Sziasztok! :)

Iszonyat régen hoztam részt, amiért elnézéseteket is szeretném kérni! Remélem azért még vagytok páran, akik olvassátok a blogomat! :) Iratkozzatok, komizzatok ( 10-12-nek örülnék), pipáljatok minél többen! :)) Puszil titeket: Csak Egy Lány.xx <33:)

22. fejezet ~ A jég megtörik…

Ma reggel könnyebben keltem, mint ahogy azt reméltem. Fél 10 fele járhatott az idő, amikor egy éles „prüsszögés” szemeim kinyitására ösztönzött. Az elém táruló látvány nevetésre késztetett; Lena, a kiskutyám a virágom mellett állt és vastagon virágpor borította a szőrét. Ismételten tüsszentett egyet, mire felkaptam és a mosdóban megtörölgettem az arcát, ezáltal megszabadítottam a sok portól.

Tegnap este Liam velem maradt, amíg el nem aludtam…Hát igen, ezek után a sírás elkerülhetetlen volt! Li együttérzően magához szorított minden egyes „rohamomnál”. Jó, nem nevezném ezt olyan igazi, komoly rohamnak. Sírógörcs és hiszti vegyült benne… Még mindig nem sikerült volna elengednem Harryt? Nem tudom. Pusztán a gondolat, hogy másik barátnője van, kikészített. De ez van, nem tudok vele mit csinálni. Próbálom kezelni, kordában tartani a bennem felgyülemlett heves érzelmeket.

Igencsak fura volt, hogy az elmúlt hónapokhoz képest nagyon könnyedén álltam neki a napnak. Valahogy nem izgatott a Harrys story. Sőt! Hiába jutott eszembe óránként legalább kétszer, nem volt rám hatással. A mély, nyomasztó, görcsös szorongást valami más váltotta fel. Valami új, szabad, könnyű érzés… Hihetetlenül jól voltam!

- Jó reggelt Anyu! Apu! – nyomtam mindegyikőjük arcára egy puszit. – Ugye gofrit csináltatok?

- Kicsim, Szia! – követett szemével anyu döbbenten. Szerintem Ő sem ezt várta a mai reggeltől. – Igen…azt csináltunk…

- Jaj, szuper! – mosolyogtam, majd egy jó adag mogyorókrémet és lekvárt vettem elő a frigóból. Leültem az asztalhoz és magam elé húztam a gofrikkal megpakolt tányérat.

- Örülök, hogy ilyen vidám vagy Bogaram! – nézett fel újságjából apukám is.

- Hát őszintén és is! – hadartam teli szájjal, ami eléggé muris látványt nyújthatott, mert mindkét szülőmből kitört a nevetés.

Miután jóízűen elfogyasztottam a reggelimet felsiettem a szobámba és a telefonom után nyúltam. Behoztam a névjegyzéket és megnyomtam Liam neve mellett a zöld színű kis gombot. Pár másodperc múlva kicsöngött és a harmadik után fel is vette a telefont.

- Szia! – hallottam meg Li hangját. – Na hogy vagy??

- Szia! Istenien… már régóta nem voltam ilyen jól! – meséltem boldogan.

- Tényleg? – hallatszott Liam hangján a döbbenet és a megkönnyebbülés egyszerre.

- Igen, én is csodálkozom.

- Nahát, ez jó hír!

- Liam?

- Tessék!

- Nincs kedved valahova elmenni délután? Itthon csak unatkoznék.

- Hát… De! Persze! – lelkesedett.

- Akkor döntsük el, mit csinálunk, hova megyünk!

- Öhm… azt számold úgy, hogy kb. 2 órától 9-10-ig nem leszel otthon.

- Mit csinálunk addig? – adtam hangot csodálkozásomnak.

- Hát 8-ig szervezünk valami programot, utána van egy meglepetésem.

- Mi? Micsoda?? Még egy meglepetés? – néztem kiskutyusomra, aki éppen a farkát kergette.

- Igen. Na de most ne ezzel foglalkozz, hanem azzal, hogy mit csináljunk.

- Oké… - egyeztem bele nehezen. – Akkor én kitalálom a helyszíneket és a programokat és felhívlak, hogy mikor találkozzunk.

- Rendben. Szia!

- Szia! 

