

4.) 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás/visszajelölés) 

1. Etus.▲ 

2. Kirájjány

3. Aramisz

Csak őket tudom jelölni…Bocsi. De a tiédet is nagyoon szeretem ~ adru.*

Kitérő


Siess a kövivel ~adru.*.!! Szeretlek.! <3 És mindenkit kérek arra, hogy nézzetek be az oldalára.! http://azalomelkezdodik.blogspot.hu/

10. fejezet ~ Az új otthon

Már korán felkeltem, ugyanis nem tudtam aludni. Mégy egy jó darabig feküdtem az ágyban, míg végre meg nem elégeltem a semmittevést. Úgy döntöttem, hogy már most el kezdek pakolni.

Lassan kikecmeregtem a mosdóba, majd magamra rántottam egy keki  színű rövid nacit meg egy barna izompólót és megindultam a szekrény felé. Kinyitottam a szekrényt és…még soha nem tűnt ilyen soknak a cuccom. De muszáj volt elkezdeni a rakodást.

Kb. 2 órán keresztül rakosgattam a cuccaimat a bőröndökbe. De miután végeztem elégedetten néztem végig az üres polcokon. Azonban még hátravoltak a „kacatjaim”. Azokat, amelyekre mindenképpen szükségem van, azokat eltettem, a többit meg ott hagytam a helyén. Mindezek után levágtáztam a konyhába, hiszen már fél 9 fele járt az idő.

- Szia Kincsem! – köszöntött anyu, mikor leértem a lépcsőn. – Hogy aludtál?

- Szia! Jól. – válaszoltam. – Gyorsan be kell dobnom valamit, mert mindjárt itt lesz Harry.

És lássanak csodát! Épp, mikor kimondtam, hogy „Harry”, abban a pillanatban csengettek. Nem is kell mondanom, hogy ki volt az.

- Szia Édesem! – ölelt meg Hazza.

- Szia Harry! – nyomtam egy puszit arcára.

- Készen vagy?

- Persze. Éppen most akartam nekiállni a reggelinek.

- Ja. Jól van. Akkor, ha megmutatod a szobádat, én lehozom a cuccaidat, te pedig eszel addig.

- Köszi. – mosolyogtam rá szélesen.

Megmutattam neki, merre találja a szobámat, majd nekiálltam kajálni.

Hirtelen lábdobogást hallottam fentről. Fejemet a hang irányába fordítottam és megláttam Heathert.

- Jó reggelt mindenkinek. Ez meg ki? – mutatott rá az éppen mellette elhaladó Harryre.

- Ő a barátom! – nevettem.

- Ja…tényleg! – csapta magát homlokon. – Emlékszem rá. De miért kifelé a bőröndjeidet.

- Mert éppen most készülök elköltözni.

- Micsoda?? – sikítozott. – Elköltözöl??

- Igen! Jól hallottad nővérkém! – nevettem ismét.

- Hogy-hogy én nem tudtam erről?

- Túl sokáig voltál buliban! Ugyanis tegnap beszéltük meg anyával a dolgokat.

- Ez igaz? – nézett most már szeretett édesanyánkra.

- Igen! De ez most miért olyan nagy dolog? – kérdezte.

- Hát…hát csak azért! Még nem is ismerem a barátodat! – fordult felém. – Hogy hívják??

Éppen ekkor lépett be Harry is az ajtón.

- Szia! Harry vagyok. – nyújtotta kezét Heather felé.

- Örvendek! Én Heather vagyok. – mosolyodott el.

- Na ezzel is meg volnánk. Indulni kéne, nem? – kérdeztem egy sokat mondó pillantás mellett Harrytől.

- De! A fiúk már nagyon várnak.

- Milyen fiúk? – kérdezte nővérem.

- Csak a haverok! – mondta Harry.

Kikísértek minket a kapuig. Hosszasan búcsúzkodtunk. Anyu még pityergett is egy kicsit. Majd beszálltunk a kocsiba és elhajtottunk.

Mikor beléptem újdonsült otthonomba, egyszeriben üvöltözés és lábdobogás hangzott fel. Elsőnek Louis ért el hozzám. Hirtelen felkapott és megforgatott. Majd a többiekkel együtt a magasba dobtak. Közben azt kiabálták, hogy:

- Éljen az új lakótárs!

Én meg csak nevettem. Nagyon aranyos volt tőlük ez az egész.

Miután véglegesen letettek a földre, Harry megfogta a kezemet és felvitt az emeletre. Megmutatta a szobáját.

