Sara's love story *-*

10. fejezet ~ Az új otthon

Már korán felkeltem, ugyanis nem tudtam aludni. Mégy egy jó darabig feküdtem az ágyban, míg végre meg nem elégeltem a semmittevést. Úgy döntöttem, hogy már most el kezdek pakolni.

Lassan kikecmeregtem a mosdóba, majd magamra rántottam egy keki  színű rövid nacit meg egy barna izompólót és megindultam a szekrény felé. Kinyitottam a szekrényt és…még soha nem tűnt ilyen soknak a cuccom. De muszáj volt elkezdeni a rakodást.

Kb. 2 órán keresztül rakosgattam a cuccaimat a bőröndökbe. De miután végeztem elégedetten néztem végig az üres polcokon. Azonban még hátravoltak a „kacatjaim”. Azokat, amelyekre mindenképpen szükségem van, azokat eltettem, a többit meg ott hagytam a helyén. Mindezek után levágtáztam a konyhába, hiszen már fél 9 fele járt az idő.

- Szia Kincsem! – köszöntött anyu, mikor leértem a lépcsőn. – Hogy aludtál?

- Szia! Jól. – válaszoltam. – Gyorsan be kell dobnom valamit, mert mindjárt itt lesz Harry.

És lássanak csodát! Épp, mikor kimondtam, hogy „Harry”, abban a pillanatban csengettek. Nem is kell mondanom, hogy ki volt az.

- Szia Édesem! – ölelt meg Hazza.

- Szia Harry! – nyomtam egy puszit arcára.

- Készen vagy?

- Persze. Éppen most akartam nekiállni a reggelinek.

- Ja. Jól van. Akkor, ha megmutatod a szobádat, én lehozom a cuccaidat, te pedig eszel addig.

- Köszi. – mosolyogtam rá szélesen.

Megmutattam neki, merre találja a szobámat, majd nekiálltam kajálni.

Hirtelen lábdobogást hallottam fentről. Fejemet a hang irányába fordítottam és megláttam Heathert.

- Jó reggelt mindenkinek. Ez meg ki? – mutatott rá az éppen mellette elhaladó Harryre.

- Ő a barátom! – nevettem.

- Ja…tényleg! – csapta magát homlokon. – Emlékszem rá. De miért kifelé a bőröndjeidet.

- Mert éppen most készülök elköltözni.

- Micsoda?? – sikítozott. – Elköltözöl??

- Igen! Jól hallottad nővérkém! – nevettem ismét.

- Hogy-hogy én nem tudtam erről?

- Túl sokáig voltál buliban! Ugyanis tegnap beszéltük meg anyával a dolgokat.

- Ez igaz? – nézett most már szeretett édesanyánkra.

- Igen! De ez most miért olyan nagy dolog? – kérdezte.

- Hát…hát csak azért! Még nem is ismerem a barátodat! – fordult felém. – Hogy hívják??

Éppen ekkor lépett be Harry is az ajtón.

- Szia! Harry vagyok. – nyújtotta kezét Heather felé.

- Örvendek! Én Heather vagyok. – mosolyodott el.

- Na ezzel is meg volnánk. Indulni kéne, nem? – kérdeztem egy sokat mondó pillantás mellett Harrytől.

- De! A fiúk már nagyon várnak.

- Milyen fiúk? – kérdezte nővérem.

- Csak a haverok! – mondta Harry.

Kikísértek minket a kapuig. Hosszasan búcsúzkodtunk. Anyu még pityergett is egy kicsit. Majd beszálltunk a kocsiba és elhajtottunk.

Mikor beléptem újdonsült otthonomba, egyszeriben üvöltözés és lábdobogás hangzott fel. Elsőnek Louis ért el hozzám. Hirtelen felkapott és megforgatott. Majd a többiekkel együtt a magasba dobtak. Közben azt kiabálták, hogy:

- Éljen az új lakótárs!

Én meg csak nevettem. Nagyon aranyos volt tőlük ez az egész.

Miután véglegesen letettek a földre, Harry megfogta a kezemet és felvitt az emeletre. Megmutatta a szobáját.