Ezek után buzgón levetettem magamat a gépem elé, anyuéknak meg bejelentettem, hogy Liammel töltöm a délutánt, aminek láthatólag örültek.

A Google keresőben beírtam, hogy London nevezetességei és vártam, mit hoz be találatnak. Hát semmi érdemlegeset, úgyhogy úgy döntöttem magam találok ki programot. Mikor összeírtam az ötleteimet napirendi pontokba szedtem azokat:

1. London Zoo – Állatkert                                          kb.2:15

2. Regent’s Park – Piknik                                           kb.3:15                                   

3. Odeon Cinema – Grown Ups 2 (Nagyfiúk 2)               4:30
4. Sétahajózás a Temzén                                                  7:15
5. Meglepetés                                                             kb.7:45-től

Amikor kész lettem büszkén tekintettem a papírosomra. Gyorsan felkaptam a telefont, hiszen már majdnem dél volt, hogy értesítsem Liamet: Jöjjön a házunk elé 1:45-re, legkésőbb 1:55-re.

Már 1:40-kor az ajtó előtt toporogtam izgalmamban.

- Sara, még legkevesebb 5 perc van az indulásig! – nevetett anyu, mikor meglátott engem.

- Haha… - morogtam. – Szerinted mindent elpakoltam?

Anya a dugig megpakolt kosárra nézett.

- Biztosan jó lesz minden, ne aggódj! – mosolygott, majd egy puszit nyomott a fejemre.

- Bízom benne… - tördeltem kezeimet.

Ez után még gyorsan leellenőriztem, hogy megvan-e minden és már hallottam is az ajtó csapódást. Odasiettem az ajtóhoz és beengedtem Liamet. Ő mosolyogva felemelte a kosarat.

- Hát ebben mi van? – kérdezte kíváncsian, majd kinyitotta.

- Titok! – csaptam le gyorsan a tetejét.

Elköszöntünk, majd sietve bepakoltunk az autóba. Mikor elfoglaltam helyemet az anyósülésen Liam kérdő tekintetével találtam szemben magamat.

- Ja igen… - nevettem. – Remélem tetszeni fognak… - hajtogattam ki az összegyűrődött papírt, majd odaadtam barátomnak, aki gyorsan végigfutotta azt a szemével.

- Nagyon jó lett. – lelkesedett. – Akkor irány az állatkert!

Bekötöttük magunkat, majd nem sokkal később el is indultunk.

***

Nagyon jól teltek a programok. Liammel rengeteget nevettünk.

A London Zoo-ban sok vicces állat volt… Na meg a pénztáros, aki mindenkivel rikácsolt. Haláli volt!

A piknik is jól sikerült. Miután elfogyasztottuk a magunkkal vitt ételt elmentünk sétálni. Etettünk hattyút, frizbiztünk. De a legjobb az volt, amikor bekapcsoltunk egy zenét és táncoltunk meg énekeltünk hozzá. Az emberek megálltak és meg is bámultak minket, de nem törődtünk velük. A legtöbb ember tapsolt és velünk nevetett. Legalább az ő életükbe is vittünk egy kis színt.

A Grown Ups 2 fenomenális volt! Végigröhögtük az egészet. Amúgy is szeretem az Adam Sandler filmeket, de ez… Hát biztos sokáig emlékezni fogok rá!

A hajót majdnem lekéstük. Li rengeteg időt töltött a mozi mosdójában, mert magára öntötte a colát. Mondhatom jól kiröhögtem. Nagyon viccesen nézett ki. Sajnos így későn indultunk el, az autóban meg át is cserélte a pólóját (hogy honnan volt neki az autóban pólója azt nem tudom), de végül odaértünk éppen pont az indulásra. Gyönyörű volt, amint a naplementében megtekintettük a Big Ben-t, a London Eye-t és a London Bridge-et.

Végig gondolva a délutánt, szerinte nagyon jól sikerült minden, mindketten jól szórakoztunk.

***

Mikor kiszálltunk a hajóból Liam sejtelmesen rám nézett.
- Most akkor itt az ideje a meglepinek, nem? – mosolygott huncutul.

- Hát…azt hiszem. – mosolyogtam vissza.

- Akkor… - fogta meg a kezemet. – Kérem karoljon belém és kövessen.

Nevetve átfogtam karját és elindultunk a langyos nyári estén.