Elkezdtek bennem kavarogni az emlékek. Hiszen jártam már itt ezelőtt is. Amikor felelsz vagy merszeztünk és fel kellett jönnünk Hazzával egy fél órára.  Milyen távolinak tűnik ez az élmény…

- Ide pakolhatod a cuccaidat. – mondta Harry, felébresztve engem ezzel merengésemből.

- Oké, köszi! – válaszoltam, mire ő egy apró csókocskát lehelt ajkaimra.

Hosszasan pakolásztam. Először azt hittem rengeteg cuccom be se fér majd a szekrénybe. De egy külön gardróbot is kaptam, úgy hogy simán be tudtam pakolni mindent.

A „cuccaim elhelyezése” után lesétáltam a fiúkhoz.

- Olyan jó, hogy itt vagy! – ujjongott Louis.

- Igen! Isteni kajákat tudsz főzni! – szólalt meg Niall is.

- Köszi! – nevettem el magamat.

Zayn és Liam is borzasztóan örültek.

- Mi lenne, ha bulit tartanánk Sara tiszteletére. – adott hangot Li a gondolatának.

- Jaj, ugyan! Ezért igazán nem kell. – mondtam.

- De! Ez jó ötlet! – helyeselt Zayn is.

- Na jó! Rendben. – adtam be derekamat.

- Oké, de legyen valami kaja is! – kacsintott az ír fiú.

Már nagyon vártam, hogy elújságolhassam Marynek a nagy hírt. Este alkalmam nyílt rá.

- Mary, Mary, Mary, Mary! – szaladtam elé a kapuba.

-  Szia Sara! – ölelt meg. – Ilyen korán itt voltál??

- Igen, mert…Képzeld Harry megkért, hogy költözzek hozzá és most itt lakom! – ujjongtam.

- Neeeeeee! – Mary teljesen ledöbbent. – Ez most komoly??

- Persze! És nekem adnak most egy bulit egy „ Jó, hogy ideköltöztél! ” felirat alatt. – nevettem.

- De jóó! – nevetett Mary is.

- De inkább menjünk be. – azzal kézen fogva beugráltunk a házba.

Üvöltött a zene. Vadul buliztunk. Ha anyu ezt tudná…. E fiúk elhatározták, hogy mindegyikük fog velem táncolni. Egy amolyan beavatás kedvéért.

Harryvel táncoltam legelőször. Olyan aranyos volt, ahogy rázta azt a kis fürtös fejét.

Majd Niall is felkért egy táncra. Eszméletlen volt amit művelt. Nagyon cuki volt.

Louis követte őt a sorban. Ő most is hozta a formáját. A rock zene ellenére keringőzni kezdett velem. Én meg majdnem megszakadtam a röhögésben.

Zaynnel nem sokáig táncoltam. Nem akarta, hogy esetleg Mary féltékeny legyen. Szerintem biztos nem lett volna az.

Aztán….Liam jött. Ő végig a szemeimbe nézett és valami furcsa érzés lett bennem úrrá. Nagyon furcsa. Olyan jó volt vele táncolni.

* Liam szemszöge *

Éreztem azt az édes illatát. Felbecsülhetetlen volt az élmény.

Láttam rajta, hogy furcsa érzések kavarognak benne. Arra gondoltam, hogy talán…érez valamit irántam. Ez nagyon jól esett, de… Tudtam, hogy ő az egyik legjobb barátom barátnője és azt nem tehettem meg volna Harryvel, hogy elveszem tőle Sarat.

Inkább szóltam a szőke szépségnek, hogy kimegyek a konyhába egy kicsit, mert szomjas vagyok. Minél távolabb akartam lenni tőle.

* Sara szemszöge *

Miután Liam kiment azonnal a fürdő felé vettem az irányt. Fel kellett, hogy frissítsem magamat! Még mindig bennem volt az a fura érzés. Nem tudtam szabadulni tőle.

A fürdőben jó alaposan megmostam arcomat. Ennek hatására a sminkem elmosódott.

Remek! Most csinálhatom meg újra.

- Jól vagy Sara? – hallottam Harry hangját.

- Persze! – nevettem. – Csak megmostam az arcomat és lejött a sminkem. Úgy hogy inkább most ne gyere be, mert megijednél!

- Okés! De siess, már most hiányzol! – nevetett. – Szeretlek!

Ennek a szónak a hatására egyszerre elszállt a fura érzésem.

- Én is! – válaszoltam. – Örökké!