Sara's love story *-*

17. fejezet ~ Ráadás.

* Sara szemszöge *

Reggel nyúzottan keltem. Mikor leballagtam a földszintre Maryt pillantottam meg, aki egy hatalmas bőröndön ült. Értetlenül néztem rá, majd hirtelen eszembe jutott, hogy nem is szabadna neki itt lennie.

- Mary?? Mi ez a csomag? – mutattam rá a batyujára.

- Anyuékkal elutazunk egy-két hétre a nagyszüleimhez Norvégiába.

- Norvégiába?? – próbáltam felkaparni a földről államat.

- Igen. A mamáék 12 éve költöztek ki oda és azóta szinte nem is találkoztam velük.

- Értem… - hajtottam le búsan a fejemet. – És mikor mész?

- Mindjárt. Zayn kivisz az reptérre, apuék ott várnak engem.

- Én is veletek megyek! – jelentettem ki határozottan.

- Kicsim! – szólalt meg Harry. Furcsa…észre sem vettem eddig, hogy ő is ott van mellettem. – Nem biztos, hogy most menned kéne…

- Én akkor is menni fogok! Magasról tojok a fotósokra!

- De akkor siessetek majd, mert utána interjúra megyünk Saraval. – fordult Hazza Zayn felé.

- Nanana! Hova megyek én?? – néztem tágra nyílt szemekkel fürtöskére.

- Interjúra. Meghívtak minket, élő adásban leszünk.

Na jó! Egy kicsit sok volt ez így reggelre.

- Okééé… Akkor most én szépen felmegyek öltözni! – mutogattam a szoba felé mint egy őrült.

5 perc múlva már kinn álltam a hátsó ajtó előtt és vártam a barátnőmre. Nagyban búcsúzkodott még odabent. Mikor végre kézen fogva kilépett Zaynnel megindultunk a kocsi felé. Hamar kiértünk a repülőtérre, mivel kocsival alig volt tőlünk 10-15 percre.

Bent ott állt Mr. És Mrs. Carter a lányukra várva. Már csak tőlem kellett elbúcsúznia a barna hajú szépségnek.

- Úgy fogsz hiányozni! – öleltem át szorosan Maryt.

- Te is nekem! – adott egy cuppanós puszit az arcomra, amit én viszonoztam is.

- Aztán vigyázz magadra! Épségben hazaérj! – nevettem.

- Hát persze! – nevetett ő is, majd ismét átölelt és odalépett Zaynhez.

* Mary szemszöge *

- Nem tudom mit fogok kezdeni nélküled Norvégiában! – szipogtam Zayn nyakában.

- Meglátod hamar el fog telni az a kis idő és utána újra együtt leszünk! – mosolyodott el, majd lágyan megcsókolt.

- Olyan jó, hogy itt vagy nekem! – bújtam hozzá.

- Én is ugyan ezt érzem! – nézett rám csillogó szemekkel.

- Mary! Mary! Gyere már! 2 perc és indul a gép! – hallottam anyu hangját.

- Megyek! – kiáltottam oda, majd tekintetemet ismét Zaynre szegeztem. - Vigyázz magadra!

- Te is! – tűrte fülem mögé egy hajtincsemet. – Szeretlek!

- Én is!

Szenvedélyesen, hosszan megcsókolt, majd elengedtem kezét. Intettem Saranak, mire ő visszaintegetett.

Még mielőtt eltűntek volna szemeim elől egy szívet mutattam nekik. Erre csak mosolyogtak.

Oda adtam a jegyemet egy nőnek, majd követtem szüleimet a helyünkhöz.

Mikor elindult a gép búsan kitekintettem az ablakon. Nem akartam ott hagyni a fiúkat és Sarat. De muszáj volt! Azzal vigasztaltam magamat, hogy így is hamar eltelik majd az a rövidke idő és hamar itthon leszek…

Még mielőtt kikerült volna látóterületemből a repülőtér egy alakban Zaynt véltem felfedezni, aki áll és szomorúan a gépet nézi. A távolodó gépet. Azt, amiben én ültem.

