Sziasztok! Meghoztam az új részt!! :)) Tudom...tudom...jó hosszú idő után...De akkor is itt van! ;) Olvassátok, komizzatok (ha lenne 10, akkor már örülnék), iratkozzatok.! ;) Hope you like it.! *.* Pusszancs: Csak Egy Lány.xx

21. fejezet ~ Végre egy boldog nap!

- Liam! – suttogtam, amikor elengedett, majd könnyes szemekkel ismét magamhoz rántottam. – Liam!!

Úgy szorítottam, mint aki nem akarja a kincsét elengedni. Hihetetlenül felszabadító érzés volt, hogy végre újra láthattam.

- Istenem de jó látni téged! – törölte le a szemét Li, amikor már elengedtem.

- El sem hiszem, hogy itt vagy! – mosolyogtam, majd két zsebkendőt vettem elő. Az egyiket odanyújtottam barátomnak, a másikat én vettem használatba. – Gyere be! Ne itt ácsorogj!

Kitártam előtte az ajtót. Belépett az előszobába és megállt.

- Naa…menjél nyugodtan! – nevettem rá, majd unszolásképpen megböktem a hátát.

- Jól van! – mosolygott rám.

Bevezettem a nappaliba.

- Anyu, Liam eljött meglátogatni engem. – mutattam a fiúra.

- Jó napot! – köszöntötte szüleimet a fiú.

Anyu furcsa tekintetet intézett felém. Erre én egy „Semmi baj, ő nem Harry!” fejet vágva válaszoltam neki.

- Szia! – mosolygott rá anya. – Megkínálhatlak valamivel téged?

- Köszönöm, egy pohár víz jól esne. – mondta.

- Máris hozom! – azzal kisietett a szobából.

- Apu! Ő itt Liam Payne, a legjobb barátom. – mutattam be Li-t.

- Szervusz fiam! – nyújtotta a kezét apa Liam felé. – Jim Prewitt vagyok.

- Örülök, hogy megismerhetem Uram! –megrázta apa kezét.

Mikor anyu visszaért odaadta a poharat Liamnek, majd apuval együtt kimentek az udvarra megbeszélni még néhány fontos dolgot.

- Sara! – fordult oda hozzám. – Nincs kedved eljönni velem a Starbucksba?

- De, szívesen elmegyek. Mostanában úgy is alig mozdultam ki. Csak felkapok magamra valami emberibb ruhát. – nevettem.

- Rendben, kint megvárlak.

Gyorsan felszaladtam a lépcsőn és felhúztam egy rövid farmernacit, egy virágos toppot és egy sarut. Fejemre biggyesztetem a napszemüvegemet és siettem is le.

- Majd jövök! – kiáltottam oda anyuéknak, majd kiléptem az utcára.

 Beszálltunk a kocsiba és elindultunk.

A Starbucksban a leghátsó sarokba ültünk, hogy minél kevesebb ember vegyen észre minket. Mindketten feltettük a napszemüvegünket, Liam még egy sapkát is használt az álcázáshoz.

- Mit kérsz? – nézett rám nagy barna szemeivel.

- Egy epres frappuccinot. – pásztáztam végig szememmel az ajánlatokat.

Éppen odalépett hozzánk egy pincérnő.

- Helló! Köszöntelek titeket a Starbucksban! Mit hozhatok?

- Egy epres és egy caramellás frappuccinot.

- Rendben. Mindjárt hozom! – azzal el is sietett.

- Szóval Sara… - fordult ismét hozzám Liam. – Mi történt veled az elmúlt fél év alatt?

- Ááá…semmi…

Miközben elmeséltem neki, hogyan teltek a mindennapjaim, kihozták az innivalónkat. Szürcsölni kezdtem, mire Liamből kitört a nevetés.

- Egyébként veled mi újság van? – kérdeztem már én is kuncogva.

- Hát Haleyvel együtt voltunk 3 hónapig, de szakítottunk.

- Miért? – csodálkoztam.

- Az elején jobb volt minden, a végére meg már teljesen ellaposodtak a dolgok. Meg egyébként is. Tudod, hogy szeretem őt, de nem úgy, mint… - itt elhallgatott.

Zavaromban ismét szürcsölni kezdtem.

- Na de mindegy! –mosolyra húzta a száját.

Volt egy kérdésem, amit mindenképpen fel akartam neki tenni, de nem mertem. Féltem, hogy elöntenének az érzések és sírva fakadnék. De még is megkérdeztem:

- És…Harryvel mi van?

Láthatólag meglepte barátomat a kérdés és először nem is tudott válaszolni. Elgondolkodott.

- Hát…ő is jól van. Éli a kis világát… - vakarta meg a nyakát.

Láttam, hogy valami nincs rendben vele. Titkol vagy legalábbis elhallgat előlem valamit.

- És a többiek? – tereltem másra a témát.

- Ők is megvannak. Niallnak új barátnője van.

- Tényleg? És aranyos.

- Igen, nagyon.

- Akkor mindenkinek egyenesben van az élete. – adtam hangot megállapításomnak.

- Mondhatjuk! – nevetett Li is.

Miután megittuk a frappuccinoinkat elmentünk sétálni a parkba. Nem gondoltam volna, hogy ennyire élvezni fogom.

Amikor beértünk a parkba egy nagy dobermann száguldott el mellettünk. 5 másodperc múlva a gazdája is megjelent, aki lélekszakadva rohant a kutyája után és közben egyfolytában kiabált, hogy: Állj! Csülök állj! Nagyon vicces volt. Liammel mind a ketten röhögő görcsöt kaptunk.

