Sara's love story *-*

11. fejezet ~ Szülinap

Reggel igen kómás fejjel léptem ki az ajtón. Irtó fáradt voltam, a tegnapi buli miatt. A fiúk hajnali 4 – ig tomboltak. Én viszont már előbb elvonultam. Hamar el is aludtam.

Mikor leértem a konyhába, meglepődve láttam, hogy mindenki fent van, pedig még csak 11 óra volt. Akkor nem alhattak sokat. Közelebb mentem, hogy megnézem mit csinálnak. Valami komoly dologról beszéltek, de nem értettem pontosan, hogy miről.

Egyszer csak Louis emelte fel a fejét és észrevette, hogy ott állok. Azonnal intett a fiúknak, hogy hagyják abba a beszélgetést. Mindenki rá nézett. Ő csak biccentett felém. Ekkor már rám szegeződtek a szem párak.

- Sziasztok! – köszöntem nekik megilletődve.

- Jó Reggelt Kicsim! – jött oda hozzám Harry. – Nem vettük észre, hogy itt vagy.

- Jaa, most jöttem csak le.

- Nem vagy éhes?

- De igen. Azért is jöttem le.

- Akkor menjél vissza a szobánkba. Van egy kis meglepetésem. – azzal elkezdett tolni fel a lépcsőn.

Mit tehettem volna, visszasétáltam a szobába. Leültem az ágyra és vártam, hogy mi fog történni. Nemsokára lépéseket hallottam a folyosó felől. Nyitódott az ajtóm. Kíváncsian fordultam a mozgás irányába. Harry dugta be fejét a kis résen.

- Üljél fel és dőlj neki a támlának. – mondta sejtelmesen.

Úgy tettem, ahogyan mondta. Ezután Hazza bejött a kezében egy tálcával és rajta sok finomsággal és egy csésze forró teával.

- Oh, köszönöm! – mosolyogtam. – Igazán nem kellett volna.

- Nincs mit. Ez csak egy kis semmiség. – tette le elém a rengeteg ételt, majd arcomhoz hajolt és egy csókot nyomott ajkaimra.

Hirtelen a többiek is megjelentek az ajtóban.

- Tetszik az én külön ajándékom? – kérdezte Louis.

- Külön ajándék…. – néztem rá a tálcára. Szinte azonnal észrevettem a sok péksütemény között árválkodó répát.

- Jaaj, de aranyos vagy! Köszönööm! – nyújtottam felé kezemet. Ő odajött és szorosan megöleltem.

- Héé, nekünk nem jár ölelés?? – kérdezte felháborodottan Niall és Zayn. – A mi ötletünk volt, hogy ágyba legyen hozva a reggelid!! Harryé csak a kivitelezés volt.

- Jaj, gyertek ide ti is! – nevettem. Őket is jól megölelgettem.

Közben Liam szótlanul állt az ajtóban.

- Gyere ide te is! Ne maradj ki az ölelés-osztásból! – mondtam még mindig nevetve. Egy apró mosollyal odalépett az ágyamhoz és a karjaimba zártam.

Kissé zavartan lépett el tőlem. Nem tudtam mire vélni ezt a viselkedést.

Izgatottan vágtázott be hozzánk Mary. Egy nagy szatyrot hozott magával.

- Boldog, Boldog, Boldog Szülinapoot Sara!! – ugrott nyakba.

- Köszönööm! – nevettem.

Beviharzott a nappaliba és kiáltott a fiúknak. Amikor ők leértek intett egyet a fejével. Mindenki megindult a konyha felé, csak Zayn nem. Ő ott állt Maryvel szemben és lassan összeértették ajkukat. Egyre hevesebben csókolóztak. Aranyosak voltak. Miután elváltak egymástól Mary odajött hozzám és a karomnál fogva odarángatott az asztalhoz. Leültetett és rám parancsolt, hogy várjak. Ezután hamarosan előbukkantak a fiúk és egy hatalmas tortát tartottak a kezükben. Bejövetel közben a Happy Birthday – t énekelték.

- Úr Isten! – nevettem. – Igazán nem kellett volna.

- Boldog Szülinapot Kicsiim! – ölelt át Harry, majd megcsókolt.

- Köszönöm! – suttogtam, majd egy apró puszit nyomtam ajkaira.

Ezután mindenki odajött és elköszöntött. Utoljára Liam jött oda hozzám.

- Legyen még sok ilyen boldog szülinapod! – mondta.

- Okés. Igyekszem úgy alakítani a sorsot! – mosolyogtam, majd szorosan magamhoz szorítottam.

Miután Li távolodni kezdett egyre jobban megint előtört bennem az a fura érzés.

- Boldogoot Te 18 éves! – kabált Mary.

- Köcikee! – nevettem. Mary is körbefonta körülöttem a kezét.

- Valami baj van? – kérdezte.

- Nem, dehogy! Semmi baj. De miért kérded?

- Csak az előbb olyan fura fejet vágtál.

- Semmi, semmi…csak egy kicsit…fájt a hasam.

- Akkor nincs nagy gond. – mosolyodott el. – Tessék! Ez az ajándékod. – nyomott kezembe egy piros pappírral bekötözött csomagot.