Útközben átbeszéltük a mai napot, felidéztünk néhány vicces pillanatot.

Egyszer csak megálltunk és Li rám nézett.

- Itt volnánk! Remélem nincs tériszonyod. – nevetett.

Mikor körbe pillantottam elállt a lélegzetem. A London Eye pénztára előtt ácsorogtunk. Izgalomtól csillogó szemekkel Liam nyakába ugrottam.

- Júj, ez nagyon jó! Köszönöm! – ujjongtam.

Azzal megfogtam a kezét és odaléptünk a kasszához. Miután megkaptuk a jegyeket vártuk a beszállásra. Kis idő elteltével ránk került a sor. Szerencsére, mivel már este volt, annyian nem voltak. Mikor kinyílódott előttünk az ajtó beléptünk a kabinba. Nem tudom, hogy véletlenül-e vagy Li direkt úgy szervezte, de csak ketten voltunk a fülkében. Leültem a középen található padra és el is indultunk. Hát fura érzés volt, de nagyon jó volt. Liam is helyet foglalt mellettem és rám mosolygott.

- Tetszik? – kérdezte.

- Eszméletlen! Még egyszer köszönöm! – öleltem át nyakát.

- Örülök, hogy tetszik!

Egy darabig némán ültünk és a tájat csodáltuk. Gondolom Liam nem először volt itt, de azért érdeklődően bámult ki az üvegen.

- Sara! – fordult hirtelen felém Li.

- Tessék? – lepődtem meg.

- Figyelj… Hol is kezdjem…

- Talán az elején! – javasoltam nevetve.

Zavart mosoly ült az arcra, majd folytatta.

- Szóval Sara… Ugye tudod, hogy rám mindig számíthatsz?

- Hát persze, Liam! – nem értettem mi lesz ebből.

- Tudod, valami mindig hiányzott nekem. Nem volt teljes az életem. Aztán ez alatt a fél év alatt rengeteget gondolkodtam. Végül rájöttem, hogy Te vagy az, aki hiányzott az életemből. Haleyvel is emiatt szakítottam, csak erre később döbbentem rá. Sara! Én tudom, hogy nem ez a megfelelő alkalom erre, sőt talán a legrosszabb, de szeretném, ha tudnád, hogy én tiszta szívemből szeretlek! Te vagy az, akivel el tudom képzelni a jövőmet. Igen, most itt ez a Harrys ügy is… De nem bírtam tovább ezt magamban tartani! Muszáj volt elmondanom ezt neked! Ne haragudj, hogy még jobban összekuszálom a dolgokat!

Végig komolyan figyeltem rá, majd miután befejezte, elgondolkodtam. Láttam a szemem sarkából, amint Li rám pillant, utána ismét a tájat fürkészte.

Igen! Tényleg Liam az, aki mindent megtesz értem, mindig mellettem áll, segít, támaszt nyújt, védelmez engem. Ő a lelki társam és legjobb barátom egyben! Szeretem Őt, talán már jobban is, mint ahogy egy legjobb barátot illene. Igen, ez egyszer már megmutatkozott…Hawaii… De akkor is szeretett, az első perctől kezdve…én nem mertem magamnak bevallani, de bennem is vonzódást váltott ki már a barátságunk legelején. De akkor még Harry volt. Most Harry nincs…Liam volt és most is van! Szeretem Őt! Harry mást választott, azt hiszem mér elfogadtam. Tovább kell lépni.

- Liam! – szólaltam meg hirtelen, majd mikor barna íriszeit csodálkozóan felém fordította így szóltam. – Én is szeretlek Téged!

Pár másodpercig csak egymás arcát pásztáztuk, majd megsimította arcomat, én átkaroltam a nyakát és lassan puha ajkai enyémhez nyomódtak. Karját derekam köré fonta és pedig beletúrtam a hajába. Annyira jó érzés volt Liam karjai közt lenni. Minden rosszat elfelejtettem. Nem gondoltam Harryre. Ő is új életet kezdett és én is…
Amikor letelt az egy kör kiszálltunk a kabinból. Liam kezeimre nézett és félénken megérintette azt. Én határozottan összekulcsoltam ujjaimat az övéivel. Li rám mosolygott, egy csókot nyomott számra, majd arcunkon boldog mosollyal indultunk útnak a londoni éjszakában.