Elkezdtek bennem kavarogni az emlékek. Hiszen jártam már itt ezelőtt is. Amikor felelsz vagy merszeztünk és fel kellett jönnünk Hazzával egy fél órára.  Milyen távolinak tűnik ez az élmény…

- Ide pakolhatod a cuccaidat. – mondta Harry, felébresztve engem ezzel merengésemből.

- Oké, köszi! – válaszoltam, mire ő egy apró csókocskát lehelt ajkaimra.

Hosszasan pakolásztam. Először azt hittem rengeteg cuccom be se fér majd a szekrénybe. De egy külön gardróbot is kaptam, úgy hogy simán be tudtam pakolni mindent.

A „cuccaim elhelyezése” után lesétáltam a fiúkhoz.

- Olyan jó, hogy itt vagy! – ujjongott Louis.

- Igen! Isteni kajákat tudsz főzni! – szólalt meg Niall is.

- Köszi! – nevettem el magamat.

Zayn és Liam is borzasztóan örültek.

- Mi lenne, ha bulit tartanánk Sara tiszteletére. – adott hangot Li a gondolatának.

- Jaj, ugyan! Ezért igazán nem kell. – mondtam.

- De! Ez jó ötlet! – helyeselt Zayn is.

- Na jó! Rendben. – adtam be derekamat.

- Oké, de legyen valami kaja is! – kacsintott az ír fiú.

Már nagyon vártam, hogy elújságolhassam Marynek a nagy hírt. Este alkalmam nyílt rá.

- Mary, Mary, Mary, Mary! – szaladtam elé a kapuba.

-  Szia Sara! – ölelt meg. – Ilyen korán itt voltál??

- Igen, mert…Képzeld Harry megkért, hogy költözzek hozzá és most itt lakom! – ujjongtam.

- Neeeeeee! – Mary teljesen ledöbbent. – Ez most komoly??

- Persze! És nekem adnak most egy bulit egy „ Jó, hogy ideköltöztél! ” felirat alatt. – nevettem.

- De jóó! – nevetett Mary is.

- De inkább menjünk be. – azzal kézen fogva beugráltunk a házba.

Üvöltött a zene. Vadul buliztunk. Ha anyu ezt tudná…. E fiúk elhatározták, hogy mindegyikük fog velem táncolni. Egy amolyan beavatás kedvéért.

Harryvel táncoltam legelőször. Olyan aranyos volt, ahogy rázta azt a kis fürtös fejét.

Majd Niall is felkért egy táncra. Eszméletlen volt amit művelt. Nagyon cuki volt.

Louis követte őt a sorban. Ő most is hozta a formáját. A rock zene ellenére keringőzni kezdett velem. Én meg majdnem megszakadtam a röhögésben.

Zaynnel nem sokáig táncoltam. Nem akarta, hogy esetleg Mary féltékeny legyen. Szerintem biztos nem lett volna az.

Aztán….Liam jött. Ő végig a szemeimbe nézett és valami furcsa érzés lett bennem úrrá. Nagyon furcsa. Olyan jó volt vele táncolni.

* Liam szemszöge *

Éreztem azt az édes illatát. Felbecsülhetetlen volt az élmény.

Láttam rajta, hogy furcsa érzések kavarognak benne. Arra gondoltam, hogy talán…érez valamit irántam. Ez nagyon jól esett, de… Tudtam, hogy ő az egyik legjobb barátom barátnője és azt nem tehettem meg volna Harryvel, hogy elveszem tőle Sarat.

Inkább szóltam a szőke szépségnek, hogy kimegyek a konyhába egy kicsit, mert szomjas vagyok. Minél távolabb akartam lenni tőle.

* Sara szemszöge *

Miután Liam kiment azonnal a fürdő felé vettem az irányt. Fel kellett, hogy frissítsem magamat! Még mindig bennem volt az a fura érzés. Nem tudtam szabadulni tőle.

A fürdőben jó alaposan megmostam arcomat. Ennek hatására a sminkem elmosódott.

Remek! Most csinálhatom meg újra.

- Jól vagy Sara? – hallottam Harry hangját.

- Persze! – nevettem. – Csak megmostam az arcomat és lejött a sminkem. Úgy hogy inkább most ne gyere be, mert megijednél!

- Okés! De siess, már most hiányzol! – nevetett. – Szeretlek!

Ennek a szónak a hatására egyszerre elszállt a fura érzésem.

- Én is! – válaszoltam. – Örökké!