- Jaj, hát ezt aztán már tényleg nem kellett volna.

Mikor megfosztottam az ajándékot a csomagolópapírtól egy női Superman póló tárult szemem elé.

- Ez tök jó! – röhögtem.

A fiúknak is elnyerhette a tetszését, mert ők is elkezdtek vigyorogni meg röhögni.

Később átmentük anyuékhoz is. Kivételesen, most itt volt a bátyám is. Már olyan régen nem láttam. Ugyanis ő a barátnőjével elköltözött Amerikába. A pakolásnál is csak azért volt ott, mert segíteni kellett.

- Szia bátyus! – ugrottam boldogan nyakába, amikor megláttam. Azt még nem is mondtam, hogy Jamessal igen szoros a kapcsolatunk. Mindig is felnéztem rá.

- Sara! De jó, hogy látlak! – ölelt át.

- Hát te? Hogy-hogy itthon vagy? – kérdeztem tőle.

- Mert gondoltam el kell jönnöm a kedvenc húgom szülinapjára. – a kedvenc szót suttogva mondta, ne hogy Heather meghallja.

Csak mosolyogtam. Ezek után beinvitáltam a fiúkat a nappaliba és bemutattam őket a többieknek. Heather majdnem összeesett, amikor megtudta, hogy a híres One Direction van a házunkban. Odáig volt. Egész idő alatt izgett-mozgott, fészkalódott. Kedveskedéssel próbálta magára felhívni a figyelmet. És miért? Mert Louisnak akart tetszeni. Egy kicsit már feltűnően produkálta magát, ezért kénytelen voltam leállítani.

Anyuék is készítettek nekem tortát. Irtó finom volt, úgy mint a másik. Jamestől kaptam egy nagy One Direction képet. Nevetve mutattam meg a fiúknak, akiknek szintén tetszett az ajándék. Anyától és Heathertől egy iPhone 10-et kaptam. Nagyon örültem mindkét ajándéknak.

Este nem tudtam elaludni. Csak forgolódtam az ágyban. Később úgy döntöttem inkább lemegyek és nézek valami filmet, nehogy felébresszem Harryt.

Belesüppedtem a kanapéba, majd bekapcsoltam a tévét. Mindenhol hülye horrorok mentek. Továbbkapcsoltam egy zenecsatornára. Éppen jó szám ment, úgyhogy nem nyomtam el.

Egyszer csak lépteket hallok a lépcső felől. Fejemet a hang irányába fordítottam és akkor megláttam…

* Liam szemszöge *

- Sara! Hogy-hogy még fent vagy?? Hiszen 1:23 van. – kérdeztem a televízió előtt ülő lánytól.

- Á…Liam! – mosolyodott el. – Már ennyi idő van?

- Igen. Miért nem aludsz még?

- Csak nem tudtam aludni és inkább lejöttem. Nem akartam felkelteni Harryt.

- Jaj…te lány! – nevettem.

- És te? Miért nem alukálsz? – artikulált.

- Nekem sem jött álom a szememre.

- Értem. Nem ülsz ide? – mutatott maga mellé.

- Ha szeretnéd. – mosolyodott el. – Előtte hozok magamnak valami innivalót. Nem iszol te is?

- De…ha lehet kérni teát. Hoznál nekem?

- Persze.

Kimentem a konyhába és csináltam mindegyikünknek egy csésze forró teát. Mikor visszamentem Sara éppen kikapcsolta a TV-t.

- Nem ment semmi érdekes. – szólalt meg. Odamentem és átnyújtottam neki a bögrét. – Köszönöm.

- Nincs mit. – mosolyogtam rá.

Leültem mellé és elkezdtünk beszélgetni teljesen értelmetlen dolgokról. Hirtelen ásított egy nagyot.

- Álmos vagy?

- Igen…most már kezdek fáradni. Eldőlhetek itt? Nem zavarom most már Harryt, had aludjon.

- Okés. Akkor én felkelek és… - kezdtem a mondatot, de ő közbevágott.

- Ne menj el! Légyszi! Nem szeretek egyedül lenni.

- Öhmm..hát…ha ezt szeretnéd. – jöttem zavarba.

- Nem baj ugye?

- Nem, dehogy! Ne hozzak neked egy plédet? – kérdeztem.

- Nem kell, így is melegem van.

- Jól van.

Elhelyezkedtünk a kanapén. Kicsit kellemetlen volt, de megérte.

- Jó éjt Li! – mondta nekem egy apró mosollyal a száján, majd nyomott egy puszit arcomra.

- Jó éjt Hercegnő! – nevettem és én is adtam neki egy puszit.

Ráhajtotta fejét mellkasomra és szinte azonnal elaludt.

Én még sokáig nem aludtam, mert egyszerűen képtelen voltam rá. Hiszen Sara feküdt mellettem. Csak néztem, ahogy békésen szuszog a szívem fölött. Mérhetetlen boldogság öntött el. Éreztem illatát is, ami olyan bódító volt. Egyszerre, mintha megszűnt volna körülöttünk a világ. Csak mi voltunk ott és senki más.