* Sara szemszöge *

Irtó rosszul indult ez a napom! Mary itt hagyott, Harryvel meg mehetek egy hülye interjúra. Néha felettébb bosszantó, hogy az embernek egy híresség mellett nem lehet magánélete. De ennek ellenére én kitartok Harry mellett, hisz ő nem tehet arról, hogy az emberek ennyire kíváncsiak tudnak lenni…

***

- És most köszöntsük stúdiónkban Harry Stylest és újdonsült barátnőjét, Sara Prewittet! – hangzott el a műsorvezető nő hangja.

Harolddal besétáltunk a reflektorfénybe, miközben hevesen integettünk és mosolyogtunk. A terem erre elkezdett tapsolni és zúgni. Miután leültünk kézen fogva a bőr kanapéra a műsorvezető azonnal elkezdett minket a kérdéseivel bombázni.

- Harry! Nyilatkoznál nekünk a barátnődről?

- Sara nagyon kedves lány! Aranyos, házias, vicces, nagyon szeretem őt! – nézett mélyen szemeimbe.

- És mióta tart a ti kapcsolatotok?

- Úgy két hónapja.

A tömeg a szobában elkezdett sugdolózni.

- Miért titkoltátok eddig a kapcsolatotokat?

- Nem akartuk addig kiszivárogtatni a hírt rólunk, míg mind a ketten meg nem győződünk arról, hogy mennyire komolyak az érzéseink.

- És most már tudjátok?

- Persze! Nagyon szeretjük egymást Saraval, igaz? – fordult felém ismét.

- Igen! – mosolyogtam.

- Sara! Mesélnél arról, hogy miben változott meg az életed az után, hogy megismerkedtél Harryvel?

- Háát… - hirtelen nem tudtam mit mondjak. – Igazából nem sok mindenben! A hétköznapjaim pörgősebbek lettek, nem beszélve a hétvégékről. A szüleimet ugyan úgy meglátogatom egy héten legalább négyszer. Mióta kitudódott a kapcsolatom Harryvel, azóta kicsit zűrösebb az életem a zaklató levelek miatt.

Erre felhorkant a közönség.

- Mik állnak azokban a levelekben, ha szabad megkérdeznem?

- Csupa szidalom, rágalom. Azt firtatják bennük a rajongók, hogy miért kezdtem ki Harryvel, meg fognak ölni, ha nem szállok le róla. Az elején nagyon felizgattam magam ezen, de utána eldöntöttem, hogy nem fognak érdekelni ezek az üzenetek.

- Vannak akik helyeslik a kapcsolatotokat?

- Persze! Kaptunk már olyan levelet is amiben az áll, hogy mennyire összeillünk Harryvel és hogy örülnek, hogy mellettem boldog ő. Ezeknek nagyon is örülünk. – szorítottam meg Hazza kezeit.

- Kedves Rajongók! – szólt most a kamerába a nő. – Most láthattátok, mennyire is egymásra van hangolódva e két ifjú. Kérünk titeket, hogy ne akadályozzátok szerelmüket szidalmazó levelekkel. Most mind a ketten boldogok így együtt. – mutatott ránk szeretetteljesen. – Majd meglátjuk mit hoz a jövő.

- Kedves Nézőink! – fordult ismét a lencse felé. – Holnapi adásunkban Vilmos hercegről és Katherine hercegnőről fogunk beszélni, valamint születendő gyermekükről. Tartsanak ismét velünk! A holnapi viszont látásra!

***

A kocsiban ülve némán néztem ki az ablakon. Már elég késő volt ahhoz képest, hogy milyen korán el kellett menni. Az ég is egyre sötétebb lett. Hirtelen eszembe jutott, hogy míg nyitva van a közért be kéne szaladnom innivalóért, mert otthon már fogyófélben vannak az üdítők.

- Harry! Ki tennél itt a boltnál? – néztem a volán mögött ülő fiúra.

- Szerintem nem jó ötlet… - ráncolta össze a homlokát.

- De venni kell még innivalót!

- Nem biztonságos!

- Légyszi, rakjál ki! – néztem rá kiskutyaszemekkel.

- Hogy te milyen makacs vagy! – ingatta meg fejét nevetve. . Na jó, de csak az utcánkban lévő boltnál raklak ki!

- Oké! – nyomtam egy puszit arcára.

1 perc múlva már meg is állt az autó és kiszálltam.