Később egy nő elesett a saját lábában, amikor elbambult. Látni kellett volna, hogyan csuklott össze a teste. Haláli volt!! Egy padról néztük, mit szerencsétlenkedik és már fetrengtünk a sok nevetéstől.

- Ó megfeledkeztem valamiről! – csapott fejére, miután befejeztük a röhögést.

- Miről? – meglepett ezzel a kijelentésével.

- Mindjárt jövök! – emelte fel mutatóujját és már szaladt is a park bejárata felé. 2-3 perc múlva már vissza is tért egy dobozzal a kezében.

- Ezt neked hoztam. – mosolygott huncutul.

- Mi ez? – kérdeztem.

- Nyisd ki és megtudod.

Oda nyújtotta felém a dobozt. Óvatosan megfogtam és leraktam az ölembe. Hirtelen megmozdult benne valami és én majdnem leejtettem a kezemből. Halk nyüszögés ütötte meg a fülemet. Kinyitottam a dobozt és egy szőrkupacot vettem észre az egyik sarokban. A beszűrődő fényre felemelte a fejét és szaglászni kezdett. Egyik ujjamat bedugtam hozzá és megböktem az orrát, mire a kutyus eldőlt és tovább szaglászott. Elkezdte harapdálni az ujjam.

- Egy kölyök  labrador. – simogatta meg a buksiját.

- Kislány? - vakargattam meg óvatosan a kutyus pocakját.

- Igen. És a tiéd! – nézett mélyen szemembe Liam.

- Nagyon szépen köszönöm. Igazán nem kellett volna! – mosolyogtam.

- Képzeld el valaki kirakta szegényt az utcára. Egyik reggel, úgy két hete, amikor kiléptem a kapunkon észrevettem, hogy valami kupac ott hever az árok szélén. Odamentem és láttam, hogy ez a kis labrador az. Elvittem orvoshoz kivizsgáltattam. Szerencsére semmi baja nem lett.

- Kíváncsi vagyok anyuék mit fognak hozzá szólni, hogy egy kutyus is velünk fog élni… - vigyorogtam.

- Tényleg…Nem azt mondtad, hogy apukádék elválltak?

- De igen, csak most apu visszajött anyuhoz, mert még mindig szeretik egymást.

- Ez jó hír!

- Sokkal jobb, hogy most már apu is itt van velünk. – mosolyogtam.

- Anyuu!! – rontottam be a házunkba kezemben a dobozzal. Liam sietve jött utánam.

- Mi az kincsem? – jött ki a konyhából anyám, miközben egy tányért törölgetett.

- Nézd mit kaptam Liamtől! – raktam le az asztalra a pakkomat és kibontottam.

Kiemeltem belőle a kiskutyusom.

- Hát nem aranyos?? – gügyögtem.

- Jaj… - anyumnak elakadt a lélegzete, aztán Liamre nézett.

Már azt hittem mindjárt kiparancsolja innen a kutyust, amikor:

- Hát ez nagyon aranyos. Milyen fajta?

- Labrador. Ugye megtarthatom? – néztem anyura bociszemekkel.

- Persze, ha apádnak sincs ellenvetése.

- Okés…Várj! Ezek szerint apu is itt fog lakni?? – sikogattam.

- Nagyon úgy tűnik! – mosolygott anyu.

- De szuper! – nevettem tiszta szívből ma már sokadjára.

- Apu! – szaladtam oda hozzá. Éppen Tv-t nézett.

- Tessék Bogaram! – fordult felém.

- Nézd! – mutattam oda neki a kutyust. – Megtarthatom, ugye?

- Persze Kislányom! Miért ne? – mosolygott.

- Felmegyek és csinálok neki valami helyet, amíg nem kap rendes kis lakhelyet. – mondtam anyunak. – Nem baj, ha Liam is feljön?

- Dehogy is! Menjetek csak!

Még mielőtt felmentünk kivettem a hűtőből egy doboz tejet, majd intettem Liamnek, hogy jöjjön utánam.

A szobámban lehuppantunk a földre és benyomtam a Tv-t. Kerestem egy pólót, amit már nem használok és leterítettem a doboz aljára. Egy kis tálba öntöttem tejet.

- Sara! – szólalt meg Liam.

- Igen? – fordultam felé kedvesen.

- Még nem adtál nevet a kutyádnak.

- Igaz…Mi is legyen a neve? – morfondíroztam.

- Legyen Gyere ide! A neve! – viccelődött.

- Ne máár… - fogtam a hasam nevetés közben. – Én már tudom mi lesz a neve.

- Mi? – kíváncsiskodott Li.

- Lena Payne. Utánad! – mosolyogtam, majd mélyen barna íriszeibe néztem. – És így legalább a monogramotok is megegyezik.

- Te vagy a legjobb! – mosolygott ő is, majd megölelt és egy puszit nyomott fejem búbjára.

Hirtelen valami érdekeset hallottam. Egy új műsor ment a kedvenc csatornámon. Felhangosítottam, mivel egy ismerős nevet mondtak be: Harryról volt szó.

A következő mondatokból csak két dolog érdekelt engem: Harry Styles új barátnője Taylor Swift……..Úgy látszik a fiatal énekes hamar túllépett előző barátnőjén, Sara Prewitten.

A döbbenettől alig bírtam megszólalni. Lassan bepárásodott a szemem.

Hát ezt nem akarta elmondani Liam! – ugrott be hirtelen.

Ránéztem barátomra. Láttam mennyire szomorú volt ő is. Mikor meglátta, hogy majdnem sírok, odajött hozzám és szorosan átölelt. Fájdalmasan belekapaszkodtam és éreztem, hogy lecsordul az első könnycsepp az arcomon.

Itt van Saraval a kis Lena :)) :