- Sietek! Ígérem! – mosolyogtam. – Szeretlek!

- Én is! Vigyázz magadra! – jött a válasz.

Harry elhajtott a kocsival, de pár méter múlva már be is kanyarodott a házhoz. Besiettem a boltba és vettem négy liter Sprite-ot és 4 liter Colát. Hiszen 6 embernél hamar elfogy ennyi ital is!

Miután kiléptem az ajtón elindultam haza felé. Mélyet lélegeztem a friss, téli levegőből. Eszembe jutott, hogy nemsokára itt lesz karácsony is. Még nem is gondolkodtam azon hogy mit fogok venni a szeretteimnek…Talán nyugodtan ünnepelhetünk majd és nem fognak akkor is körülöttünk nyüzsögni a paparazzik.

Csend volt az utcán, pedig még nem volt annyira késő. Magas sarkú cipőm kopogása volt az egyetlen hang az egész környéken. Nagyon egyedül éreztem magam, de ez most egy kicsit jól esett. Lassan lépdeltem az út szélén. Elfáradtam ebbe a nagy rohangálásba! Reggel a repülőtérre, utána a stúdióba. Nem vágytam másra csak a jó puha ágyamra és Harry ölelésére. De ezen kívül még volt bennem valami, amit hiányoltam. Amire szükségem lett volna ilyen fáradt pillanatokban, de nem tudtam, hogy mire…

Ott álltam a kapuban. Éppen be akartam lépni a kapun, amikor valaki hirtelen befogta a szám és elkezdett magával húzni. Sikítani akartam, de nem tudtam. Kezemmel karmoltam és próbáltam az illető szorításán enyhíteni, megszüntetni azt. Lábammal kapálóztam, de nem mentem vele semmire. Tehetetlenül nyüszítettem míg valaki képen nem vágott. Egy szőke nőt pillantottam meg, bár inkább korombeli lány lehetett.

Magukkal húztak egy sötét sikátorba. Ott levetettek a földre és elkezdtek rugdosni. Jártam önvédelmi szakkörre, ahol pár ütést, gáncsolást tanítottak nekünk, így valamennyire tudtam védekezni.

Az egyikőjük ismételten belém rúgott, de erre én elkaptam a lábát és lehúztam a földre, majd belekönyököltem a hasába. A másik csak nézett, én meg kihasználva az alkalmat behúztam neki egy nagyot. Hatalmas puffanással rogyott össze. El kezdtem szaladni. Próbáltam kiismerni magamat a helyen. Nem nagyon tudtam merre járok, mert a fejem fájt mint a veszedelem és nem tudtam rendesen koncentrálni az útra. Folyton hátra lesegettem, jön-e mögöttem valaki. Hirtelen feltűnt egy barna hajú alak aki őrült gyorsasággal futott utánam. Csak botorkáltam szinte, szaladni nem tudtam már, de azért megpróbáltam. Sajnos utolért a lány és elkezdte a hajamat cibálni. Erre én is jól belemarkoltam sörényébe. Nem bírtam vele. Lenyomott a földre és gyomorszájon rúgott. Elkezdte az arcomat ütni. Nekem már nem volt erőm vele harcolni, csak kezemmel védtem fejemet. Éreztem, hogy orromból és számból folyik valami…valami sós. A lány meg csak ütött és ütött és meg próbáltam kiabálni, segítséget szerezni magamnak.

Egyszer csak fény gyúlt az egyik ház ablakán. Bántalmazóm ijedten tekintett fel összevert testemről. Mikor hallotta a mozgolódást feltápászkodott mellőlem és el akart menekülni. Még mielőtt elszaladt volna rám köpött és azt mondta :

- Ezt Harryér kaptad! Nem megmondtam, hogy kinyírlak, ha nem szállsz le róla?

Azt hittem, már elmegy. Nem vettem észre, hogy még mindig engem figyel, mert háttal voltam neki. Megpróbáltam felállni. A lány meglendítette felém erőből a lábát.

Hirtelen erős ütést éreztem a tarkómon, elfeküdtem a hideg aszfalton és elsötétült előttem minden…

Sziasztok! Remélem tetszett a fejezet! :) A következő résztől újabb szereplő lép a képbe. Íme ő :